Mobil vagy túrabakancs nélkül bírnád tovább a Mátrában? - Interjú Demecs Norbi túravezetővel

A Mátra vagy a túrázás szavakat említve biztosan sokaknak eszébe jut ennek a végtelenül szerény és nagyon fiatal srácnak a neve. Hatalmas tudással rendelkezik és igazi természetimádó, én leginkább mégis azért rajongok, amilyen lelkesedéssel veti bele magát a munkájába. Nem csoda, hiszen imádja, amit csinál.

Korábban is elkészíthettük volna már ezt az interjút, abszolút a blogomon van a helye, fogadjátok szeretettel és olvassátok úgy, hogy közben lebegjen a szemetek előtt mindaz, amit ő minden túra alkalmával átél és átadni szeretne.

Sok kérdésem volt és aki hosszan felelt a Mátra-imádatról, az aktuális helyzetről, egy túravezető szerepéről, egy túrára való felkészülésről és a kedvenc útvonalait is megosztotta velünk, nem más mint:

Demecs Norbi

Túravezető, túrablogger, újságíró, a majdnem 40 ezer követővel rendelkező I love Mátra Facebook oldal vezetője

https://www.facebook.com/ilovematra/

#demecsnorbitúrái

Nálam Abasár volt… és nálad hogy kezdődött? Honnan a Mátra iránti szerelem, rajongás?

Ez a történet már-már olyan, mintha valamelyik, születésemkor készült dokumentum adatait olvasnám fel – hozzám tartozik, szinte velem született. Ugyanis 2-3 hetes koromban már a Mátrában voltam. Édesapám nagy természetjáró volt – nem csak a Mátrában. A Bükkben, Börzsönyben, Zemplénben és a Budapest környéki hegyek területét egyaránt rendszeresen felkutatták egy pár fős baráti társaságban. Ismerték a szállás-és táborhelyeket, a turistaházakat, a forrásokat, a csúcsokat, az útvonalakat. Nemcsak egyszerűen túráztak, megismerkedtek a helyiekkel, akik szerették, örömmel fogadták őket és szívesen megmutatták az életüket. Rengeteg ilyen történet és mese van a tarsolyában, fotókkal társítva, melyeket egyszer egy önálló kiadvány formájában szeretnék is majd összefogni. Más volt akkor a túrázás kultúrája, és úgy összességében az egész világ, mint napjainkban.

Én decemberi születésű vagyok, s már a két ünnep között az Ilona-völgyi Szent István-forrás előtt vagyok lefotózva. Sorsszerű, hogy majd’ 20 évvel később eddigi életem és pályám egyik meghatározó mérföldköve, a Gasztorangyal parádi epizódjának forgatása is itt történt Borbás Marcsival. Így kezdődött hát a Mátra szerelem: szabadidőnkben, hétvégente jártuk az országot apával és anyával vagy a nagyszüleimmel, úgy, ahogy anno apa is tette ezt a baráti társaságával. Hazánk területén a Bükk és a Mátra térsége nőtt leginkább a szívemhez, itt töltöttük a legtöbb időt. Sokszor kértem, hogy egy külföldi nyaralás helyett inkább e helyszínekre látogassunk el. Ilyenkor turistaházakban aludtunk az erdő mélyén, hátizsákkal, bakanccsal jártuk az erdőt, „látástól vakulásig.” A lakóhelyemhez, Budapesthez való közelség miatt a Mátra lett az a célpont, ahová később már egyedül is ellátogattam, s apához hasonlóan a helyiek történeteit gyűjtöttem össze, s adom tovább ma is a túráim során. Ha felkészülök egy-egy vezetett túrámra, igyekszem előtte felkeresni azt az adott helyet és azok lakóit, ahová lesz a kirándulás, hogy még eredetibb, izgalmasabb legyen egy-egy program.

Milyen számodra egy klassz túra az erdőben? Melyik útvonalat javasolnád a gyerekekkel érkezőknek és melyiket az edzettebb túrázóknak a Felső-Mátrában?

A szépség és az élmények már ott lapulnak a legelső erdőszéli bokornál, véleményem szerint egy túra akkor lesz klassz, ha nyitottak vagyunk mindenre, és szabad utat adunk annak, hogy a természet varázsa megérintsen, magával ragadjon. Nem szabad nagy elvárásokkal nekiindulni egy útnak, és akkor nem érhet csalódás. Én azt gondolom, hogy a természet annyira egyszerű, annyira tiszta, s ettől annyira fenséges, hogy bárki számára örömet okoz. Természetesen jómagam is jobban kedvelem a változatos ösvényeket: szép kilátás, szurdokvölgyek, patakok, fennsíkszerű rétek, tisztások, öreg fák, a civilizációtól elszigetelt területeken.

A Felső-Mátra (is) nagyon sok lehetőséget kínál. Családok számára szuper program lehet a Sípark vadvirágos rétjeinek felfedezése, egy túra a Három falu temploma és a Vörös-kő kilátó között, vagy éppen a Piszkés-legelő kellemes területén. Szuper program lehet egy hangulatos túra Mátraszentimréről a Szalajkaházhoz is, ahonnan kisvonattal Gyöngyösig is el lehet zakatolni. Az edzettebb túrázók számára optimális célpont például Ágasvár vagy a sokkal kevésbé ismert Óvár, a Csörgő-szurdok vagy egy Galyatető-Kékestető túra, de az igazi kihívásokat kedvelők megmászhatják a Galyavárat, felkereshetik a nehezen megközelíthető Orosz Mátyás-sziklát, vagy barangolhatnak a Martalóc-völgyben és a Fekete-tóhoz is.

Mi a véleményed az önismereti elvonulásokról, az erdőfürdőzésről, arról, hogy az erdő gyógyító erővel bír?
Mennyire tudsz te lelassulni, kikapcsolni egy-egy túra közben és csendben túrázni?

A vezetett túrázás számomra már régen nem kikapcsolódás. Kemény munka. Természetesen mindenki a saját hivatása számára tulajdonítja a legnagyobb jelentőséget és befektetett energiát, de minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy a túra – és idegenvezetés az egyik legkomplexebb foglalkozás. Rengeteg kutatómunkát, szellemi és fizikai felkészültséget igényel. Egy idegenvezető feladata a szórakoztatás és az ismeretterjesztés, míg egy túravezető hivatása, hogy biztonságos keretek között mutassa meg és hívja fel mások számára a természet igaz értékeit, az erdő rejtelmes kalandjait. A kettőt összevonva pedig ez már egy igazi kihívás. Persze imádom. Minden alkalom egy újabb kihívás, tanulási lehetőség.

Az emberek érdeklődése, mosolya, szeretete és elégedettsége éltet. Ez megér bármennyi belefektetett energiát. Természetesen bármely túrám alkalmával a csend, a természettel való eggyé válás a cél, másként nem lehet az erdőben létezni. A zajos viselkedés, kiabálás, szemetelés és bármilyen, a környezetünket zavaró tényező egyetlen túrán sem megengedett, mert aki az erdő birodalmába lép, annak azt szeretném megmutatni, hogy milyen varázsa van a természet csendjének, a fák, a patakok, a felhők, a növények, a sziklák energiájának.

Ha éppen nem dolgozom, akkor pedig hasonlóképpen a természetben keresek „menedéket”. 2017-ben egy emésztőszervi alapbetegégem kezelésére kaptam egy gyógyszert, amely mellékhatásából adódóan pánikbetegség jelentkezett nálam és ez a szörnyű állapot kísért több mint fél éven át. Már-már ott tartottam, hogy feladom az egészet, ugyanis hogy várjam el a Vendégeimtől, hogy jól érezzék magukat egy-egy túrán, ha én magam sem merek kilépni az ajtón? Aztán a hozzám közel eső Felsőrákosi-réteket kezdtem egyedül felfedezni, nap-mint nap oda jártam elvonulni. Végül a gyógyszer elhagyása mellett a természet és saját magamhoz való visszatalálás segített abban, hogy újra a régi legyek. Túrázni csak csendben lehet, ez főként akkor valósulhat meg, ha az ember egyedül vagy szűk csoportban járja az erdőt. Úgy gondolom a természet temploma, legyen az egy szép kert, egy park, egy erdő, egy mező, egy kopár, sziklás hegy, stb. az egyetlen, amely igaz megnyugvást és elcsendesedést hozhat a léleknek.

Tudom, hogy számodra minden apróság lehet csoda. Felhívod mindig a veled túrázók figyelmét ezekre a természetben megbújó szépségekre, vagy hagyod, hogy a maguk tempójukban éljék meg a túrázás pillanatait, maguk tegyenek felfedezéseket?

Valóban, mint már nagyon sokszor mondtam, írtam, nyilatkoztam, hogy a csodák ott lapulnak mindenhol, mindenben. Nem szájbarágósan, de igen, úgy gondolom, mint túra-és idegenvezető, feladatom, hogy felhívjam az emberek figyelmét a világunkban lapuló értékekre. Egy túra olyan a mai szürke hétköznapok viharában, mint egy kút az Alföld pusztáinak közepén egy forró augusztusi napon. Rohanással telt, feszültséget és ingerültséget szülő napjainkban a természet jelentheti a lélek csobbanását. Egy ingerszegény, monoton környezetből érkezve annyi ráhatás érheti a túrázókat, hogy szükséges az ezekre való figyelemfelhívás, a megerősítés, hogy a közeg, amiben ezekben az órákban létezünk, a legkisebb túlzás nélkül gyógyító. Van egy úgynevezett „relaxációs rés” a túrák alkalmával, amikor ki-ki a maga módján, pár általam elmondott gondolat után adhatja át magát azoknak az érzelmeknek, energiáknak, amik az erdőben kavarognak. A folyamat mindenkinél más, ettől olyan lenyűgöző: valaki már a helyszínen, a túra elején, valaki a relaxáció során, valaki pedig csak a túra végén, esetleg hazatérve érzi, milyen pluszt kapott az adott naptól, kirándulástól.

Egy történet, röviden: egyszer, amikor egy kis csoportos, külön megrendelésre történő túrát vezettem, egy hölgyet sokáig kellett győzködni, hogy induljon el a rövid, 2 órás kirándulásra, ugyanis fájt a feje, a gyomra, szédült, és szorongott. Amikor megérkeztünk a Zsoltáros-rét kilátópontjához, ahonnan éppen a naplementét láttuk, csak annyit kértem mindenkitől, pár percig állunk meg, és adjuk át magunkat a pillanatnak. A természet tisztaságának. A program végén a középkorú hölgy ölelve és kezdeti problémáit teljesen hátra hagyva köszönt el, mondván, hogy ilyen élményben még nem volt része.

Egy csoportos túra teljesen más, mint egy önálló, vagy családi barangolás. Ahogy én szoktam jellemezni, a mi kis közösségünk egy menedék. Nincsenek elvárások, előítéletek, megbélyegzések vagy bármilyen negatív húzó energiák, amelyek manapság sok helyen már „trendnek” számítanak. 6 évvel ezelőtt, amikor belekezdtem ebbe az egészbe, először az online, majd a valós közösségépítésbe, nem gondoltam volna, hogy ez az egész ennyire szép. Maga a folyamat. Ahogy kapcsolatok születnek. Ahogy az idegenekből barátok lesznek. Ahogy ezek az emberek utána közösen csinálnak programokat. Együtt járnak utazni, szórakozni. Mindig szeretem, amit csinálok, de amikor ezekre a pillanatokra gondolok, nagyon szerencsésnek tartom magamat, hogy ilyen életet élhetek. Teremteni, adni és örömet okozni – ennél nincs nagyszerűbb érzés.

Változnak az emberek és a szokások itthon a koronavírus óta? Te hogy látod? Felértékelődött az erdő, a természet szerepe, jobban odafigyelünk a környezetünkre és magunkra?

Maga az, hogy a karantén ideje alatt sokan találtak rá a természet nyújtotta lehetőségekre vagy elkezdtek sportolni, túrázni, egy jó dolog. Ezzel a témával kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy a probléma ezzel csak az, hogy sokan nem rendeltetésszerűen használják a természetet. Egy áprilisi hétvégén a kerületünk határában csörgedező Szilas-patak partján annyi embert láttam piknikezni, sárkányt eregetni, és egyéb szabadidős tevékenységet folytatni, mint azelőtt ott soha. Kíváncsiságból másnap délelőtt lesétáltam a nevezett helyre, s félelmeim sajnos beigazolódtak: annyi szemét volt mindenfelé, mint egy lerakóhelyen: eldobált zacskók, műanyag palackok, zsebkendők, ételmaradék… Elszomorító látvány volt, hogy az emberek legkevésbé sem törődtek a lakóhelyük környezetével. Másfelől természetesen pozitív hatása is volt/van a kialakult helyzetnek: nemrégiben egy iskolás csoportot vezettem, akiknek tagjai arról meséltek túra közben, hogy számos virágot, zöldséget, cserjét ültettek otthon a karantén ideje alatt, gondozták azt, amivel eddig nem igazán foglalkoztak. Összegezve, legyen akár pandémia vagy vírusmentes időszak, fontos tisztában lennünk azzal, hogy nem a természet van értünk, mi vagyunk a természetért, alkalmazkodjunk és tekintsünk felelősséggel a környezetünkre és a természetre.

Egy gonosz és egy könnyű kérdés: Telefon vagy túrabakancs – melyik nélkül bírnád ki tovább? Mi az, ami mindig van a hátizsákodban, ami nélkül nem indulsz el sosem egy túrára az erdőben?

Meglepő lesz a válaszom: túrabakancs nélkül. Ugyanis ha éppen nincs bakancs, elindulok én mezítláb is. Hahahaha. Az életben sok próba vár ránk, mely attól függ, milyen szemszögből tekintünk rá. Vallom, hogy minden akadály legyőzhető, mindenre van megoldás, csak hinnünk kell benne. Nem tartom magamat telefonfüggőnek, de mivel közel 10 éve foglalkozok az interneten keresztül a túráim, barangolásaim, utazásaim, kalandjaim közlésével, így számomra fontos, hogy a telefonom segítségével készített képek és rövid beszámolók során legalább napi egyszer megosszam a követőimmel, hogy merre jártam, mit láttam. Ha esetleg 1-2 napig valamilyen okból kifolyólag nincs poszt, már tele is a levelesládám, hogy ugye minden rendben van velem? Az emberek várják és szeretik a bejegyzéseimet, amit nem győzök elégszer meghálálni és megköszönni. Hatalmas megtiszteltetés, hogy sokan lelik örömüket abban, hogy az online fényképes beszámolóim alkalmával hozhatok egy kis színt a szürke hétköznapokba. Ezzel természetesen ösztönözve és biztatva arra mindenkit, hogy utazzanak, lássanak világot, fedezzenek fel új helyeket, mert számtalan szépség lapul meg itthon és a határainkon túl is. Az élet gyönyörű, csak észre kell venni a legapróbb virágot is az útszéli porban.

Természetesen más felszerelésekre van szükség, ha önállóan járom az erdőt, és másra, ha túravezetőként. Ami mindkét esetben van nálam és célszerű, ha kirándulás alkalmával más is készül ezekkel: elegendő mennyiségű ivóvíz és élelem. Szendvics, szőlőcukor, száraz keksz, csokoládé, gyümölcs. Feltöltött akkumulátorú telefon, esetleg külső akku, töltés céljából. Egy használható telefon életet is menthet! Papír alapú, legfrissebb kiadású térkép, tájoló/iránytű. Gyógyszerek, kötszer, fertőtlenítő. Ha valaki félősebb, állatriasztó csengő. Túrázás előtt célszerű értesíteni a családtagjainkat, közeli barátainkat, hová indulunk, milyen hosszúságú túrára indulunk. Aki bizonytalanabb, annak célszerű túrabot. Természetesen elmaradhatatlan a távcső és a fényképező.

Olvastad A fák titkos élete című könyvet? Hogy tetszett?
Van olyan könyv, ami a természettel kapcsolatos és nagy hatással volt rád?

Megvan ez a könyv a polcomon, sok más hasonló irodalmi művel együtt, ám még nem volt érkezésem olvasni. Sokat olvasok, főleg szakmai anyagokat, amelyeket utána hasznosítani tudok a munkám és persze az életem más területén is. Legjobban a térképrészletek, a régi korok leírásai, legendák, hagyományok, a népi élet részletei kötnek le, amelyeknek szerves része a természet is. Régebben a természet olyan volt, mint a levegővétel – nem tudtak létezni nélküle, így sok versnek, regénynek az alapja a természet – ilyen témában bármit szívesen elolvasok, kedvencem mégis Wass Albert vagy Áprily Lajos művei. A legnagyobb hatással -bár nem tipikus természettel kapcsolatos mű – a Gyűrűk Ura trilógia volt rám, J.R.R. Tolkien tollából. Számos összefüggés olvasható benne a természet mai globális problémáit illetően, így például az erdők meggondolatlan pusztítása: lásd például az Entek harcát Szarumán és Vasudvard ellen. Mintha egy jóslat lenne Tolkientől. Érdekes gondolatmenet, sokszor érdemes a sorok mögé nézni és gondolkodni bizonyos művek alternatív jelentésén.

Csak elindulni nehéz… – mit tanácsolsz annak, aki még sosem túrázott, annak aki idei nyaralásra egy hazai erdei kis házat választ egy külföldi all inclusive hotel helyett? Mire figyeljen, hogy készüljön fel?

Mint mindent, érdemes elsősorban ezt is kicsiben kezdeni. Aki még sosem túrázott, célszerű rövidebb, könnyebb utakkal kezdeni, nem muszáj azonnal egy Országos Kéktúra végigjárására vagy egy 50 kilométeres teljesítménytúrára benevezni. A cél az, hogy megszeressük, nem pedig az, hogy egy életre elhidegüljünk a természet közelségétől egy olyan vállalkozást követően, melyet esetleg nem mértünk fel. A rövidebb, könnyebb kirándulások is számtalan élménnyel szolgálhatnak. Megfelelő felszereléssel, kényelmes öltözékben, túracipőben és egy számunkra kedvező környezetben kiválasztott úticéllal, szálláshellyel már biztos, hogy nyert ügyünk van, A vírushelyzet előtt is mindig arra biztattam a követőtáboromat, hogy ha tehetik, válasszanak hazai úticélokat. Annyi gyönyörű hely van kis országunkban, amely bőven felér egy-egy külföldi utazás okozta élménnyel. Legyen szó akár egy napos utakról, hosszú hétvégékről vagy nyaralásokról. Most pedig mivel tálcán kínálja magát a lehetőség, érdemes felkeresni a hazai látnivalókat. Jómagam egyébként is a kevésbé frekventált helyek híve vagyok, amelyek felfedezése a mostani helyzetben talán még kézenfekvőbbek.

Van olyan kedvenc túraútvonalad, amit nem tudsz megunni? Mi volt az, ami a legnagyobb sikerélményt adta?

A Mátra-szerelmemről talán már nem kell mesélnem, de ezen túl rajongok a Bükk-fennsíkért, a Fekete-sár – Zsidó-rét – Három-kő – Nagymező – Bánkút – Olasz kapu útvonalat számtalanszor bejártam már gyalogosan és kerékpáron is, ezt nem tudom megunni. Másik nagy kedvencem a Felsőrákosi-rétek és a Gödöllői-dombság, például a Bajtemetés vagy a Margita, de imádom az Alföld tengersík vidékét és Tiszagát környéki ártéri erdőket is.
Minden egyes vezetett túra más-más miatt okoz sikerélményt. Minden adott munkaalkalom tapasztalat, amelyekből az eljövendő időket tekintve lehet építkezni, fejlődni. Ezt nézve minden új nap sikerélmény. Nem csak nekem, mindazoknak, akik részt vesznek egy-egy túrán, és ledöntik saját határaikat. Saját sikerélményeim közül azt tudom leginkább kiemelni, amikor 2 évvel ezelőtt részt vettem bizonyos versenyeken, ahol a körülményes terepen zajló rendezvények mellett az idő is számított a végeredményt tekintve. Saját magam számára is meglepetés volt, hogy komoly, neves próbatételeken saját kategóriámban szinte kivétel nélkül benne voltam az első 10-ben.

Feltették a kérdést nekem a napokban, hogy milyen attrakciók vannak a Mátrában. Szerintem az egész Mátra az. Ha tőled kérnék, hogy mondj 3 kihagyhatatlan látnivalót a Mátrában, mik lennének azok?

Valóban. Mi más lenne a Mátra legfőbb attrakciója, ha nem maga a Mátra? A hegység legfőbb vonzereje szerintem a természet. Sokan kérdezik: mit lehet itt egyáltalán látni? Erre a válaszom: lépjük át az „erdő” küszöbét, és máris annyi látnivaló fogja kísérni utunkat, hogy megszámlálni sem fogjuk tudni. Három látnivalót megnevezni igazán nehéz, főleg nekem, aki mindenben lát szépséget, lehetőséget. Aki a panorámában szeretne gyönyörködni, mindenképpen keresse fel a Galya-kilátót, mely pár évvel ezelőtt egy igen nagyszabású felújításon esett át. Tetejéről, közel 1000 méteres tengerszint feletti magasságból lebilincselő körpanoráma nyílik a Mátra csúcsaira, a Bükkre, a Karancs-Medves-fennsíkra, a Parádi-és a Nógrádi-medencére, a Bükkre, tiszta időben pedig a Tátrára is. Az egyik személyes kedvencem a Kékes-Észak Erdőrezervátum, mely nem csak a Mátra, de egész Magyarország területén unikumnak számít, ugyanis évtizedek óta nem folyik itt fakitermelés. Aki az ezen keresztül haladó sárga + jelzésen túrázik, autentikus erdei környezetet élvezhet, több száz éves bükkfák és kőtengerek ölelésében. Kékestető és környéke egyébként is számtalan látnivalót rejteget, mint például a Sas-kő vagy a Disznó-kő sziklaszirtjei, vagy a titokzatos Gabi-halála és a Pisztrángos-tó. Harmadikként pedig a Mátra „előszobáját”, a Sár-hegyet nevezném meg, amely a Mátra szintén egy különleges területe. A mindössze 500 méter magas kiemelkedés egy igazi vízválasztó a Mátra magasabb csúcsai és az Alföld között, számos természeti érdekességgel és gyógynövénnyel, vagy épített látnivalóval. A legenda szerint az első szőlővesszőket e helyen telepítették a Mátrai Borvidéken, ráadásul a cselekvés a kelták nevéhez köthető. Izgalmas értékeket képviselő helyszín, aki több napot tölt a Mátrában, annak az itt kanyargó tanösvényt mindképpen érdemes felkeresni, a hegy csúcsáról több ízben nyíló káprázatos panorámáról nem is beszélve.

Szoktál-e azzal foglalkozni, hogy valakit meggyőzz arról, hogy érdemes elindulnia egy túrán vagy azokkal kirándulsz szívesen, akik már tudják, hogy ez testi-lelki feltöltődést jelent és nem tekinted feladatodnak a “terelgetést”?

Mondhatni az egész munkásságom lényege az, hogy meggyőzzem az embereket arról, hogy kirándulni igenis mindig van ok. Ha süt a Nap, akkor éppen azért, ha fúj a szél azért, ha esik a hó vagy kicsit ködösebb az idő, akkor éppen azért. Vallom, hogy aki szereti és hisz a szakmájában, annak egy életen át tartó feladata lesz a „terelgetés”, mindegy, milyen területről beszélünk. Ennek a bizonyos meggyőzésnek pedig sok változata lehet: előfordul, hogy egy teljesen új Vendéget kell meggyőzni arról, hogy nekivágjon egy túrának, máskor pedig éppen egy rendszeres, gyakorlott túrázó biztatására van szükség. Sok minden múlik az adott tematikán, az útvonalon, a terepen, vagy bármi máson, ami befolyásolhatja a lelki, fizikai állapotunkat. Elindulni mindig érdemes, mert sosem tudhatjuk, mit tartogat számunka egy új nap. Nem minden nap lehet szép, de minden napban van valami szép. S ha úgy térünk haza egy kirándulásról, hogy ezt megtapasztaltuk, akkor már megérte bakancsot húzni.

Először Galyatetőn, a szállodában találkoztam Norbival.

-Jól érezted magad?- kérdeztem.

-Itt mindig. – válaszolt mosolyogva.

Bízom benne, hogy Ti is úgy olvastátok végig az interjút, hogy mosoly volt az arcotokon. Norbi lelkesedése, természetszeretete, a munkája iránti rajongás minden sorban érezhető. Ha még mindig nem hiszitek, akkor pedig járjatok utána!

Találkozzunk Mátrában!

A Mátra pedig minden évszakban csodálatos, gyertek túrázni, mert túrázni jó!

Csak csináld!