MBBK_Grafomágia – Gyerekkorom nyarai

Nosztalgiázni mindig jó, de most, mióta iskolás a gyermekem és épp közeledik a vakáció, még többször eszembe jut milyenek voltak, hogy teltek gyermekkorom nyarai. Csupa vidámság, móka, kacagás volt!

MBBK Grafomágia csoport feladata is ez lett a hétre, hogy gyűjtsük össze kedvenc nyári élményeinket.

Megrohantak a gyermekkori emlékek és nem egyszerű sorbarendeznem őket, de elmesélem, hogy milyen volt a nyár, amikor kisiskolás voltam, mennyire szerettem például mamánál nyaralni és hogy telt a nyári szünet miután felírtuk a táblára, mindenféle díszített, figurás betűkkel, hogy Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ és

VAKÁCIÓ

Nyaralás egyik mamáéknál:

Általában unokatesóimmal együtt töltöttünk ott egy hetet, pontosabban 5 napot hétfőtől-péntekig, és akkor is nagyjából minden nap beköszönt apukám, amikor délután végzett a munkahelyén. 6-tól 14 óráig dolgozott és én akkor még irigyeltem érte, viszont soha nem bírnék olyan korán kelni nap mint nap.. Gyerekkoromban pedig min. 10-ig aludtam.

Nagymamáék Nyíregyháza kertvárosában éltek és volt egy kakukkos órájuk a konyhában a falon. A konyha azzal a szobával szemben helyezkedett el, ahol aludtunk. 4 unokatesó ( Lackó, aki egy évvel fiatalabb mint én, Ancsi, aki tesómtól egy évvel idősebb és a húgom, aki 3 évvel fiatalabb, mint én.) egy kihúzható kanapén. A kakukk minden órában előbújt és annyit kakukkolt, amennyi idő volt éppen, tehát hajnal 3 kor 3-at, de félkor is kakukkolt mindig egyet. Néha fura volt, nagyon ritkán felkeltem rá, de azért szerencsére akkor is – és most is- jó alvó létemre, egyáltalán nem zavart.

Beugrott, hogy sosem vittünk semmi játékot a mamákhoz ( mint most, mikor majdnem a fél házat felpakolom Dominak..) mégis annyira jól elszórakoztunk. Persze nem azért, mert mamaék játékokkal vártak minket…

Gyerekkorom (benti) nyári játékai:

• magyar kártya (kemszeztünk, imádtam)
• egy másik kártyajáték, amit úgy hívtak: Szurtos Peti. ( Férjemnek akárhányszor említettem, mindig röhög, és azt mondja ilyen nincs, pedig volt!!! meg is találtam – erre meg azt mondja, biztos Photoshop.. 😀 :D) Mennyire szépek voltak rajta a rajzok!! Jajj úgy szerettem! (Igazából egy Fekete Péter kártyajáték)

Ezekkel rengeteget játsszottunk és kitaláltunk magunknak mindenféle programot:

• versenyek, akadálypályák
• ki-mit-tud
• rajzolás

Nagyon viccesek vagyunk így most, ahogy mint egy film pereg előttem a kicsi Ágika és a csapat ténykedése…

• sakk – nagyapám megtanított sakkozni, megmutatta a francia sakkot is, aminek pont az a lényege, hogy leüttesd magad, na, abban nagyon profi voltam és megvertem nagyapát, (amúgy sosem 🙂 )

Mamával meg nem játszottunk, hanem például megtanított varrni.
Hímzéseket csináltunk. Ő úgy hívta: kézimunka.

