Mit jelent neked az apaság? – Apukák mesélnek

Zacher Gábor mondta egy műsorban a fiával kapcsolatban a következőket:

„Kommunikálunk mindenről és merek tanulni tőle egy csomó dolgot. Más ez a világ, mint amiben én szocializálódtam. Annyira másképpen látja a világot, mint én.”

Rengeteget tanulunk magunkról és a világról, amikor szülővé válunk.

Az anyaság, apaság előtt azonban önmagunkról kell minél többet megtudnunk. Feltennünk magunknak és letisztáznunk magunkban bizonyos kérdéseket.

Egy gyermeknek anyára és apára ugyanúgy szüksége van. Talán úgy gondoljuk, hogy az anyai ösztönök rögtön jönnek, vagy hogy az elején nagyobb igénye van a gyermeknek az édesanyjára, mégis az apai jelenlét ugyanúgy és már a kezdetektől nagyon fontos.

Hogy hogyan látják az apukák?

Mutatom a válaszokat, amit kaptam az egyetlen kérdésre, amit feltettem:

Mit jelent neked az apaság?

 

Az APA feladata sokrétű, az apaság különleges, jóval bonyolultabb szerep annál, mint amit néhányan képzelnek róla.

Főként nem értek azzal egyet, hogy az apaság egyenlő lenne a vagánysággal.

Sokkal több annál.

Az apaság lényege

 

-A család és apaság kérdése a teremtettségünkből adódik. Egy férfi számára az apa és családfő szerep az, ahol leginkább használhatja és kamatoztathatja minden talentumát.

 

Valami megváltozott

 

–A vágyaim, kedvteléseim hajszolásával töltöttem minden időmet. Ennek ma is megvan a helye az életemben, de már nem mindent megelőzve az első helyen. Eljutottam ugyanis arra a pontra, ahol végig kellett gondolnom, hogy hova is vezet ez. Nem a családalapítás kérdése foglalkoztatott, inkább az életem célja.

–Ehhez is fel kell nőni. Egy világ bezárul, megszűnnek a bulik és a haverozások, de egy másik világ kinyílik, hisz ahogyan nőnek a gyerekek egyre több pozitív élményt tudnak adni.

– Megváltoznak a prioritások, sok mindent átértékel az ember.

 

Az elképzelés és a valóság

 

-Egyszerűen egy olyan szerepet láttam, ami nekem lett szánva, rám lett formálva. Amit nem tud más betölteni, ha én nem töltöm be. Ami feladatokkal jár, azonban ezek elvégzéséhez rendelkezem minden adottsággal. Ami kötöttségeket hoz az életembe, de egyben eredményét is láthatom, ezért már nem a kötöttség dominál. Ami felelősséggel jár, de legbelül vágyom ebben helytállni és sikerre vinni. Amit ha valahol mégis elrontok, azért nem a szerepkör, hanem én magam leszek felelős.

Hálás vagyok, hogy ez időben bekövetkezett és bár most sem tartom magamat hibátlan apának, mégis örülök, hogy a gyermekeimnek nem az az ember az apja, aki korábban voltam.

-Szerintem mindenki akkor nő fel ehhez (és mindegy, hogy 20 vagy 50 éves) amikor meglátja a kis jövevényt. Természetes szülésnél szerencsésebb, mert az apa ott lehet, látod, amikor kibújik és elvágod a köldökzsinórt, aztán véresen a kezedbe nyomják és abban a pillanatban tudod, hogy innentől kezdve ő az élet értelme.

Mindent meg kell tenned azért, hogy a lehető legjobb élete legyen, mindig biztonságban és szerető családi légkörben érezze magát. Vagy amikor elmész dolgozni és attól a perctől, ahogy kilépsz az ajtón csak azt várod, hogy hazaérj és a kis életeddel legyél. Nekem ez az apaság.
Fiatalként csak abban a pillanatban jött ez nekem, amikor indultunk a szülőszobára: Apa leszek! Számomra a 9 hónap csak volt, fel sem tűnt, fel sem tudtam igazán fogni.

 

Üzenet az apaság előtt állóknak

 

–Sohasem győzködnék egy a mai korszellem szerint gondolkodó fiatal srácot arról, hogy alapítson családot. Ha előbb meg nem változik a gondolkodása és ezáltal fel nem cserélődik az értékrendje, akkor csak a saját sírját ásom meg az ötlettel. Mert nem fogja jól érezni magát benne és nem fog tudni helytállni. És mivel eddig számára a saját vágyainak kielégítése volt a cél, ezért folyamatosan csak azzal fog szembesülni, hogy a korábbi életvitelét nem folytathatja és ahelyett, hogy a gondolkodásának a megváltozása alapot és teret adna meglátni a családban és apaságban rejlő örömöket, naponként veszteségnek fogja elkönyvelni a dolgot. A válásról ma kialakított kép pedig a lehetőségét is megadja a helyzet „rendezésének”.

-Mindig tudtam, hogy vannak hiányosságaim, ami a fiatal apasággal jár együtt, úgy értem, hogy még nincs vagy kevesebb a felelősség tudat az emberben fiatalon, de viccesebben fogalmazva “gyakorlat teszi a mestert”. Bele kell jönni, hogy legyen mindenre ideje az embernek.

-Az apaságra szerintem nem lehet felkészülni. Ahogy el sem lehet magyarázni annak, akinek nincs gyermeke. Az apaságot át kell élni. Olyan érzelmeket szabadít fel bennem, amiről nem is tudtam, hogy léteznek.

 

Vagányság-e az apaság?

 

A múltkor az edzőterem öltözőjében két harmincas srác beszélgetésének voltam fültanúja. A beszélgetés tárgya egy olyan lány volt, akivel az egyik srác éppen ismerkedett, azonban barátja szerint a lány nem adja könnyen magát. „A „karbantartó” szerep a legjobb, mivel ez nem jár kötöttségekkel.”- mondta. Hogy a győzködött fél komolyan gondolta vagy sem, nem tudom, de látszólag nem mert szembemenni a mai divattal és bármilyen módon is ellentmondani barátjának. Néhány perc múltán már közösen dicsőítették a gondolatot, miszerint ma már nem érdemes komoly kapcsolatra törekedni.

A beszélgetést hasonló korú háromgyerekes családapaként végighallgatva az motoszkált a fejembe, hogy ezek a srácok valahol lemaradtak, ezért valamiből kimaradnak. Hogy vagányság-e az apaság? Szerintem nem. Szerintem sosem volt hivatott az lenni. Szerintem amikor az apaság vagányságát keressük, akkor magunk tévesztjük el a célt. Akkor mást sem csinálunk, mint a mai korszellem számára akarjuk valahogy elfogadhatóvá tenni az apaság kérdését. Azonban ez véleményem szerint nem feladatunk.

A baj, hogy beteg a lelkünk. A baj, hogy a korszellem felkínál minden fajta csábítást, amit az önző természetünk olyan nagyra tart. Minden rólunk és a mi vágyainkról, azoknak a gyors és azonnali kielégítéséről szólhat. Így növünk fel és élünk egy betegen gondolkodó társadalomban. És ebben a közegben akarunk elfogadhatóvá tenni olyan szerepeket – mint az apaság – ami felelősséggel, kötelezettséggel jár és magunktól pedig önmegtagadást kíván. Észre kell vennünk, hogy ez ebben a közegben nem akceptálható olyan módon, hogy a szerep ne torzuljon és még mindig eredeti célját töltse be. És továbbra sem a szereppel van a baj.

Nem gondolom, hogy vagányság lenne az apaság. Soha nem is vártam ezt tőle.

 

Más apákról

 

-Tapasztaltabb apáknál nagyobb a rutin, de amit én is gondolok fiatal, kisbabás apukaként, hogy egyre több időt kell a családdal tölteni, viszont ez nem mehet teljesen “anyagi helyzet” romlásba át, mert szerintem az sem lenne jó, ha 0-24-ben együtt a család, de a hónap végén csak a kilátástalanság van.

-Itt vannak előttem azok a kortársaim, akik gyermeket vállaltak, de már nem élnek családban. Rendszerint hangoztatják, hogy nekik milyen fontos a gyermekük és mindent megadnak nekik. A valóság mégis az, hogy az egyik legfontosabbat, az apjukat veszik el tőlük! Mondom ezt úgy, hogy tinédzser éveimet apa nélkül éltem meg.

 

Ha elhitetjük a most öncélú életét élő férfival, hogy jelen állapotában is nagyszerűen fogja érezni magát ebben a szerepben és még a világ is vállon fogja veregetni, akkor csak a széthullott családok számát növeljük. Mert nem így lesz. Ha gondolkodása meg nem változik, amint szembesül az őt érő és egyben őt korlátozó helyzetekkel, azonnal menekülni fog és jó eséllyel még hibást is talál maga helyett. Ezzel pedig mit is tettünk? Példát adtunk a következő generációnak, hogy a házasság és család intézménye ma már nem működik! Holott nem a házasság, család, apaság vagy anyaság intézményével van a baj, hanem az egyénnel. 

 

Amit az apaság ad

 

-Rengeteg büszkeséget, boldogságot, jó kedvet. A gyermekem szemében egy hős vagyok (“apa mindent tud, apa a legerősebb”) Felelősséget, mert sokkal jobban kell figyelnem, hogy milyen példát mutatok, ugyanis nagyon hamar viszont látom a gyermekem viselkedésében.

–Minden nap egy élmény, és más és más tapasztalatokkal gazdagodok általuk, így a gyermekeim nélkül szegényebb lennék. A két lányom hol megnevettetnek, hol megríkatnak, tanítanak, tükröt tartanak, büszkévé tesznek.

 

Milyen apának lenni?

 

-Jó! Egyrészt azért, mert úgy látom az időm, energiám és tehetségem legmagasabb szintű kihasználásával sem tudnék nagyobb értéket teremteni a gyermekeimnél, akikből élő, gondolkodó, hús-vér felnőttek lesznek. Másrészt nap mint nap szembesülök vele, hogy szükség van rám és tudom, hogy a munkahelyemről kirúghatnak, a vállalkozásom tönkremehet, a barátaim becsaphatnak, de apaként és férjként mindig szükség lesz rám!

-Apának lenni célt ad és felelősséggel jár.

–Az apaság csodálatos, de nehéz dolog. Ez a mondat viszont azt hiszem, mindent elmond: “Apa! Te vagy a hősöm!”

 

 

A cikkben 23-39 év közötti, egy-két-, illetve háromgyermekes apukák gondolatait olvashattátok. 

Köszönöm nekik!!!