Miért bántjuk egymást?

Nem borulok ki egy kommenten. Nem erről van szó.
Ám fel nem foghatom, hogy ebben a helyzetben, amikor inkább egymás támogatására lenne szükség, akkor miért bántjuk egymást?

Egyik ismerősöm otthon sütött kifliket, majd megosztott a Facebook-on egy fotót róla. Valaki pedig a kép alá írta, hogy na, ezért nincs élesztő a boltokban!

Hogy mi van??!!!

Akkor, amikor még tényleg nem volt élesztő az üzletekben, akkor írta, de komolyan így gondolta? Nem, nem csak viccelt, ő mérges volt. Azóta már újra kapható ez a kis méretű, mégis hatalmas hiánycikk, talán már megnyugodott azóta az illető.

Én elhiszem azt is, hogy ingerültek vagyunk, hiszen otthon kell ülni, napok, sőt hetek óta nem történik semmi különös. Unatkoznak az emberek! Erről lehet szó.

Na, de nem értem, hogy jobb elfoglaltságot nem lehet találni? Ettől ő boldogabb, hogy beszól másoknak?

Én tényleg semmi kivetnivalót nem látok abban, amikor valaki képet oszt meg arról, hogy mit készített vagy hol járt, vagy milyen ügyes meg szép a gyereke.

A megosztott öröm kettős öröm.

Ez a mondat volt az elsős kisfiam tankönyvében és én konkrétan a Facebook-kal magyaráztam el neki. Hiszen ne legyünk álszentek, ebben a korban élünk, a neten megosztjuk az örömünket, a bánatunkat – sőt azt mondják a Facebook már lejárt lemez és azt csak az idősebbek használják már, hát erre inkább nem is reagálok-. Szóval a gyerek is látja, hogy sok időt töltünk Facebookon, tudja mi az, így elmondtam, hogy például én örülök, mert jól sikerült a kuglóf vagy mert eljutottam egy szép várhoz, ahova régóta akartam, és akkor megosztom másokkal, hogy ők is láthassák. Így lehet, hogy ötletet adok nekik egy új sütihez vagy egy következő kiránduláshoz , esetleg ha mindezt meg is írják nekem vagy dicsérő szavakkal látják el a fotómat, akkor megint örülök.

Ennyi. Írj kedveset vagy ne írj semmit. Nem olyan bonyolult.

Ehelyett bántjuk egymást… Sosem értem, miért kell értelmetlen vitába szállni, morogni, panaszkodni vagy egyszerűen kritizálni a másikat, minthogy inkább továbbgörgetne az illető.

Nézd:

Jusson eszedbe ez a kép és keress inkább valami olyan tartalmat, ami számodra érdekes vagy vicces!

Ne foglalkozz azzal, ami nem is érint!

A másik dolog pedig hogy nem tudhatod, sosem tudhatod valakinek a háttértörténetét!

Olyan mint amikor még buszoztam és csúnyán néztek rám az idős nénik, -és nem csak ők-, mert ültem, közben nem tudták, hogy terhes vagyok és vigyázni próbálok, ráadásul állandó hányingerrel küszködtem.

Lehet, hogy valakinek a kifli készítés volt a nap fénypontja. Lehet, hogy a posztírás csak arról szólt, hogy írjon, kiírja magából a feszültséget, egyszerűen csak jól esett neki püfölni kicsit a billentyűket és egy olyan témához nyúlni, amihez eddig még nem.

A múltkor láttam, hogy az egyik bloggertársam megkérdezte, hogy mit szólnának az olvasók, jöhet-e az a könnyedebb téma most az oldalára. Nem igazán értettem. Attól vagyunk bloggerek, azért vagyunk bloggerek, mert arról írunk, amiről akarunk. Szerintem. Írunk, mert jól esik. Nehogy már, mostantól csak a koronavírusról lehessen írni… Különben is aki vírus témában akar olvasni, az nem valószínű, hogy egy blogon fog tájékozódni. Nyilván a mindennapjaink része a vírus, de igenis kell más téma is szerintem.
Én mindenesetre levontam a következtetéseket, és ezt most jól meg is írtam nektek, akik olvastok és nem csak a címig jutottok.

Nem fogom megkérdezni, hogy miről írjak, mert az majdnem olyan, mintha feltenném a kérdést, hogy mit vegyek fel.

Mindenki csinálja, ami jól esik neki. Szerintem.

Csak csináld!

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük