Maszkot le, álarcot fel? Tudok egy jobb megoldást!

Az a helyzet, hogy annyi furcsa emberi reakcióval találkozom, hogy elgondolkozom azon, hogy talán jó lenne néha egy álarc…

Azt még nem tudom, hogy az én fejemre kéne – ami alapból mosolygós, de azért ha értetlenül állok egy-egy helyzet előtt, ha felmérgesítenek, kiakasztanak, akkor azért az meglátszik az arcomon. Én nem vagyok egy olyan valaki, aki képes a jópofizásra…

Talán másoknak kellene álarc… Most az emberek nagy része boldog sóhajjal tépi le magáról a maszkot, ahol nem kötelező a viselete. Ugyanakkor gyakran akkora hülyeségeket mondanak, tesznek, és főként akkora düh, türelmetlenség, aggresszió és sokszor flegmaság meg felsőbbrendűség van némelyik emberben, hogy néha a hajamat is eldobnám legszívesebben.

Egy elzárt övezet

– az lenne jó mindenkinek, aki nem képes lehiggadni.

Legyen az akár egy pár perc, amíg leülsz a teraszon vagy a fűben és csak hallgatod a madárcsicsergést. Legyen pár perc, amíg becsukod a szemed és élvezed a nap melegét. Legyen egy nagy séta, miközben megszimatolod a virágokat, gyönyörködsz a fák zöldjében. Legyen akár az, hogy felveszed a füllhallgatót, és meghallgatod a kedvenc zenéidet, vagy táncra perdülsz. Legyen akár egy forró fürdő, vagy egy korai lefekvés.

Te tudod, hogy mi az, ami neked segít! Engedd meg magadnak!

Engedd meg, hogy egy rövid ideig nem törődsz semmivel! Mintha csak elzártan élnél, egyes-egyedül valahol. Békében, nyugalomban.

Nagy a stressz – mindenkiben. Aki viszont azt hiszi, hogy azzal, hogy másokat bánt (mert egy-egy bántó megjegyzés és szúrós tekintet, de az is, ha a világ összes pénzért nem lenne képes feltenni egy ártatlan hogy vagy? kérdést, az igenis sértődésre adhat okot, de legalábbis a továbbiakban nemtörődömséget válthat ki), neki jobb és könnyebb lesz, az nagyot téved és valójában csak maga alatt vágja a fát…

Aki ahelyett, hogy végighallgatna mást és odafigyelne rá, aki válasz helyett csak feszülten sóhajtozik, aki úgy kommentel, hogy fogalma sincs semmiről, és amikor még rá is világítanak (többen) hogy nincs igaza, akkor sem képes leállni, – nos , az ilyen embereken nem igazán lehet segíteni.

Senkit nem tudunk megváltoztatni.
Nem is kell.

Sokan nincsenek olyan szerencsés helyzetben, hogy fogják magukat és elmenjenek egy erdei sétára vagy éppen olyan nyugodt környezetben éljenek mint a csodás Mátra.

Töltődni viszont sokféle módon lehet, ahogy fent is írtam.
Utazni jó, de kirándulni is! Az élmény, az új helyek és a szép tájak felfedezése mindig nagyszerű. Tévedés viszont úgy gondolkodni, hogy csakis a 4 csillagos hotelben eltöltött wellness-hétvége meg a külföldi út lehet szuper! Lehet, hogy egyáltalán nem erre van szükségünk.

Nem plusz inger kellene, hanem teljes kikapcs. Magunkba nézés, belső béke, idő saját magunkkal.

Láthattuk az elmúlt évben, hogy bármi megtörténhet! Míg korábban furán néztünk azokra, akik esetleg maszkot viseltek, mert mondjuk a por ellen védekeztek, vagy javasolta nekik valamilyen okból az orvosuk, manapság -nagyjából – megszokott a látvány.

Kezd visszatérni az élet, ami korábban a normális volt, csak

sajnos, az emberek nem változtak jó irányba.

Se a lelassulás nem megy, se az odafigyelés, se az, hogy hálásak legyünk. Az idegeskedés az állandó szereplő az életünkben meg valahogy mások idegesítése is.

A poén nem mindenkinek poén, az őszinteség olykor támadás, máskor kevés, néha pedig egyszerűen nincs. Ha mégis tudunk nevetni, ha tudunk igazi beszélgetést folytatni ( nem csak az egyik fél beszél, aki aztán nem is reagál a másik hozzászólására, nem is mutat érdeklődést, csak az fontos neki, hogy ő elmondhassa) , akkor az igazán felemelő. Azt a valakit ne engedjük el!

Ezt a cikkemet is olvasd el: ITT

Néha kell az egyedüllét, ami tölt. Néha viszont arra van szükség, hogy legyen egy (minimum) olyan ember melletted, akivel jól érzed magad. Legyen az csak pár perc beszélgetés -akár melóidőben. Férjen bele!