Elővett egy darabka lepedőt. Rajzolt rá tollal egy virágot, aztán szépen kihímeztük. A szélét pelenkaöltéssel. Erre még emlékszem.. talán.. Nem tudok sajnos varrni.. , de akkor nagyon szerettem, amiket készítgettünk. Közösen, de a következőképp:

Mama azt mondja: „Felveszem a szemüvegem, gyerekem, mert nem látom belefűzni a cérnát a tűbe..”
A sokadik próbálkozás sem sikerül, mire a “kedves” Ágika megszólal: „Mama,
szerintem te így se látod, meg úgy se…”

Ezután pár percre könnyes nevetésbe fulladt a programunk.. És sokat emlegette ugyancsak a szemét törölgetve mama ezt akkor is, amikor már bőven 20 felett voltam…

A konyhában sütöttünk, meg derelyét készítettünk együtt, és én nyersen is ettem a házi szilvalekváros finomságot.. 🙂

Gyerekkorom nyári ízei:

• grízes tészta házi baracklekvárral
• görögdinnye – az az igazi édes, lédús, amiből 1-1 karéjt kaptuk és úgy ettük, hogy egész arcunk ragadt utána…
• főtt kukorica, nagyon sokáig készült, de isteni illata volt, és nem lehetett megállni egy csőnél, a gyenge kukorica volt a legfinomabb.
• cseresznye, meggy, őszibarack (ahhhh, szinte érzem a számban, olyan finom vooooolt…) , sárgabarack
• Palacsinta (kakaós, lekváros, túrós)
• Szilvalekváros derelye – ez a kedvencem volt, úgyhogy ezt mindig kértem – és kaptam.
• Hu-hu ( vagyis husi, pontosabban pörkölt :))- ez pedig nagyjából hároméves tesóm kedvence volt, így pörkölt nokedlivel is mindig volt terítéken.

A sztori, amit nagymamám ezerszer előadott kacagva:

„-Kérsz még?” -kérdezte mama, pici tesóm pedig mutogatott előre a tűzhely felé. Mama kérdezgette: „-Ezt kérsz? Ezt kérsz?” És nem bírta kitalálni…
Tesóm egyre csak mondogatta:
„-Hu-hu, hu-hu..”
Én jöttem rá hamarabb, és fordítottam
az akkorra már teljesen kétségbeesett
mamának, hogy husit kér még 🙂 )

Egyébként nagymama és nagypapa az a tipikus házaspár volt, aki csípkelődött egymással és a beszélgetéseiken mindig jókat lehetett nevetni. Olykor felemelték a hangjukat, (mama többször, nagyapa csendes volt, ha ő kiabált, ott már tényleg nagy valami történt ..- pl. tesóm odazárta az ujját az üvegajtóval, a nagy fogócskában, aztán persze ordított…- ), de tudtuk, hogy nagyon szeretik, hogy náluk nyaralunk és mi is szerettünk ott lenni a két szintes társasház felső szintjén- meg néha kicsit a kertben a garázs előtt piknikeztünk -vagy valami hasonló…

Arra is emlékszem és manapság néha megemlítem kisfiamnak, hogy akkoriban, amikor mamával kézenfogva elsétáltunk a közeli játszótérre, akkor még szinte minden kertben kerti törpék voltak.

Másik mamáéknál

az egész napot kint töltöttük gyermekkoromban.

Volt macska ( Tigrisnek hívtam és csak úgy odatévedt, de nem sokkal később megszökött és azóta én nem szeretem a macskákat…. ) és kutya és sok-sok baromfi és egy időben még nyulak is.

Nagyapám galambász volt, így láttam icikepicike nagyon csúnya, lila galambfiókákat, és felnéztem nagyapámra, amiért olyan nagy szeretettel vette kézbe őket. Sokan irtóznak a galamboktól, ő meg imádta őket. A sírjára is került egy fehér galamb ( azt hiszem, az elsők között akkor még a temetőben. )

Sóhajtottam egy nagyot most. Közben pedig szinte érzem az orromban mindazt, amit akkor ott a nagyszüleim kertjében körbevett.. Nem falun, vagy tanyán, csak Nyíregyháza külterületén, Borbányán éltek ők. A Szeder utcában.

