Ha nem sikerült elsőre, majd megy másodikra

Bármilyen múltbéli emlékezetes pillanatra visszaemlékszem, egy tulajdonságom mindig ott volt velem: a türelmetlenségem. Volt olyan, hogy valami  nem sikerült elsőre. Hiába nagyon akartam. Ilyenkor nagyon elkeseredtem. Nem akartam és nem adtam fel, de hihetetlen türelmetlen voltam -leginkább magammal szemben.

18 évesen azt hiszi az ember, övé a világ. Most már mindent lehet.

Na, nekünk tényleg kinyílt a világ. Nyíregyházáról Budapestre költöztünk egy közös albérletbe a barátommal (aki aztán a férjem lett).

Nem féltem. Tisztán emlékszem, hogy nem volt bennem félelem. Csak izgatottság és várakozás. Budapestre korábban egyáltalán nem vágytam. Vele viszont már igen. A fősuli miatt költöztünk a fővárosba és hamar megszerettük.

Nem sikerült elsőre, de annál jobb lett másodikra:

  • Albérlet

    Elsőként egy nagyon ronda körgalériás házban néztünk lakást az ingatlanossal, a konyhába léptünk be, szemben pedig egy bútorlappal meg harmónika-ajtóval elválasztott fürdőszoba volt. Bútorozottnak hirdették, ami annyit jelentett, hogy volt benne egy ágy és egy szekrény. Ennyi.

    Na innen a VII. kerületből gyalog mentünk át a Dózsa György utca mellett lévő, XIII.kerületi albérletbe. Ez egy 6 emeletes újépítésű társasház volt. Itt éltünk aztán 3 évet. Utána meguntuk, hogy a szomszédban élő idős néninek fizetgetünk havonta sokat, és úgy gondoltuk, inkább hitelt veszünk fel.

  • Lakás

    Felhívtuk a szüleinket Nyíregyházáról, hogy megmutassunk nekik két kinézett lakást. Az egyik tetszett nekik, a másikat viszont leszavazták. Mi láttuk benne, amit látni szerettünk volna, nekünk jobban tetszett volna az elrendezése, ők meg annyit kérdeztek: Ez? Tényleg?

    Emlékszem, visszamentünk az albérletbe töltött káposztázni és megbeszéltük, hogy akkor az első lakást választjuk. Felhívtuk az ingatlanost, aki bejelentette, hogy most adták el másnak a lakást. Teljes kétségbeesés, düh, és nem is tudom mi volt, pár percig.. Aztán csörgött a telefon, az ingatlanos volt, azt mondta megmutat nekünk még két másik lakást. Az egyikbe első látásra beleszerettünk. Ebben az újpesti panelben éltünk aztán 9 évet. Jó volt, de elég volt.

  • Állás

    A főiskolán kötelező gyakorlatot kellett teljesíteni, én tudtam, hogy nem szállodába szeretnék menni több hónapra, hanem inkább irodát választanék magamnak. Egy rendezvényszervező cégnél voltam elsőnek állásinterjún. Jól hangzott minden, amit elmondtak. Ám nem olyan jól, mint amiről aztán a következő állásinterjúmon a beutaztató utazási irodában beszélgettünk. 8 évig dolgoztam ennél a cégnél. Nagyon szerettem.

  • Gyerek

    Tervezett baba volt, teljesen tudatos döntés, nagyon vártuk.

    Tudom, sokan éveket várnak, a lombikprogramokról nem is beszélve. Nekem még is, nagyon-nagyon szomorú volt mind a két alkalom, amikor nem jelent meg a két csík a tesztemen…Harmadjára viszont sikerült!

  • Ház

    Amikor elhatároztuk -egy abasári kirándulás után-, hogy a Felső-Mátrába költözünk, akkor először Galyatetőn néztünk házat. A hölggyel valahogy nem sikerült közös nevezőre jutni, nem intéződtek a dolgok, csak vártunk-vártunk és vártunk. Közben én valahol azt éreztem, hogy bár szeretnék költözni, de ez nem az igazi.  Nem tudtam megfogalmazni mi volt pontosan ami nem tetszett. Aztán amikor már tudtuk, hogy az odaköltözésből semmi nem lesz, a férjem ismét elkezdte nézegetni a hirdetéseket. Az a ház, ahol most lakunk, sokkal kedvezőbb áron volt akkor már fent az oldalon, mint pár hónappal korábban. Eljöttünk, megnéztük. És nem volt kérdés. Tudtuk, hogy ez kell nekünk. Szeptemberben vettük meg -most már 4 éve-, kora tavasztól kezdődött a felújítás és nyár közepén beköltöztünk. Azóta is nagyon szeretünk itt lakni.

Rengeteg minden történt tizenpár év alatt. Lehet, hogy túl sok nehézségem nem volt, másoknak sokkal nehezebb.

De ezeket mind elmondanám a 18 éves énemnek:

  • ne másokhoz hasonlítsd magad, ez a te életed!
  • Nem mindig lesz könnyű! De nehéz sem! Csak ne add fel sosem! (Ezt nem is tettem amúgy egyszer sem)
  • Minden okkal történik!

    Ha valami nem sikerül elsőre annak is oka van. A második annál jobb lesz! Bírd kivárni! Legyél türelmes!

Jó volt visszaemlékezni. Más idők járnak most. Mások a mai fiatalok. Nem tudom elképzelni azonban, hogy másképp cselekedtem volna.

Így volt jó minden. Büszke vagyok és hálás.

Ami történt, azt már nem veheti el tőlünk senki.

A végére pedig egy nagyon okos mondat: Ami nem öl meg, az megerősít – kivéve a medve, mert az megöl.

😀

#mosolygósnapot

Ezt is olvasd el:

Kövesd az álmod, még ha vidékre is vezet

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük