„Az őszinteséget sosem szabad megbánni” – Beszélgetés Szimonettával, a könyvéről és sok másról

Ha valaki szeretne kikapcsolódni, picit elgondolkodni, esetleg meglepődni, de leginkább jólesően mosolyogni, olykor felkacagni, azoknak szeretettel ajánlom Majernyik Szimonetta: Nem mind arany, ami Férfi, avagy kaland(or)ok nem kíméltek című könyvét.

Ízelítőül megadom itt is Szimonetta könyvének titkos receptjét, íme:

Végy: 50 dkg humort, 30 dkg kalandot (hazai vagy európai, ízléstől függően), 35 dkg pasit (a neten kapható fajtából), 15 dkg elmélázást az életről, 10 dkg megdöbbenést, 10 dkg veszélyt és egy csipetnyi titokzatos szenvedélyt (jó forró legyen). Jól gyúrd össze és kész! Máris fogyaszthatod!

Vicces kalandokról mesél őszintén az író, akivel most interjút készítettem, hogy jobban megismerhessétek, a könyvhöz pedig még nagyobb kedvet kapjatok:

Majernyik Szimonetta

Elérhetőségek:

https://szimosztorik.hu/

https://www.facebook.com/szimosztorik

Nem mind arany, ami Férfi Facebook csoport

A 2020-ban kezdődő karantén alatt íródott a könyv?

Nos, tulajdonképpen hamarabb elkezdődött.. 2018-ban egy nagyon szép nyaraláson voltunk a kisfiammal.
Kiszakadtam a munkamániámból és ott álltunk vagyis inkább feküdtünk a csodaszép tengerparton miközben rám tört a hirtelen szabadság.

Egy kósza ötlettől vezérelve leírtam a gondolataimat a magam sajátságos, humoros stílusában. Ezt a rövid kis történetet megosztottam a neten és meglepően nagy sikere lett.

Nagyon sokan kérték, hogy folytassam, mert nagyon tetszett, vidámságot hozott sok ember hétköznapjaiba. Ezek után jöttek az újabb történetek és egyre gyakrabban hallottam a “neked könyvet kellene írnod” bíztatást. Kérdésedre visszatérve az élet hozta a helyzetet: 2020-ban karanténba vonulásunk idején először jól kipihentem magam, majd elkezdett érlelődni a gondolat: akkor itt az idő, megírom a könyvemet!

Ha nem forszírozzák az ismerőseid, hogy írj, írj, írj, akkor is megszületett volna a könyv? A te fejedben is megfordult már korábban, hogy meg kellene jelennie ezeknek a történeteknek?

Mivel én szakmám szerint kozmetikus mester vagyok, ezért először távol állt tőlem a gondolat, de mivel tényleg sok pozitív visszajelzést kaptam, ezért kezdtem elhinni, hogy bizony ezt a könyvet meg kell valósítanom. Ehhez rengeteg biztatást kaptam Muszkáné Hencz Nikolettától, aki nemcsak az elején ültette bele a bogarat a fülembe, hogy “Legyen könyv!”, hanem a szerkesztési és a grafikai munkák alatt is végig biztatott.

Az első rész a netes társkeresésről szól. Az jutott eszembe, hogy sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni: Ilyen is csak velem történhet meg! Célod volt, hogy megmutasd ezt, hogy nem így van? Hogy nem vagyunk egyedül? Egyfajta bátorítás is a cél a szórakoztatás és elgondolkodtatás mellett?

Igen, ezt nagyon jól látod. Az élet más területein is hiszem (például a munkám során is), hogy ha rájövünk, megtapasztaljuk, hogy nemcsak nekem van ilyen problémám, ha időnként felüti a fejét a ” Miért mindig csak velem történik ilyen?” érzés, akkor megnyugtató, amolyan szolidáris érzés lesz, ha kiderül, hogy mással is történt már hasonló, nem vagyunk egyedül a magunk bajával. Tavaly létrehoztunk Gábriel Éva kolléganőmmel egy klubot, amelynek a N.Ő. nevet adtuk. Neked Őszintén. Egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahol pont ezt az érzést kapják a hölgyek:

nem vagy egyedül, fogjunk össze.

Nagyon nagy szeretettel fogadták a hölgyek, sajnos a vírus helyzet megakadályozta a folyamatos működést, de hiszünk benne, hogy hamarosan elindulhatunk, mert érezzük, hogy nagy szükség van a mai világban erre az összetartásra, figyelemre. Magamban csak úgy gondolok erre a tervünkre, mint amikor régen a fonóba jártak az asszonyok és jól kibeszélték magukból a gondolataikat. Hiánypótlásnak érzem ezt a mai világban. Nagyon kell ez a Női léleknek.

Nemrég megkérdeztem az olvasóimat, hanyasra értékelnék 1-10 -es skálán a saját magabiztosságukat. Neked jól gondolom, hogy rendben van az önbizalmad, magas pontszámot kapna? Erős, magabiztos, mosolygós, élettel teli nő vagy, ez abszolút átjön a könyvet olvasva. Kaptál olyan reakciókat, hogy az olvasóknak is sikerült megerősítést nyerniük, hogy rendben vannak, úgy, ahogy vannak, hogy elég jók?

Köszönöm szépen, kedves hogy így látod. Érdekes kérdés ez.. Éppen most egy lelki fejlődésen megyek keresztül. Ahogyan a könyvemben is írtam,

a válás után ott álltam összetörve, teli kisebbségi komplexusokkal, egyszerűen azt sem tudtam ki vagyok.
Biztos sok Nő érezte már így magát. Ilyenkor nagyon fontos, hogy találjuk meg újra önmagunkat, bocsássunk meg magunknak és kezdjük el elfogadni és megszeretni azt a belső énünket,

amely olykor nagyon törékeny, sebezhető. Nekem is egy folyamat volt ez, amolyan a rút kiskacsából hogyan lesz szépséges hattyú effektus. Nagy érdeklődéssel olvasok ilyen témájú könyveket, hallgatok előadásokat. 2020-ban a karantén ideje alatt rengeteget tanultam önmagamról és ezáltal nagyon sokat fejlődtem.

Tavaly megkérdezte tőlem valaki, hogy “Na, mi van a pasikkal? Van szerelem?” És én azt mondtam, hogy

most magamba akarok szerelmes lenni!

Ezt ajánlom minden embernek. Ezért nem szeretem, ha valaki a másik felét keresi. Két egész ember találkozása sokkal többet ígér.. Tehát önszeretet és önbizalom, fontos mindkettő, törekszem a magas pontszámra. 🙂

Igen, sok visszajelzést kaptam és ennek nagyon örülök. A hivatásom által is mindig igyekeztem ezt a vonalat erősíteni és örülök, hogy most a könyvemben is kitérhettem erre a témára.

Egy írás azt mondják, akkor jó, ha hiteles. A könyved téged tükröz. Olyan, mint amilyen te. Ezt még úgy is tudom, hogy csak keveset beszélgettünk. Mennyire volt jó érzés kiírni mindezt magadból? Nem fogod megbánni később, hogy ennyire részletesen beavattál idegeneket az életedbe?

Ahogy meséltem Neked, ez tulajdonképpen egy lelki fejlődés is volt számomra.

Jót tett nekem ez a könyv.

Kiürítettem a lelkem kútját, de alaposan. Én egy őszinte, életvidám, bohém művészlélek vagyok, azzal a naivitással, amely a mai világban nem feltétlenül előnyös. Nyilván ezért történt velem annyi minden, ami miatt sokszor sírtam is.

De mégis ma már hálás vagyok azért, hogy megtörténtek velem ezek az esetek, mert ezeknek a tapasztalásoknak a következményeként vagyok ma az az ember, aki már tudja, hogy mit akar.

Felnőttem a feladathoz. Szerintem

az őszinteséget sosem szabad megbánni.

De értem a kérdésedet. Egyetlen fejezetnél dilemmáztam csak, hogy kivegyem-e a könyvből vagy benne hagyjam. A “Testek ünnepe” című résznél éreztem egyedül azt, hogy nem voltam benne biztos, hogy megérett-e a világ erre a vallomásra. De végül is pont ez adott erőt: bátor leszek! Néha ugyan kósza gondolatként bevillant, hogy na most aztán megismerik ezt az oldalamat is, és a szakmám által azért már volt egy kialakult kép rólam. De becsülettel vállalok mindent. Egy érzékeny Nő vagyok, szívember. Nem bántam meg, hogy megmutattam a lelkemet.

Hogyan reagáltak az érintettek, akik szerepelnek a könyvben, mint például a kamasz fiad, illetve az exek, akik olvasták?

Szabó úr hogy reagált? 🙂 Anno a nyaralós sztorikat publikálás előtt mindig odaadtam Neki, hogy olvassa el, nagyon kíváncsi voltam a véleményére, figyeltem minden rezdülését, hogy mosolyog-e vagy sem.

Egy kamasz rendkívül éles szemű kritikus!

De egyébként az egész könyvet nem olvasta még (én kerültem a helyzetet és Ő sem kérte), azoknál a részeknél, ahol viszont Ő a központi figura, ott csak hamiskásan mosolygott a pelyhedző bajsza alatt..

És hogy mit szóltak az exek? Néhány Férfi, aki a könyvben szerepelt rögtön jelezte, hogy szeretné megvásárolni a könyvet. Kedves visszajelzéseket kaptam. Íme az egyik kritika:


„A mű legnagyobb erényének az (ön) ironikus hangvételt tartom. Az Írónő ravaszul úgy tesz, mintha önmagát se venné (túl) komolyan, ezáltal mi, “komoly” férfiak is görbe tükörrel szembesülünk. Mi, Andrások, Bélák, Kálmánok egyszerre csak groteszk tablón találjuk magunkat, mint a kor lenyomatai, mint egy gombostűre tűzött bogárgyűjtemény. A vírushelyzet miatti bezártság külön aktualitást ad a témának, hiszen életünk (a szerelmi is?) méginkább az online térbe tevődött át. Kinek ajánlanám a könyvet? A javíthatatlan optimistáknak és pesszimistáknak. S kinek nem? Ezen még gondolkodnom kell… János”

Egyébként arra büszke vagyok, hogy Férfi olvasóim is vannak (nem a könyv szereplői).

Egy okos Férfi nagyon sokat tud tanulni a női lélekről, ha kezébe veszi a könyvemet.

A fiadra (alias Szabó úrra) visszatérve, a második részben, ahol vele utazol, nagyon jól érzékelhető volt, hogy igazán jó anya-fia kapcsolat van köztetek. Tanulságos ez a szál is. Visszatekintve, mit gondolsz, mi volt a legfontosabb ahhoz, hogy kialakuljon köztetek ez a klassz kötődés, a bizalom. Mi az az 3 támpont vagy tanács, amit adnál a friss anyukáknak, mire érdemes figyelni?

Hatalmas adag

feltétlen szeretet, tengernyi humor és kellő lazaság türelemmel kombinálva.

Ez a recept mindig hatásos, de leginkább az olykor idegtépő kiskamaszok esetén. Rendszerint békésen telnek a napjaink, de ha mégis van valami, ami felpörgeti a pulzusszámomat, akkor mindig azt mondom Milánnak: „És ha kiabálok, akkor is szeretlek, sőt, még jobban szeretlek!”

Aztán ha kiengedtük a fáradtgőzt, akkor oldjuk a feszültséget, mondunk valami hülyeséget és röhögünk nagyokat. Szerintem

fontos a szülői tekintély, de pont annyira, hogy engedjem magam szülőként esendő embernek láttatni, hogy: „Hé Öcsisajt, én sem vagyok tökéletes! Felnőtt vagyok, de én is szoktam hibázni, csináltam már hülyeségeket..”

Manapság, amikor nem igazán lehet részünk utazásban igazán nagyszerű volt olvasni a nyaralásos emlékeiteket. Azt gondolom, sokaknak segíthet majd átlendülni egy-egy nehezebb napon, szuper, hogy meg tudod nevettetni az olvasót. Te hogyan viseled a mostani helyzetet, a karantént, a kevesebb ingert?

Köszönöm szépen, örülök, hogy így látod. Ebben a mostani bezárt helyzetben megtisztelő, hogy a tehetségemmel én ezt ajándékozhatom az embereknek, a szórakoztatást, a jókedvet.

Érdekes módon engem nem visel meg a “nem mehetünk sehova” érzés. Egyrészt, mert

nagyon szeretem az otthonunkat, amely nemcsak egy lakás, hanem valódi otthon.

Rengeteg kép van a falakon, sok-sok kedves emlékkel, hogy minden nap eszünkbe jusson és vidámságot hozzon az életünkbe az esős, szürke napokon is. A bezártság inkább felerősítette bennem még jobban a hála érzését. Egyébként is úgy érzem, hogy mi szerencsés emberek vagyunk (a sok negatív élmény ellenére is), ezt mindig hangoztatom is itthon. Hogy tudjuk értékelni, hogy milyen jó, hogy ilyen sok szép helyet láthattunk. De most még inkább felértékelődött mindez és még jobban meg fogjuk becsülni a következő utazásunkat.

Láttam, hogy volt író-olvasó találkozó és felolvasás online formában. Milyen hasonló terved van esetleg a közeljövőre vonatkozóan?

Kedves barátaim Tóth Mariann és Bíró Tamás segítségével jött létre az említett felolvasás. Nagyon élveztem, érdekes volt így visszahallani, mint egy jelenetet a színházban, miközben velem történt. Ha elvonulnak a viharfelhők, akkor szeretnék író-olvasó találkozókat rendezni, akár országszerte. Szeretek ilyenkor szeretetet adni és kapni, boldogság a szívemnek. Amiben még fejlődnöm kell az a social media.. Ajajj! Na ilyenkor érzem egy kicsit, hogy közel állok a nyugdíjhoz, annyira kínai nekem, hogy naponta tartalmat gyártsak..

Mesélj arról, kérlek, hogyan készült a borító! Nagyon vidám, nagyon ütős lett! Olvastam olyan véleményt is, hogy a könyv kívül-belül arany! Mi volt az elképzelés és milyen lett szerinted a végeredmény? Hogyan jött az arany?

Jujjjj.. Ez egy érdekes sztori volt! Történt ugyanis, hogy két borítóterv készült. Leegyszerűsítve: egy rózsaszín és egy kék. Mi Nikivel, a grafikussal a rózsaszín mellett döntöttünk. De előtte megkérdeztük a leendő olvasóim véleményét, hiszen előtte már folyamatosan beavattam az érdeklődőket, hogy hol tart éppen a könyv. Nagyon nagy volt az érdeklődés! És bizony jól meglepődtünk! Mert többen szerették volna a kéket, mint a rózsaszín formavilágát! Őrült dilemma volt, hogy akkor most mi legyen?! Hirtelen ötlettől vezérelve összegyúrtuk a kettőt! És így született meg a végleges változat!

Fontosnak tartottam, hogy tetszen az olvasóknak, de így számomra is abszolút tökéletes.

Nagyon maximalista vagyok, időnként (Niki szerint mindig) a “tökéletes” a kedvenc szavam, ezért nem véletlen, hogy a könyv elején olvasható: „Borítóterv és tördelés: Grafix Design (egy levél nyugtató és egy ránctalanító arckrém felhasználásával)” . 🙂

Egyébként maga a cím csak úgy kipattant a fejemből: Nem mind arany, ami fénylik– tartja a mondás. Hm.. Legyen akkor: Nem mind arany, ami Férfi.. És a fényesség illetve maga az arany szó adta magát a külalakot illetően. Szerényen megjegyzem, hogy az Alex Kiadó borító versenyén Kaland és ifjúsági kategóriában 1.helyezést ért el a borító.

Gratulálok! Még egy kérdés muszáj feltennem, ha nem szeretnéd, nem válaszolsz: Van-e arany pasi most az életedben? (a fiadon kívül persze)

Most nagyokat mosolygok ám! Szabó urat igyekszem úgy terelgetni az életben, hogy egyszer egy kislány nagyon hálás legyen nekem, hogy ilyen remek kispasit neveltem Belőle. Ami pedig engem illet… Még mindig ráncpartnert keresek közös öregedéshez…

Sok sikert kívánok az életben és a könyv értékesítésében is!
Várjuk a folytatást!

Ha szeretnétek beleolvasni vagy megvásárolni Majernyik Szimonetta: Nem mind arany, ami Férfi avagy kaland(or)ok nem kíméltek című könyvét, itt megtehetitek:

https://szimosztorik.hu/

Köszönöm az interjút!

(A posztban szereplő képek forrása: Majernyik Szimonetta, kezdőkép: saját)

Mosolygós napot, kedves Olvasó! 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem!

Kövess Facebookon és Instagramon is!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük