Simulj ki!

Simuuulj ki! – mondja a kisfiam, amikor morcos fejet vágok, mert nem tetszik valami vagy nem sikerül elsőre, nagyon koncentrálok vagy épp fáradt vagyok.

Simulj ki! 
– hangzik az utasítás, amire elmosolyodok.
Maradj így!
-mondja erre ő és csak mosolygok tovább.
 
 
 
Írtam tavaly egy bejegyzést, ahol megfogalmaztam, mit szeretnék a legjobban, mi az egyetlen szülinapi kívánságom.

Mindig van mit tanulni, minden nap jön is valami új dolog, egy újabb kérdés, egy újabb felelet. Olykor önmagunknak. Néha még ennyi idő után sem értem magamat…
Néha pedig irtó  jó érzés azt tenni, amit akarok, amit szeretek. Büszke vagyok magamra. amiért ott tartok, ahol. És igen, legtöbbször elmondhatom magamról, amit talán tavaly még nem. A türelem gyakorlásán még bőven van mit csiszolni, de a lelassulás már egész jól megy. A jelenben élek, megélem a pillanatot. Nem csinálok már annyi dolgot egyszerre. Élvezem az ízeket, hangosan nevetek, szorosan ölelek és a kávét melegen iszom – ma például az ágyban….egy jó nap szuper kezdeteként. 
 
Ma még többet mosolyogtam, hiszen ez a nap az enyém,  nem veheti el semmi a kedvem. Így álltam hozzá legalábbis. És így is lett. És még valamire jöttem rá:
 

Nem az számít, hol vagyunk, sokkal inkább az, hogy kivel! 

 

 

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.