Home office - sminkben vagy smink nélkül?

Alapozó, korrektor és szempillaspirál. A kedvenc eszközeim voltak korábban reggelente. Úgy éreztem segítenek felébredni. Úgy gondoltam, mindenképpen szükségem van rájuk, több, szebb, jobb leszek általuk. Na, de home office-ban? Ugyan minek?!

Az első utam a fürdőszobába vezetett reggel 5-kor és még a reggeli kávém előtt, igyekeztem szebbé varázsolni a fejemet. A hideg vizes arcmosás és a fésülködés után eltüntetni a piros foltokat az arcomról és a sötét karikákat a szemem alól, kiemelni a hosszú, de szőke végű szempilláimat. Ez volt a reggeli rutin a munkába indulás előtt.

Ma már nem kell munkába indulnom, sőt egyáltalán sehova sem indulnom.

Ma már nem is kell 5 órakor kelnem, sőt 7 óra előtt sem.

Ma már nem sminkelek, hiszen itthon vagyok, és otthonra korábban sem tettem sosem.

7 óra után, sőt egészen közel a 8 órához vagyok csak hajlandó kibújni az ágyból, hogy lemenjek a hálószobából a konyhába, kávét készíteni, majd letelepedjek az étkezőasztalhoz, kb. 2 perc alatt megigyam, mert az asztal máris átalakul iskolapaddá. (Előtte a gyermek már ügyesen és önállóan megreggelizett. )

Férjem korábban is mindig azt mondta, hogy smink nélkül jobban szereti az arcomat. Kisfiam eddig nem igazán nyilvánított véleményt. Új felfedezés volt, kellemes meglepetésként ért a minap elhangzott mondat tőle:

–Neked mindig piros az arcod, de így szép, már megszoktam így.

A karantén időszak előnye ez is, hogy nemigen sminkeljük most magunkat. Idő sincs rá – hangzik rögtön sokak szájából. Én úgy vélem, idő arra van, amire akarjuk, hogy legyen. Például felkelhetnék korábban és akár sminkelhetnék is reggelente. Csak mert miért ne? Csak a magam kedvéért. De no way, hogy ezért korábbra állítsam az ébresztőt, az alvást semmiért nem adnám – főleg nem a sminkelés miatt. Most a munkám az, hogy tanítónénije vagyok a gyerekemnek, ez számomra a home office. Neki teljesen mindegy, hogy van -e rajtam smink és most már nekem is.

Teljesült egy régi vágyam a digi-sulival

Igen, talán megszokás kérdése az egész. Ám inkább úgy érzem, kezdek megbarátkozni vele, mármint a saját arcommal. Őrület! Nem ez lenne a normális, hogy szeretjük, amit kaptunk és nem akarjuk megváltoztatni?! Túlzásba mondjuk sosem estem, csak pár percet töltöttem a tükör előtt. Tény, hogy karantén alatt még sokkal-sokkal kevesebbet találom szembe magam a tükörrel…

Mamámtól örököltem a piros pofimat, amit olyan előszeretettel tüntettem el eddig, bár legtöbbször még csak nem is alapozót, csak egy BB krémet használtam. Aztán néha elővettem a pirosítót, hogy máshova, azaz az arccsontomra viszont „rajzoljak” egy kis pirosságot. Mert anélkül meg túl egyszínű lett az arcom. Furák vagyunk, mi nők… A szememet nagyon szeretem és korábban sokszor használtam fekete szemceruzát meg szemhéjpúdert is a kiemelésére. Színes palettákat mostanában már nem szoktam használni, feketet sem, esetleg egy kis barnás árnyalátot a szemhéjamra, de leginkább csak szempillaspirált teszek fel és annyi. A kontúrozás, a highlighterek nagyon tetszenek, de még sosem próbálkoztam vele.

Vajon miért van, hogy mindig mást akarunk?

Szóval sok sminket nem használtam az elmúlt időben , úgy értem még március előtt.. Viszont szerettem kicsit szépítkezni a tükör előtt, szerettem magát a készülődés időszakát, meg az alkotásét, hogy a szépet kiemeljük, a kevésbé szépet eltüntetjük, nem is tudom, élettel telibbé varázsoljuk az arcunkat.

Mi nők képesek vagyunk rá. A folytonos megújulásra. A változásra. A varázslásra.

Ugyanakkor még valamire képesek vagyunk!

Az elfogadásra. De nem a lemondásra gondolok, cseppet sem.

Ha akarom -és lehet lesz ilyen-, most is bevonulhatok a fürdőszobába, és kisminkelhetem magam. Korábban is inkább csak a magam kedvéért tettem, ahogy azt fent kifejtettem.

Ha eddig nem feltétlen tetszett, amit látunk, akkor viszont most itt az alkalom! Mikor máskor, ha nem most? Most tegyük meg azt a lépést, saját magunk miatt, hogy elfogadjuk az arcunkat, úgy, ahogy van.

Szépnek látjuk, minden nélkül. Arckrémmel és néha egy pakolással kényeztetjük, de jó érzéssel tölt el minket, amikor smink nélkül nézünk a tükörképünkre. Már tudom, hogy nem leszek több, szebb, jobb, ha smink van rajtam. Én én vagyok sminkkel és nélküle is.

Fogadd el és szeresd magad úgy, ahogy vagy! Mosolyogj a tükörbe és meglátod tudsz ragyogni! Home office-ban is! Kócosan és melegítőnadrágosan is.

Nem attól vagy szép, nem attól vagy nő, hogy smink van rajtad vagy szexi ruha.

A tudat elég kell legyen, hogy ha akarod megtehetnéd…, bármikor megteheted, hogy feldobsz egy könnyű nappali sminket vagy egy vadóc, merészet. A melegítő ne legyen alapdarab, egy leggings például ugyanolyan kényelmes, mégis sokkal csinibb. Legyél nő otthon is. De mindig-mindig elsősorban magadnak!

Érezd jól magad a bőrödben! Ragyogj belül és a mosoly kiül majd az arcodra. Ne tölts sok időt a tükör előtt, menj ki a szabadba, vedd észre a szépet, halld meg a kedves szavakat, amik otthon elhangzanak, nevess sokat!

Engedd meg magadnak! Ez is egyfajta szabadság! Smink és melltartó nélkül lehetünk! Éljen!

Élvezd!

Két különböző (de mindkettő igazi nagybetűs) NŐ is ezt mondta :

„Hiszem, hogy a boldog lányok a legszebbek.” (Audrey Hepburn)

„A mosoly a legjobb smink, amit egy nő viselhet.” (Marilyn Monroe)

Ha nekem nem hiszel, higgy nekik!

Csak csináld!

Ui. :

A célom ebben a nehéz időszakban még mindig a figyelemelterelés. Ezt szeretném hangsúlyozni! Erről szól ez a poszt és a #30naposkihívás is a Facebook oldalamon. #utazzvelemvirtuálisan

Köszi, ha követsz! ?

Ezeket is olvasd el: