Jobb később, mint soha

Eddig nem volt tervben, de most belevágtam, mert jobb később, mint soha.

Amikor kislány voltam, a Nyíregyháza-Debrecen távolságon is rosszul voltam az autó hátsó ülésén utazva. Amikor elöl ülhettem, picit javult a helyzet, de még mindig volt olyan, hogy meg kellett állni útközben, hogy szívjak egy kis friss levegőt, hogy összeszedjem magam…

Amikor azon gondolkodtunk, hogy a Mátrába költözünk, úgy képzeltem, vehetem majd zsákszámra a Daedalon nevű gyógyszert, mert ezeket a kanyargós utakat nem lehet kibírni hányinger nélkül. Megvettük a házat, gyógyszert viszont nem akartam szedni, így muszáj volt hozzászoknom a szerpentinekhez. Ma már nagyon ritkán vagyok csak rosszul egy Mátraszentimre-Gyöngyös távon, az Eger felé tartó úton azért még nagyon koncentrálnom kell és csak és kizárólag előre néznem.

Mindig az anyósülésen utazom.

Nincs ugyanis jogosítványom.

Még.

Hamarosan ez az utóbbi két mondat már csak múlt idő lesz.

Remélhetőleg az előbbieket is átfogalmazhatom majd.

Vezetés közben, azt mondják, mivel úgyis az útra koncentrálsz, így aztán szinte esélye sincs a rosszullétnek. Vezetés közben, azt hallom, megszűnik a fejfájás, a köhögés, a rossz közérzet. Vezetés közben élvezed a jó időt, a száraz utat. Te irányítod a járművet, te a kezedben van a kormány, te adod a gázt, te döntesz, hogy előzöl-e, te vagy, aki figyelsz az előtted lévő autó előtt haladóra is és a visszapillantó tükröt sem felejted el használni. Te vagy az, aki bekapcsolod az ablaktörlőt, ha elered az eső és te hangosítod fel vagy kapcsolod ki a rádiót, ha úgy tartja kedved.

Nagyjából így képzelem.

Rengeteg mindent nem tudok még. De majd megtanulom. Most. Mert jobb később, mint soha.

Eddig nem volt rá szükségem, nem is volt kedvem, sőt volt időszak, mikor féltem tőle. Most viszont eljött az ideje. Nincs már bennem csak egy kis izgatottság, kíváncsiság, várakozás és egy bizonyos csakazértis érzés. Megcsinálom.

Most, 34 évesen vágok bele, de ugyan, mit számít a kor, ez csak egy szám.

Az számít, hogy elsősorban magam miatt teszem. Izgatottan várom, milyen érzés lesz vezetni, mert még sosem tettem. Kíváncsi vagyok én milyen sofőr leszek. Izgulok nem kicsit amiatt, hogy milyen lesz újra tanulni, mert az sem most volt, hogy le kellett ülnöm magolni…

Jobb később, mint soha. Most elkezdtem. Megcsinálom, megszerzem a jogosítványt!

Vigyázz, Gyöngyös, jövök! 🙂

Ezt is olvasd el: