Mit csinálok másképp a karantén idején?

A 4. hét kezdődik. Hosszú ideje itthon vagyok és nehéz követni néha a napokat.

Ám még mindig tartom azt, hogy minden napban van valami jó. Sőt több jó dolgot is találtam ebben az időszakban.

A digitális oktatás minket is érint, elsős a kisfiam. Szerencsés vagyok, mert a 6+8=14 azért még kávé nélkül is menne (azért a feltételes mód, mert általában azért 2 kávéra szükségem van még 9 óra előtt) Valahol korábban azt olvastam, napi 4-5 kávé teljesen egészséges, úgyhogy amiatt sem aggódom, hogy most már azért ehhez a mennyiséghez közelítek.

Szóval a betűk írását és olvasását is megtanulták már a gyerekek, a nagybetűk maradtak már csak hátra. Szorgalmas, ügyes, lelkes a gyermek és élvezi a tanulást a gép előtt ülve. Az első héten bevallom, azt sem tudtam, hol áll a fejem, fel kellett fogni, hogy most akkor kicsit tanítónéni is leszek. Az első hét végén tudtam meg, hogy bezár a szálloda, tehát dolgozni nem kell most járnom. Egy picit megnyugodtam, (a járvány miatt is és) mert el nem tudtam képzelni, hogy egy éjszakás műszak után, hogyan leszek türelmes tanítónéni. Főleg hogy alapból sem vagyok türelmes és a tanítás sosem volt egyszerű annak sem, aki ért hozzá.

Az elmúlt 3 hétben 1-2 alkalmat kivéve, (amikor be kellett jönnöm az üres szállodába ügyeletet tartani) otthon vagyok. Nem mozdulok ki, az otthon az a házunkat, a kertünket és a környező erdőt jelenti.

Igen, iszonyúan hálás vagyok, amiért egyáltalán van kertünk, ráadásul itt élünk a Mátrában, azaz bármikor elmehetünk túrázni az erdőbe.

Azért olvasd tovább, most írom, hogy mennyi mindenre rájöttem, mennyivel jobban zajlik most néhány napi teendő.

Mi az, amit másképp csinálok karantén idején:

-Kevesebb social media

Sokkal kevesebbet vagyok Facebookon. Nem igaz, hogy offline vagyok akár egy napig is, mert nem, bár volt ilyen gondolatom, de hát valljuk be, elég esélytelen, pont most, mikor a gyerek feladatait is neten kapjuk.. Van iskolás csoport a Facebookon, van a vállalkozó anyukás csoport, ahol öröm olvasni, mennyi támogatást, buzdítást kapnak, akik kérik, és a blogger csoportok, na meg a saját oldalam. Ennyi, nagyjából ennyire leredukáltam az olvasandó felületeket.

Nem frissítgetem a hírportálokat óránként, sőt nem is olvasom a híreket meg a cikkeket és a kommenteket a vírussal kapcsolatban már, mert vagy elszomorítanak, vagy felidegesítenek. Mivel a FB-on is gyakran jönnek szembe ilyen tartalmak, ezért is szűnt meg a görgetgetés szinte teljesen részemről… Ezzel pedig nyertem: időt illetve kevesebb morgást, több nevetést.

-A vicc az vicc és nevetni jó

Jókat tudok nevetni egy-egy mémen, feliraton, ezért a fentieken túl a humoros oldalakat nézegetem még. Mást nem tehetünk most, mint várunk, sajnos kár azon aggódnunk, amin nem tudunk változtatni. Most ez a helyzet, és majd elmúlik. Nem tudom, mi és hogyan lesz, de nem vagyok hajlandó önsajnálatba merülni, hosszan sírni, inkább viccelődöm, vagy nevetek a vicceken.

A humorérzékünkre szükség van! Szerintem most jobban mint valaha. Szerintem ezt lásd egy vicces képen, vagy feliraton: ez egy vicc. Semmi mást.

-Édességvásárlás helyett sütit sütök

Vannak most prioritások, egy bevásárlólistán (kb.1,5 hetente megy a férjem boltba, előre tervezünk) sok minden szerepel, de a csokis keksz, a rágcsák nincsenek rajta. Amúgy is most időm és kedvem is van sütit készíteni itthon.

Sütni jó, mert kikapcsol (vagy közös program a gyerekkel – ha van kedve) és az sem utolsó, hogy úgy tudok beleharapni egy finom desszertbe, hogy tudom, mi van benne ( és általában min. felezem a recept szerinti cukormennyiséget), hogy egészségesebb nasi, mint bármilyen bolti párja.

