MBBK_Grafomágia – Gyerekkorom nyarai

Nosztalgiázni mindig jó, de most, mióta iskolás a gyermekem és épp közeledik a vakáció, még többször eszembe jut milyenek voltak, hogy teltek gyermekkorom nyarai. Csupa vidámság, móka, kacagás volt!

MBBK Grafomágia csoport feladata is ez lett a hétre, hogy gyűjtsük össze kedvenc nyári élményeinket.

Megrohantak a gyermekkori emlékek és nem egyszerű sorbarendeznem őket, de elmesélem, hogy milyen volt a nyár, amikor kisiskolás voltam, mennyire szerettem például mamánál nyaralni és hogy telt a nyári szünet miután felírtuk a táblára, mindenféle díszített, figurás betűkkel, hogy Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ és

VAKÁCIÓ

Nyaralás egyik mamáéknál:

Általában unokatesóimmal együtt töltöttünk ott egy hetet, pontosabban 5 napot hétfőtől-péntekig, és akkor is nagyjából minden nap beköszönt apukám, amikor délután végzett a munkahelyén. 6-tól 14 óráig dolgozott és én akkor még irigyeltem érte, viszont soha nem bírnék olyan korán kelni nap mint nap.. Gyerekkoromban pedig min. 10-ig aludtam.

Nagymamáék Nyíregyháza kertvárosában éltek és volt egy kakukkos órájuk a konyhában a falon. A konyha azzal a szobával szemben helyezkedett el, ahol aludtunk. 4 unokatesó ( Lackó, aki egy évvel fiatalabb mint én, Ancsi, aki tesómtól egy évvel idősebb és a húgom, aki 3 évvel fiatalabb, mint én.) egy kihúzható kanapén. A kakukk minden órában előbújt és annyit kakukkolt, amennyi idő volt éppen, tehát hajnal 3 kor 3-at, de félkor is kakukkolt mindig egyet. Néha fura volt, nagyon ritkán felkeltem rá, de azért szerencsére akkor is – és most is- jó alvó létemre, egyáltalán nem zavart.

Beugrott, hogy sosem vittünk semmi játékot a mamákhoz ( mint most, mikor majdnem a fél házat felpakolom Dominak..) mégis annyira jól elszórakoztunk. Persze nem azért, mert mamaék játékokkal vártak minket…

Gyerekkorom (benti) nyári játékai:

  • magyar kártya (kemszeztünk, imádtam)
  • egy másik kártyajáték, amit úgy hívtak: Szurtos Peti. ( Férjemnek akárhányszor említettem, mindig röhög, és azt mondja ilyen nincs, pedig volt!!! meg is találtam – erre meg azt mondja, biztos Photoshop.. 😀 :D) Mennyire szépek voltak rajta a rajzok!! Jajj úgy szerettem! (Igazából egy Fekete Péter kártyajáték)

Ezekkel rengeteget játsszottunk és kitaláltunk magunknak mindenféle programot:

  • versenyek, akadálypályák
  • ki-mit-tud
  • rajzolás

Nagyon viccesek vagyunk így most, ahogy mint egy film pereg előttem a kicsi Ágika és a csapat ténykedése…

  • sakk – nagyapám megtanított sakkozni, megmutatta a francia sakkot is, aminek pont az a lényege, hogy leüttesd magad, na, abban nagyon profi voltam és megvertem nagyapát, (amúgy sosem 🙂 )

Mamával meg nem játszottunk, hanem például megtanított varrni.
Hímzéseket csináltunk. Ő úgy hívta: kézimunka.

Elővett egy darabka lepedőt. Rajzolt rá tollal egy virágot, aztán szépen kihímeztük. A szélét pelenkaöltéssel. Erre még emlékszem.. talán.. Nem tudok sajnos varrni.. , de akkor nagyon szerettem, amiket készítgettünk. Közösen, de a következőképp:

Mama azt mondja: „Felveszem a szemüvegem, gyerekem, mert nem látom belefűzni a cérnát a tűbe..”
A sokadik próbálkozás sem sikerül, mire a “kedves” Ágika megszólal: „Mama,

szerintem te így se látod, meg úgy se…”

Ezután pár percre könnyes nevetésbe fulladt a programunk.. És sokat emlegette ugyancsak a szemét törölgetve mama ezt akkor is, amikor már bőven 20 felett voltam…

A konyhában sütöttünk, meg derelyét készítettünk együtt, és én nyersen is ettem a házi szilvalekváros finomságot.. 🙂

Gyerekkorom nyári ízei:

  • grízes tészta házi baracklekvárral
  • görögdinnye – az az igazi édes, lédús, amiből 1-1 karéjt kaptuk és úgy ettük, hogy egész arcunk ragadt utána…
  • főtt kukorica, nagyon sokáig készült, de isteni illata volt, és nem lehetett megállni egy csőnél, a gyenge kukorica volt a legfinomabb.
  • cseresznye, meggy, őszibarack (ahhhh, szinte érzem a számban, olyan finom vooooolt…) , sárgabarack
  • Palacsinta (kakaós, lekváros, túrós)
  • Szilvalekváros derelye – ez a kedvencem volt, úgyhogy ezt mindig kértem – és kaptam.
  • Hu-hu ( vagyis husi, pontosabban pörkölt :))- ez pedig nagyjából hároméves tesóm kedvence volt, így pörkölt nokedlivel is mindig volt terítéken.

A sztori, amit nagymamám ezerszer előadott kacagva:

„-Kérsz még?” -kérdezte mama, pici tesóm pedig mutogatott előre a tűzhely felé. Mama kérdezgette: „-Ezt kérsz? Ezt kérsz?” És nem bírta kitalálni…
Tesóm egyre csak mondogatta:
„-Hu-hu, hu-hu..”
Én jöttem rá hamarabb, és fordítottam
az akkorra már teljesen kétségbeesett
mamának, hogy husit kér még 🙂 )

Egyébként nagymama és nagypapa az a tipikus házaspár volt, aki csípkelődött egymással és a beszélgetéseiken mindig jókat lehetett nevetni. Olykor felemelték a hangjukat, (mama többször, nagyapa csendes volt, ha ő kiabált, ott már tényleg nagy valami történt ..- pl. tesóm odazárta az ujját az üvegajtóval, a nagy fogócskában, aztán persze ordított…- ), de tudtuk, hogy nagyon szeretik, hogy náluk nyaralunk és mi is szerettünk ott lenni a két szintes társasház felső szintjén- meg néha kicsit a kertben a garázs előtt piknikeztünk -vagy valami hasonló…

Arra is emlékszem és manapság néha megemlítem kisfiamnak, hogy akkoriban, amikor mamával kézenfogva elsétáltunk a közeli játszótérre, akkor még szinte minden kertben kerti törpék voltak.

Másik mamáéknál

az egész napot kint töltöttük gyermekkoromban.

Volt macska ( Tigrisnek hívtam és csak úgy odatévedt, de nem sokkal később megszökött és azóta én nem szeretem a macskákat…. ) és kutya és sok-sok baromfi és egy időben még nyulak is.

Nagyapám galambász volt, így láttam icikepicike nagyon csúnya, lila galambfiókákat, és felnéztem nagyapámra, amiért olyan nagy szeretettel vette kézbe őket. Sokan irtóznak a galamboktól, ő meg imádta őket. A sírjára is került egy fehér galamb ( azt hiszem, az elsők között akkor még a temetőben. )

Sóhajtottam egy nagyot most. Közben pedig szinte érzem az orromban mindazt, amit akkor ott a nagyszüleim kertjében körbevett.. Nem falun, vagy tanyán, csak Nyíregyháza külterületén, Borbányán éltek ők. A Szeder utcában.

Képzeljétek, három fenyő állt a kapun túl: ők a három lányukat (anyukámat és hugait) jelképezték, legalábbis nekem így mondták.. Aztán ott volt egy épület, ahova csak aludni jártunk, és volt egy nyári konyha, ahol mama egész nap sürgött-forgott.

Ő volt, aki palacsintáskirálynőnek hívott…

Ő volt, aki mindig adott egy kis kávét ( ami inkább volt cukor pici kávéval mint fordítva..)

Ő volt, aki nagy szemeivel rám nézett és manapság néha látom őt a tükörben…

Ő volt, aki édesen becézett mindig engem és a többieket, és persze az állatokat is..

Igen, itt tartottam, sorry, hogy elkalandoztam..

Szóval etettük a tyúkokat, a japán kakasokat, és sok kerti munkában, feladatban részt vettünk.

Gyermekkorom kinti nyári játékai:

  • homoksütiket készítettünk, amit aztán virágszirmokkal díszítettünk
  • eladósat játszottunk ( árultunk, mindenféle apróságot, amit találtunk vagy készítettünk)
  • anyást-apást játszottunk ( én általában a kisbaba/kisgyerek voltam, Szabi unokatesóm pedig a kutya :))))
  • tollasoztunk ( az utcán, többször a szomszéd Béla bácsiékkal)
  • bújócskáztunk
  • fogócskáztunk
  • fára másztunk
  • homokdombról csúszkáltunk

Egy darab játék nem volt szerintem, de egy percig nem unatkoztunk.

Most hogy így nosztalgiázom, ezt kellene a mai gyerekeknek is, vagy gyerekekkel.. , hogy csak hagyni őket. Feltalálják magukat, és élvezni fogják a szabadidőt, -ahogy anno mi is tettük.

Címszavakban még a következőkről szóltak gyermekkorom nyarai:

Tisza-part Tini Ninja Teknőcös úszógumival, (Gergelyiugornya -strand, Tivadar-strand), faházakban, bungalowkban éjszakázás (sosem voltunk szállodában és nem is hiányzott), éjszakai horgászat apával, sátorban alvás, Tiszakerecsenyben dédilátogatás, nyuszik, pulyka, kecskék, játszani egy Mesi (Emese) nevű lánnyal

Jégkrémtortázás tesóm minden szülinapján ( augusztusban), családi bandázások mamáék telkén bográcsgulyással, szalonnasütések, meggyszedések (amikor csodásan lebarnult a hátunk)

Bicklizés (BMX-em volt 🙂 ) Örökösföldön a téren ( pont szemben a 10 emeletes panel, aminek a 6. emeletén laktunk), fagyizások, Hupikék Törpikék fagyi, Rágógumi fagyi, Puncs fagyi – mazsolával (mmmm)

Esténként otthon szotyizás / magolás, “péntekvanDallasvan!” 🙂 közben főleg. Vasárnapi Disney mesék– Sziporka volt a kedvenc szereplőm és a Gumimacik a kedvenc mesém, na meg előtte még az Én kicsi pónim… 🙂

Strandolás Sóstón, egész nap a medencében, kiv. mikor kivettük a hűtőládából kivett szendvicseket, barackot, vagy sorban álltunk egy lángosért vagy jégkrémért, lila szájjal, törülközőben dideregve megettük, de már rohantunk is vissza az Olasz-medencébe.

Szórakoztunk, játszottunk, és egy darab kötelező olvasmányt sem olvastam el soha- de nem is erőltették…

Csodálatos emlékként maradtak meg ezek a nyári szünetek, és hogy hagyták, engedték, hogy gyerek legyek!

Te mire emlékszel, hogyan teltek gyermekkorod vakációi?

Nosztalgiázni jó!

Csak csináld – magadért!

A poszt az MBBK_GRAFOMÁGIA kihívás részeként jött létre, a kék gombra kattintva elolvashatod bloggertársaim bejegyzéseit is Gyermekkorom nyarai témában:

You are invited to the Inlinkz link party!

Click here to enter

Mosolygós napot, kedves Olvasó! 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem!

Kövess Facebookon és Instagramon is!

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük