Vajon miért van, hogy mindig mást akarunk?
A göndör hajúak egyenes hajat, az egyenes vékony szálú tincsek tulajdonosai pedig hullámos, dús hajkoronát. Ugye? Mindig így volt ez.Bárcsak otthon lenne többet a család, tovább tarthatna a tavaszi szünet – kívántuk korábban. Most pedig annyira mégsem örülünk, hogy mindenki otthon van? Miért akarunk mindig mást?
Ha nem mehetünk sehova, szeretnénk kimozdulni, menni-menni bárhova.
Ha egyedül kell töltenünk a napot, alig várjuk, hogy újra szemtől-szemben beszélgessünk azokkal, akiket szeretünk.
Ha az egész nap a kérdések megválaszolásáról, a játékról, a főzésről, a pakolásról, a szórakoztatásról, a közös időtöltésről szól, akkor alig várjuk, hogy egyedül legyünk -vagy este legyen- és semmit se csináljunk.
Nem ezt akartuk olyan sokszor, hogy legyünk otthon minél többet?
Hogy legyen idő többet olvasni, sorozatot nézni, … és legyen nagyobb a csend.
Most csend van. Már a rádiót vagy a youtube-t sem szeretem bekapcsolni. “Maradj otthon” – ezt harsogja és engem felháborít, hogy sokan még mindig nem törődnek vele, jönnek-mennek… fel nem foghatom, miért kell naponta vagy kétnaponta boltba járni.., hogy miért kellett a húsvéti előtti bevásárlást olyan sokaknak szombatra hagyni? Miért nem tudunk előre gondolkodni? Miért nem tudunk most ennyit megtenni, hogy otthon maradunk. Végre nem kell sehova sem rohanni.
Lehet, hogy nincs lelassulás, mert otthon pörög tovább az élet, mosni-főzni-takarítani kell még többet. Ám idő van. Arra, amire szeretnénk, hogy legyen. Ott vagyunk most az iskolapadként is működő étkezőasztalnál és felfedezhetjük, milyen klassz macskát tud rajzolni a gyerekünk. Van idő felhívni az anyóst és beszélgetni arról, hogyan nem sikerült a tortát recept szerint elkészíteni, de azért finom. Jó együtt nevetni. Ugyan, mit számít most, hogy hogy néz ki a süti vagy az, hogy valaki egyedül eszi meg az egészet.
Vannak dolgok, amik most lényegtelenek.
Az azért elgondolkodtató, hogy valahogy mindig mást akarunk, csak éppen azt nem, ami van.
Miért nem tudunk annak örülni, ami van?
Örülök és hálás vagyok, hogy van kertünk.
Örülök és hálás vagyok, hogy jó idő van, hogy sokat a szabadban lehetünk.
Örülök és hálás vagyok, hogy van tető a fejünk felett, a melegben tudunk lenni, ha elbújik a nap, lehűl az idő.
Örülök és hálás vagyok, hogy van 2×2 ölelő kar, akihez oda tudok bújni és mosolyt csalnak az arcomra.
Néha viszont azt akarom, mindenki hagyjon.. Ugyanakkor tudom, ha nekem rossz a kedvem, akkor másokét is elrontom. Össze kell szednem magam, mert másoknak annyival nehezebb vagy kiábrándítóbb vagy kiszámíthatatlanabb vagy kétségbeejtőbb az élete most.
Én jól vagyok. Még jól vagyok.
Nem tudom viszont meddig és mikor lesz elég.
Nem tudom- mint ahogy senki sem- hogy mikor lesz vége.
Nem szeretem a változásokat. Nehezen viselem és szörnyű a bizonytalanság. Utálom, hogy nem tudok tervezni.
Nem fogom megválaszolni a fenti kérdést. Túl sok a nem és a nem tudom, és van úgy, hogy nincs jó kedvem.
Elfogadom ezt. Ez az időszak most az elfogadás ideje.
Előfordul, hogy rosszkedvű, magányos, ideges, ingerült, ijedt, stresszes az ember. Érdemes ilyenkor egy a fentihez hasonló listát írni, mert mindig van minek örülni.
Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Nem tudom, mi lesz holnap, de a legjobb, ha nem is foglalkozom vele. Azzal kell törődnünk ami van és nem azzal, ami nincs vagy amit nem tudunk.
Amit pedig biztosan tudok, és szebbé tehetem, az a mai nap! Mindig csak az adott nappal kell foglalkoznunk. Ezt kell túlélnünk.
Mi segít?
Ez most teljes mértékben az az időszak, amikor nem szabad sem a képlékeny jövő miatt, sem a múlt miatt sírni, keseregni. A nosztalgiázás, mondjuk a korábbi utazásainkról készült fotók nézegetése biztosan megmelengeti majd a szívünket. Újabb 30 napos kihívást indítok #csakegykisnosztalgia #utazzvelemvirtuálisan hashtagekkel a Facebook oldalomon április 15-től. Kövess, csatlakozz, ha van kedved. Szép képek, csodás helyek, élmények, beszámoló várható, a célom a figyelemelterelés, és #mindennapraegymosoly (a korábbi kihívásomban, az előző 30 napban is ez volt a cél)
Meg kell magunkat erősíteni: mozogj, töltődj, nevess, szeress, mert minden napban van valami jó!
Csak csináld!
Nézd meg ezeket is:
Ezeket is érdemes megnézni
Köszönöm a díjat! – Liebster Blog Award
Így is lehet szünetet tartani a karácsonyi hajtásban