Képzeljétek, három fenyő állt a kapun túl: ők a három lányukat (anyukámat és hugait) jelképezték, legalábbis nekem így mondták.. Aztán ott volt egy épület, ahova csak aludni jártunk, és volt egy nyári konyha, ahol mama egész nap sürgött-forgott.

Ő volt, aki palacsintáskirálynőnek hívott…

Ő volt, aki mindig adott egy kis kávét ( ami inkább volt cukor pici kávéval mint fordítva..)

Ő volt, aki nagy szemeivel rám nézett és manapság néha látom őt a tükörben…

Ő volt, aki édesen becézett mindig engem és a többieket, és persze az állatokat is..

Igen, itt tartottam, sorry, hogy elkalandoztam..

Szóval etettük a tyúkokat, a japán kakasokat, és sok kerti munkában, feladatban részt vettünk.

Gyermekkorom kinti nyári játékai:

• homoksütiket készítettünk, amit aztán virágszirmokkal díszítettünk
• eladósat játszottunk ( árultunk, mindenféle apróságot, amit találtunk vagy készítettünk)
• anyást-apást játszottunk ( én általában a kisbaba/kisgyerek voltam, Szabi unokatesóm pedig a kutya :))))
• tollasoztunk ( az utcán, többször a szomszéd Béla bácsiékkal)
• bújócskáztunk
• fogócskáztunk
• fára másztunk
• homokdombról csúszkáltunk

Egy darab játék nem volt szerintem, de egy percig nem unatkoztunk.

Most hogy így nosztalgiázom, ezt kellene a mai gyerekeknek is, vagy gyerekekkel.. , hogy csak hagyni őket. Feltalálják magukat, és élvezni fogják a szabadidőt, -ahogy anno mi is tettük.

Címszavakban még a következőkről szóltak gyermekkorom nyarai:

Tisza-part Tini Ninja Teknőcös úszógumival, (Gergelyiugornya -strand, Tivadar-strand), faházakban, bungalowkban éjszakázás (sosem voltunk szállodában és nem is hiányzott), éjszakai horgászat apával, sátorban alvás, Tiszakerecsenyben dédilátogatás, nyuszik, pulyka, kecskék, játszani egy Mesi (Emese) nevű lánnyal

Jégkrémtortázás tesóm minden szülinapján ( augusztusban), családi bandázások mamáék telkén bográcsgulyással, szalonnasütések, meggyszedések (amikor csodásan lebarnult a hátunk)

Bicklizés (BMX-em volt 🙂 ) Örökösföldön a téren ( pont szemben a 10 emeletes panel, aminek a 6. emeletén laktunk), fagyizások, Hupikék Törpikék fagyi, Rágógumi fagyi, Puncs fagyi – mazsolával (mmmm)

Esténként otthon szotyizás / magolás, “péntekvanDallasvan!” 🙂 közben főleg. Vasárnapi Disney mesék– Sziporka volt a kedvenc szereplőm és a Gumimacik a kedvenc mesém, na meg előtte még az Én kicsi pónim… 🙂

Strandolás Sóstón, egész nap a medencében, kiv. mikor kivettük a hűtőládából kivett szendvicseket, barackot, vagy sorban álltunk egy lángosért vagy jégkrémért, lila szájjal, törülközőben dideregve megettük, de már rohantunk is vissza az Olasz-medencébe.

Szórakoztunk, játszottunk, és egy darab kötelező olvasmányt sem olvastam el soha- de nem is erőltették…

Csodálatos emlékként maradtak meg ezek a nyári szünetek, és hogy hagyták, engedték, hogy gyerek legyek!

Te mire emlékszel, hogyan teltek gyermekkorod vakációi?

Nosztalgiázni jó!

Csak csináld – magadért!

A poszt az MBBK_GRAFOMÁGIA kihívás részeként jött létre, a kék gombra kattintva elolvashatod bloggertársaim bejegyzéseit is Gyermekkorom nyarai témában: