Csendben maradni? Meg tudom csinálni!

Olvasom több helyen, hogy nincs csend, pedig csendre vágyunk. Nagy a zaj. Nem találják a csendet. Én meglelem a csendet magam körül. Itt vagyok A CSENDBEN, az erdőszélén vagy éppen az erdőben, ahol csak madárcsicsergés, a szél, a bogarak zümmögése, az állatok neszezése, a fák suhogása hallatszik.

Nekem nem ezzel van gondom.

“Változnak a lakcímek, a hajszínek, a bőrszínek, az utcák, a megállók, a szerelmek, a kedvencek, a barátok, az érzések. Majd egyszer rájövünk, mennyi minden nem is tartozik ránk, de visszük magunkkal, mert hisszük, ez az élet rendje. És közben annyira kevés közülük, ami rólunk szól. Mennyi teher, érzés és fájdalom, csalódás amihez közünk sincs, de visszük, mert letenni azt hisszük butaság. És közben csak nehezebb lesz minden út… Mert sok a kellék, és túl nagy a zaj.” (Todorovits Rea) 

Mondjuk nem is szerettem sosem a csendet. Ha egyedül vagyok itthon, bömböl a zene, vagy egy szám, amit az előadóval énekelhetek, vagy a csodálatos Lindsey Stirling hegedűszója maximális hangerőn.

A zene szinte mindig szól, ha jó a kedvem azért, ha rossz napom van, azért. Mert nem kell mindig mosolyogni. Senki sem mosolyog mindig.  (Imádtam ezt a cikket (is), olvasd el te is Eszter írását : http://www.napikincsek.com/2019/08/nem-kotelezo-mindig-mosolyogni/ ) De azért jó, ha mosolygósak tudunk lenni.

“…hiszi, ha mosolyog, a világ egyszer vissza mosolyog majd rá. Mert szeret olyan lenni, aki hisz, remél és soha fel nem adja. Mert tudja, egyszer fent, egyszer lent, de a csodában, az élet varázsában mindig hinni kell.” (Todorovits Rea)

Sokszor többet mond minden szónál a csend.

Nálam ez inkább azt jelenti, hogy valami bajom van.

Lehet, hogy ezért nehéz? Mert a “baj”-hoz kötöm a csendet?

“Gondolj bele egy éve ez a nap mennyire más volt. Mennyi minden megváltozott és vele változtál Te is. Lehet, aki ma vagy, nem hasonlít arra, aki tavaly voltál és nem hasonlít majd arra sem, aki holnap leszel. Ezért kell hinni, hogy a holnap majd szebb lehet, hogy jobbat hozhat, még akkor is, ha ma rossz napod volt. Mert egy év múlva ez a nap, ez a piszok nehéz nap már sehol nem lesz. Nézz vissza egyetlen percre, egyetlen napra, vagy egyetlen elmúlt évre. Mennyi akadály került az utadba, mennyi mindenért féltél, de ezek a rossz napok tettek azzá, aki ma vagy, erőssé.” (Todorovits Rea)

Van egy-két oka annak, hogy mostanra arra jutottam: Csendben akarok maradni.

Talán majd eljutunk oda, hogy ténylegesen, mindenkinek a tettek és nem a szavak számítanak. Addig is, a megoldás: a csend.

Nekem ez nehéz. De mindent megteszek.

Megjátszani nem tudom magam. Nyalizni, és olyat mondani, amit nem úgy gondolok, semmi értelemét nem látom, sőt a hideg ráz tőle és biztos, hogy nem jutok ilyen szintre. Ha bántást, sértést kapok, adjam vissza? Nem érzem jogosnak, fáj és nem tudom visszafojtani a könnyeimet és elsőre visszaszúrnék szívesen annak, akitől kaptam, de lenyugodva úgy gondolom, a csend talán nagyobb pofon.

“Ítélkezni a legkönnyebb dolog a világon, és bármit teszel, mindig lesz, aki mást lát majd benned, mint aki vagy. Nem fogsz tudni megfelelni, csupán az idődet vesztegeted.  Te menj tovább az úton, a sajátodon, és ne hallgass arra, aki bánt, hiszen nem neked és nem rólad szól. Azzá lettél, akivé lenned kell, és ezt csak Te értheted. Senki nem érzi, amit Te, senki nem járta végig az utad, senki nem bukott el az akadályaidba, és senki másnak nem fájt úgy, mint neked. Mások vagyunk. (Todorovits Rea)

„Ne szólj szám, nem fáj fejem.”  Van benne valami. Anélkül, hogy menekülés lenne az egész, a megúszásról szólna. Ha úgy érzem kell, akkor meg fogom továbbra is védeni magam. Ám amíg nem kerülök „bajba” addig nem is kell „védekeznem”, felemelnem a hangom. Ha pedig csendben maradok, nem leszek beszédtéma sem és főleg nem indul egy vita. Ördögi kör ez.

Azt hiszem, hogy a csend segít. Ha bennem lesz csend. Nem az elfojtásra gondolok. A lenyugvásra. Nem a beletörődésre. Hanem a változásra készen állásra.

Változtass, hogy változhass! 

https://csakcsinald.cafeblog.hu/2019/09/02/vartam-vagy-nem-vartam-eljott-a-szeptember-elsos-lett/

Ami fontos:

Csendet magamban akarok találni.

“Egy nap majd értelmet nyer minden. Épp ezért lépj túl a zűrzavaron, emeld fel a fejed, töröld le a könnyeidet, és menj tovább az úton. Hidd el, mindent túl fogsz élni, nem ez a végső állomás, nem ez az utolsó út, és nem ez az utolsó pofon. Jön majd több, jön majd nagyobb, de ezután bölcsen várod majd. Tudni fogod, hogy az eső után szivárvány jön, és ha az élet most egy picit bánt, holnap majd átölel. “(Todorovits Rea) 

Nem csak egy helyes út van. Találd meg azt, ami neked jó, ami neked kell.

Meg tudom csinálni!

Neked nehéz a csendet megélni illetve csendben maradni? 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük