Jól szeretni – 10 Vekerdy-gondolat arról, mi az igazán fontos

Olyan sok mindenre tanított! Nyugtatott, erőt adott, bátorított főként minket, édesanyákat. Nem fogjuk elfeledni szavait. Köszönjük, Vekerdy Tamás! 

Nekem is sokszor segítettek a gyermeknevelést tekintve az ő csodálatos és elgondolkodtató mondatai. Igazán szerette a gyerekeket és bátran kimondta a véleményét, segítve ezzel, hogy a szülők még jobb szüleivé váljanak gyermekeiknek és így még több boldog gyermek legyen. Ez volt az ő élete. Sajnos, múlt idő, de örökké megmaradnak bennünk az ő támogató gondolatai.

Biztatott arra, hogy mi az igazán fontos:

– szeretni és jól szeretni:

Aki jól szeret, az megismer és elfogad – saját világát kitágítja a másik felé.”

– élvezni a gyermekkel töltött időt:

“Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. […] Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. […] Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk egy kicsit felelőtlen szülők is lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek!”

– nem baj, ha másképp történik valami :

“Az emberek sokfélék, a megoldások is sokfélék.”

– nem kell tökéletesnek lenni:

“Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni. “

– el kell mondani, meg kell beszélni a gyermekkel (az ő nyelvén) mindent:

” Ha azt gondoljuk, a titkolózással vagy a hazudozással valamitől is megkímélhetjük a gyerekünket: tévedünk. A velünk élő gyerek mindazt “tudja”, amit mi tudunk, ha nem is fogalmilag, de érzésben, feszültségben, sőt: képzetáramlásban! Ráadásul, mivel fogalma sincs, mit érez, mitől feszült, miért jut eszébe mindaz, ami eszébe jut, ez az állapot egyértelműen a kárára van. Csakis a nyíltság, a valódi élethelyzet felvállalása tanácsolható a kezdet kezdetétől, annak minden nehézségével együtt.”

– büszkének lenni a gyermekünkre, dicsérni őt nagyon is ér:

“A szülőknek egy dolguk van: az elképzelhető legnagyobb pozitív elfogultsággal kell a saját gyerekükre tekinteniük. Az lát jól, aki szeret!”

– erősíteni őt, szeretni, úgy ahogy van, és engedni illetve védeni egyszerre:

” Nem az teljesít majd igazán jól a “kemény, versengő, taposó” felnőttéletben, akit már gyerekkorában is “kemény, versengő, taposó” körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg. Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is.”

– nem erőltetni semmit, amihez nincs kedve:

” Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.” 

– nem megváltoztatni őt:

“Legyél azzá, aki vagy! Ne azzá legyél, akivé én akarlak tenni.”

-végül, de szintén fontos:

megszerettetni vele az olvasást:

“Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.”

Nem akarta, sőt rémisztőnek találta, ha “Szentírás” – ként kezelték az ő szavait.

Nem is igazán tanácsok voltak ezek, mégis nagyon fontosak és rengeteget segítenek nekünk szülőknek a mindennapokban.

Hálás szívvel búcsúzunk, Vekerdy Tanár Úr!

  

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük