Nem az számít, hogy… – Mit mond a férj és a feleség 8 év után?
Vannak lényeges és alapvető dolgok egy házasságban. Sok minden eltörpül az igazán fontosak mögött. Mi a fontos a feleség és mi az a férj számára? Néha fontos figyelnünk a mögöttes dolgokra. Mert nem az számít, hogy…
A feleség szavai:
-
Nem az számít, hogy márkás ruhákat hordj, hanem, hogy legyen jó az illatod, amikor hozzád bújok.
-
Nem az számít, hogy minden napra tartogass egy ajándékot, hanem, hogy gyakran mondd: szeretlek.
-
Nem az számít, hogy csillogó ékszert kapjak tőled, hanem, hogy csillogjon a szemed, amikor rám nézel.
-
Nem az számít, hogy gyakran járjunk étterembe, hanem, hogy köszönd meg a vacsorát, amit készítettem.
-
Nem az számít, hogy hány órát töltünk együtt napközben, hanem, hogy este bújjunk össze.
-
Nem az számít, hogy megveszed-e a boltban, amit kértem, hanem, hogy figyelsz arra, mi az, ami elfogyott és azt is beszerzed, hogy meglepsz valamivel, aminek tudod, hogy örülni fogok.
-
Nem az számít, hogy mindent megérts, hanem, hogy légy türelmes, csak hallgass meg, amikor beszélek, viselj el akkor is, ha épp hisztizek.
-
Nem az számít, hogy mindig mellettem legyél, hanem, hogy érints meg, ha elmegyek melletted, öleljük meg egymást gyakran.
-
Nem az számít, hogy segítesz-e elpakolni, hanem, hogy megkérdezed, segíts-e.
-
Nem az számít, hogy hol sétálunk, hanem, hogy fogod-e a kezem közben.
A férj szavai:
-
Nem az számít, hogy ragyogjon a ház, inkább minőségi időt töltsünk együtt.
-
Nem az számít, hogy minden nap főzz valamit, hanem, hogy ha főzöl, akkor szívesen és kreatívan tedd.
-
Nem az számít, amikor kisminkeled magad, hanem amikor a természetes szépséged láthatom.
-
Nem az számít, hogy minden szabad idődet velem töltsd, hanem, hogy a velem töltött időben csak rám koncentrálj.
-
Nem az számít, hogy mit mondasz, hanem, hogy mit teszel.
-
Nem az számít, hogy sokáig dolgozzak este, hanem hogy együtt tudjunk elaludni.
-
Nem az számít, hogy mennyi idős vagy, mert nekem mindig a legszebb leszel.
-
Nem az számít, hogy bármilyen drága dolgot kapjak tőled, hanem hogy tudjam, hogy foglalkoztál azzal, amit adtál.
-
Nem az számít, hogy nem mindig tudom követni, amit mesélsz, hanem, hogy szívesen meghallgatlak és ezt te tudod.
-
Nem az számít, hogy mindig enyém legyen az utolsó szó, vagy mindig nekem legyen igazam, hanem, hogy a kapcsolatunk mindennél fontosabb.
Mosolygós napot, kedves Olvasó!
Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem!
Kövess Facebookon és Instagramon is!
10 hozzászólás
János Zelenyánszki
8 év? Az is valami?!
Kata Kosztolányi
A 40-50 év is egyetlen nappal kezdődik, nem? Aztán abból az egy napból lesz egy hét, egy hónap, év, majd 8 év, majd 10 és így tovább, nemde? Igen, a 8 év is valami. Sőt, a 8 év is sok, pláne egy olyan világban, ahol azt harsogja körülöttünk minden és mindenki, hogy az emberi kapcsolatok elértéktelenedtek és elsekélyesedtek, hogy már senki nem őszinte, hogy nincs idő a szeretetre és egymásra figyelésre, hogy mindenki önző és nem, hogy néha némi áldozatvállalás, de még csak kompromisszumkészség sincs. Nos, én hiszem, hogy ez nem igaz. És egymás, illetve a másik ember értékelése ott kezdődik, hogy elismerjük. Őt is, az eredményeit is, és mindazt, ami boldoggá vagy büszkévé teszi. Ha neki ez a 8 év házasság, akkor azt. Egyébként a 8 év rengeteg. A 8 év azoknak az embereknek eddigi életük negyede-ötöde is lehet, és igen, korukhoz képest sok. Pláne úgy, hogy 8 év házasság után odafigyelnek arra, hogy a másiknak mi a fontos és mi tenné boldogabbá. Ez hatalmas dolog. Mi 7 éve élünk együtt, 4 éve vagyunk házasok. És igen, sok! És mi örülünk neki. Nem csak az együtt töltött 7 évnek – ebből 4-nek házasként, hanem főleg annak, hogy ma is boldogok vagyunk együtt, hogy élvezzük az együtt töltött időt, hogy közös céljaink, sőt, álmaink vannak, és annak is, hogy eddig minden nehézséget meg tudtunk oldani együtt. És igen, én erre büszke vagyok. És úgy gondolom, hogy ha ebben a rohanó világban van egy nap, ami valamiért különleges, pl. egy házassági évforduló, akkor azt meg kell ünnepelni. Nem csak az ötvenediket, hanem az elsőt, a másodikat is, és mindegyiket sorban. Mert érezni kell, hogy ez egy fontos dolog, és a másiknak is érezni kell, hogy nekem ma is ünnep az a nap, mikor összekötötted velem az életed. És ha a hétköznapokban elfog minket az az érzés, hogy boldogok vagyunk (akár “csak” néhány év után is), akkor azt meg kell élni, meg kell fogalmazni, és ki kell mondani. Mert a másiknak ez jólesik, és azért is, mert ez az az érzés, amiből táplálkozni lehet majd rosszabb időkben. Én így gondolom, így 4 év után – ami mint tudjuk, Önnek nyilván semmi. Amúgy egyáltalán nem értem, hogy miért kell rögtön leszólni és lekicsinyelni a másikat… Miközben matematikailag is teljesen nyilvánvaló, hogy egy harmincas ember nem lehet 40-50 éve házas.
János Zelenyánszki
Nem leszóltam! Kíváncsi lennék +8 év után a véleményükre, ha addig még együtt lesznek! Mondom ezt 33 év után!
Kata Kosztolányi
Az a szomorú, hogy ennek a második írásának is ugyanaz a végkicsengése: “…ha addig még együtt lesznek…” = 1. nyilván nem lesznek együtt. 2. Ha esetleg (valami csoda folytán) mégis, akkor úgysem ugyanezt mondják majd, nem lesznek boldogok! 33 év után én csak tudom! Aha… cseppet sem negatív az egész. Nekem van szerencsém ismerni olyanokat, akik évtizedek óta házasok. Van több is, mint 33 év. Boldogok, szeretik egymást. És szinte szó szerint ugyanezeket mondják. 40 év után. Tehát nem lehetetlen. És nem értem, miért azzal kell kezdeni, hogy belengetjük a másiknak, hogy “na, majd kíváncsi leszek, hogy veletek hogy lesz!”
János Zelenyánszki
Mindössze azért, mert a fiatalabb generáció nem hosszú távra tervez! Sajnos! Én 33 év után is fülig szerelmes vagyok a feleségembe, és ezt Ő is tudja!
Kata Kosztolányi
A “fiatalabb generáció” tagjai nem egyformák! Pontosan úgy, ahogy “az idősebb generáció” tagjai között sem csak jó emberek vannak, bizony az idősebb korosztályok is tele vannak kifejezetten köcsög emberekkel. Pusztán a kor ugyanis nem tesz jobbá senkit! Emellett mintha régen aztán nem lett volna válás… Dehogynem. Ha 33 éve házasok, az azt jelenti, hogy 1984-ben házasodtak össze. Akkor is voltak válások bőven (többek között az én szüleim is akkor váltak el), ez nekem mégsem jelenti azt, hogy azt kell írjam Önnek, hogy “33 év? Csoda, hogy még együtt vannak, hiszen ’84-ben sem tervezett mindenki örökre.” Vagy valami hasonlót…
Deák-Ember Ágnes
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy írtál. Még sok-sok boldog, közösen eltöltött évet kívánok Nektek! 😉
Deák-Ember Ágnes
Kedves János!
8 éve vagyunk házasok, de 14 éve vagyunk már együtt. Gratulálok a 33 évhez!
Margit Dobrádi
Szerencsére a mostani fiataloknak már nem kell méltatlan kompromisszumokat kötni azért, hogy elmondhassák, 30-40-50 éve vagyunk házasok. A szerelmesek ma is ugyanúgy “örökre” terveznek, mint a régebbi generációk képviselői annak idején, de ma már nem kell azért fenntartani évtizedekig egy házasságot, mert különben a társadalom ítéletét vonnák a fejükre. Habár elvált férfinak lenni régen sem okozott kitaszítottságot, de egy nőnek mindenképpen szembesülnie kellett azzal, hogy megszólják, gyerekekkel az oldalán meg szinte lehetetlen volt “normális” új kapcsolatot létesítenie. 33 év? De milyen volt ez az elmúlt 33 év? Én 28 évig voltam házas, és szörnyű volt minden perce. De anyósom szerint egy asszony köténye sok mindent eltakar, tűrni kell a gyerekek kedvéért. A gyerekek felnőttek, és megkérdezték, miért nem váltam már el korábban. Lett új kapcsolatom, aki mindenáron házasodni akart. Miért ne, hiszen nagyon boldogságos évek álltak mögöttünk! Csakhogy az esküvőtől kezdve minden megváltozott! Miért kellett volna megint évekig tűrnöm??? Van önálló egzisztenciám, vannak saját barátaim, gyerekeim, munkám! 3 hétig tartott a második házasságom, de nem bánom! Semmi szükségem 33 méltatlan évre, csak azért, hogy elmondhassam, házas vagyok. Nem! Viszont boldog vagyok!!!! :-)))
Mészáros András
https://elmenykepek.wordpress.com/2017/09/17/nyari-blogkedvenceim/