Kellenek a tervek?

Jó érzés leülni és megfogalmazni, mi is az, amit szeretnék elérni, kipróbálni, megkóstolni, véghezvinni. Bakancslistát vagy éppen 1001 dolgot összeírni, amit 101 nap alatt megteszek.

Ugyanakkor jó érzés spontánnak lenni, és éppen az adott lehetőséggel élni. Nem várni, nem egy jövőbeli képre gondolni.

Kellenek a tervek? Vagy csak élvezzük a percet?

Mennyire lehet mindent megtervezni és az úton előre haladni?

Egyetértek a mondással, hogy nem a végeredmény, hanem az út maga a boldogság.

Előrelátónak kell lenni, de nem lehet mindent megtervezni. Egy 3 éves terv pontjai felülíródnak. Az én listámban is talán már mások szerepelnének, mára már más a fontos, más az elképzelés.

Ráadásul szeretek azzal foglalkozni, ami épp előttem áll, arra a napra koncentrálni, ami épp zajlik, aminek az ügyei épp megoldásra várnak, aminek a pillanatait épp lehet élvezni. A jelenben élni.

Kellenek tervek, de nem úgy, hogy akkor csak arra gondolunk, arra várunk. Közben elrepül mellettünk az idő…

Jó elképzelni mi lesz, hogy lesz. Aztán lehet, hogy egészen másképp történik.
Az életben azt mondják, a lehetőséggel élni kell. Sokszor előfordul, hogy nem tudjuk, miből mi lesz. Aki mer, az nyer.

Kockáztatni kell.

A pozitív ember jellemzője, hogy kockáztat. Aztán sikerélménye lesz, és ezzel erősíti önbizalmát. Ha nem kockáztatunk, sikereket sem érhetünk el. Élményeket kell szereznünk, fel kell töltekeznünk, új dolgokat kipróbálnunk, idegen emberekkel beszélgetnünk, mert ezek mind alakítanak rajtunk. Önismeretet szerzünk, erősítjük énképünket.

Van, hogy csak az lebeg a szemünk előtt: Élj a mának!

De persze győzni is akarunk. És haladni, lépni előre.

Vannak könnyebb és nehezebb döntések, lépések. Ha már másképp szeretnénk, nem szabad görcsösen ragaszkodnunk az eredeti elképzeléshez, csak azért, hogy úgymond kipipálhassuk azt. Ha viszont igazán szeretnénk, nem szabad feladnunk, kicsit lehet változtatni a terven, de menni kell, csinálni kell, amíg el nem érjük a célunkat. Ha van egy olyan dolog, amit nagyon szeretnénk, akkor erősen rá kell koncentrálnunk arra. Nem úgy, hogy de jó lenne, ha, hanem minél részletesebben elképzelve azt, ahogy az már megvalósult, a miénk, elértük, megszereztük.

“Azon járjon az eszed, amit el akarsz érni, ne pedig azon, amitől félsz.”

Néha tervezünk, néha álmodozunk. Amikor pedig ott állunk a döntéshelyzetben, az adott lehetőségeket végiggondolva cselekedni kell. Aztán mi történik? Mi van, ha mégsem nyersz? Mi lesz holnap?