-Jobban figyelünk a másikra, többet beszélgetünk

Még a rádió is kevesebbet szól.. A család viszont nagyrészt együtt van otthon, így jóval több a beszélgetés, a poénkodás köztünk. Minőségi időt töltünk most együtt.

Készítettem egy házirendet az első napokban, amikor még be kell vallanom, picit ijesztő is volt, hogy most akkor szinte mindig együtt leszünk otthon: 0-24-ben otthon foglalkozunk a gyerekkel újra, mint amikor még kicsi volt, de akkor még ott volt a délutáni alvás idő, most meg az sem…, ráadásul többet beszél, többet eszik, és így tovább…, nehezebb összehozni, hogy kettesben legyünk illetve nem igazán fér majd a napba az énidő… Szóval olyan tétel is van rajta, hogy a wc-n egy és csakis egy ember lehet egyszerre, és a másik az ajtó előtt állva sem beszél hozzá… Na, azóta tényleg nem zaklatjuk egymást, míg valaki a fürdőszobában van, viszont azt vettem észre, hogy nincs is arra igényem, hogy picit elbújjak oda néhány percre…

Talán most tényleg működik, hogy megbeszéljük a dolgokat és figyelünk a másikra, például a múlt héten napközben kaptam mindig kb. 1 órát, amikor elmentek a fiúk a suli után sétálni vagy bringázni. Ez nagyon jól esett. Ugyanúgy ahogy egy délutáni közös mesenézés is (amin férj és én lehet, hogy elaludtunk).

Nézzetek együtt mesét! Ezek tetszeni fognak!

Esténként megbeszéljük nem csak azt, hogy mi volt a legjobb a napban, (ahogy eddig tetttük) hanem az egész napot átbeszéljük, meg kicsit a másnapi terveket is.

A nagyszülőket is felhívja legalább hetente skype-n a kisfiam, aki bár nagyon nem szeret telefonálni, most tudja, hogy ez fontos, mert nem tudni sajnos, hogy mikor fognak tudni újra találkozni.

-A mozgás jót tesz a testnek és a léleknek is!

Persze eddig is tudtam ezt, mégsem csináltam nagyjából semmit. Most nincs kifogás, van idő rá! A tanórákat és délutáni szabadidőt jó egy kicsit elválasztani egymástól, kora délután csak elindítok egy-két videót a youtube-n és feltöltődöm kicsit fél óra jóga, fél óra zumba segítségével. Jól esik megmozgatni a testemet, még a másnapi izomláz is nagyyszerű érzés! A szellemi-lelki felfrissülést pedig így kapom meg leginkább. Nem is beszélve a sikerélményről és a boldogsághormonról!

-Olvasni jó!

Az olvasás most minőségi időtöltés, amikor közösen a gyerekkel tesszük és teljes kikapcs, amikor én ülhetek le a könyvemmel.

Most, hogy már kisfiam is olvas, egy nap többször is lehasalunk a szőnyegre, vagy a teraszon a pokrócra, esetleg esténként közösen bepréseljük magunkat a lábtartós sokak által ismert székbe, és 2 mondatot ő, 2 mondatot én olvasunk, így haladunk a történetben előre.

Imádom, hogy reggel nem kelt korán, (mert ő valamiért 6 körül kel minden nap..), hanem 7-ig, 7.30-ig olvas egy fejezetet meg játszik a szobájában. Szeretem, hogy tudunk együtt is kikapcsolódós tevékenységeket találni magunknak és van lehetőségem arra is, hogy délutánonként, míg ő játszik, elfoglalja magát, addig én pár sort olvashassak az én egyik könyvemből. Olvasás közben bárhol lehetek, ezt élvezem a leginkább és persze azt, hogy ilyenkor nem forog az agyam semmin, csak belebújok a hősnő szerepébe.

Nem kell hősnek lenned! Csak #maradjotthon!

Ezeket is nagyon szeretem :

Többet alszunk, nem kell rohanni sehova, többet játszunk, kevesebbet nézzük az órát, többet vagyunk a kertben és élvezzük a napsütést, többet megállunk séta közben, észrevesszük és gyönyörködünk a pillangóban…. és még sorolhatnám.

Te tudod folytatni a listát?

Élvezd az életet!

Csak csináld!

Ezeket is olvasd el :