-
Csak csinálom -pusztán szeretetből és hitből
Olvasni jó. Egy közösséghez tartozni, ahol önmagad lehetsz, még jobb. Csak egy szabály van, magaddal vinni egy könyvet. A következő vendégposzt egy Ifjúsági Olvasóklub létrehozásáról szól. A kezdetekről és a jelenről, arról, miért nagy élmény ez az alapítók számára, miért nem gondoltak sosem arra, hogy feladják, abbahagyják. Csinálják, mert szeretik. Vendégíróm a blogjában (https://maszi.cafeblog.hu/) mesél arról is, hogy a statisztikával ellentétben, vannak a mai diákok között, akik igen is szeretnek olvasni és lelkesen osztják meg egymással a tapasztalataikat. ITT (érdemes elolvasni!) Nagyszerűnek tartom, hogy ilyen élményt kaphatnak. Csak így tovább, Eszter és kedves Olvasóklub! 🙂 Horváth Eszter vendégposztja Idén nyáron lesz három éve, hogy megálmodtuk, megterveztük, aztán elindítottuk a TÁMasz – Ifjúsági Olvasóklubot…
-
Mit gondolok a Vekerdy-szemléletről illetve a tervezésről?
Van olyan anyuka társam, aki mindent megtervez. Még a játékidőt is. Napokra lebontott játékterve van, mert szeretné fejleszteni a kisgyermekét. Meglepődtem ezen. Arra gondoltam, biztosan élvezi a tervezést, ő, de mi a helyzet a gyermekkel? Ha neki máshoz lenne kedve? Vekerdy Tamás pszichológus szerint a kisgyerek számára a legfontosabb a szabad tevékenység és nem a fejlesztő játék. Persze blogger társam is ( https://anyutervez.wordpress.com/) csak azt szeretné, amit minden anyuka: jól csinálni! Nem akar rosszat, csak ötleteket gyűjt, mert néha nehéz saját kútfőből. Visszacsatolást szeretne, sikerélményt a kisgyermeke és saját maga számára is. Mégis kicsit túltervezésnek érzem, amiről legutóbb írt ITT . Amivel nagyon egyetértek az a minőségi együtt töltött idő fontossága. Mit gondolok…
-
Megint egy évvel bölcsebb – egyetlen szülinapi kívánságom
Nem bírom kivárni, amíg lefő a kávé. Nem állok a mikró előtt, amíg lejár a fél perc. Nem várom meg azt sem, amíg bezárul a hűtő ajtaja. Már rég máshol vagyok. Egyszerre kavarok és öntök. Egyszerre reggelizek és mesélek. Terítek és telefonálok. Írok és kekszet ropogtatok. Olvasok és napozok. Fogat mosok és sétálok. (csak, hogy a leggyakoribb eseteket említsem) Szinte sosem csinálok csak egy dolgot egyszerre. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre több helyen vagyok fejben. Előző szülinapomra kapott tréningen megtanultam a következőket és úgy gondolom, alkalmazom is őket: Én vagyok a felelős. Az én hibám. ( ha elsőre nem is mindig, de második gondolatra kilyukadok ennél a ténynél) Dönteni…