2020, te egy K betűt érdemelsz…

Igaz, hogy nem volt egy király év, de azért számomra egész klassz volt 2020. Csupa K betűs szó jut eszembe az évértékelőmben, de csúnya szavakat nem tartalmaz. Ugye neked is eszedbe jutnak szép emlékek?

Őrjönghetünk, tombolhatunk, de ez már egy ilyen év. A Scooter zenekar sokak véleményét megfogalmazza az új klipjében. Az is igen bosszantó, hogy az említett együttes frontembere mit sem változott az évek alatt….

Arra gondolok, ha 2020-ra visszatekintek, hogy talán mindenki változik és változtat majd a hozzáállásán. Talán – és nagyon bízom benne, hogy így lesz- mindannyian jobban értékeljük mindazt, amink van.

Várom a 2020 utánt…

Addig is -csúnya szavak nélkül- íme az én K betűs listám erről az évről:

KÖD

Amikor hetekig folyamatosan köd van, akkor nem az jut az eszembe, hogy ez milyen szép… Az első nap még különleges, sejtelmes, de a második naptól már egyáltalán nem a mesés kategória. Maximum egy rémmese, egy baljós árnyakkal teli szomorú történet. Egész évben valahogy kevés volt a szín. Nyáron rengeteget esett az eső és napokig szürke volt minden. Aztán keveset sütött a nap ősszel is, így csak jóval később színeződtek varázslatossá a falevelek. Két kedvenc évszakomban mindössze pár alkalommal tudtam élvezni a csodás időt odakint.

2020-ban minden olyan ködös. Nem lehet tervezni, sok a bizonytalanság. Napról-napra változik a helyzet, jön egy új bejelentés és borul minden. Nem tudok előre lépkedni, mert nem látok semmit a ködben. Fogalmam sem volt nagyjából az utolsó pillanatig, hogyan, hol lesz a karácsony, dolgozunk-e decemberben vagy sem. Csak az orromig láttam, akkora volt a köd. És még tart ez az állapot, amikor csak várok, nem tudok mást tenni.

KITARTÁS

Kitartást! Vigyázz magadra!

Ezt mondogattuk egymásnak tavasszal. Új helyzet volt mindenkinek. Kellett erő az egészségügyi dolgozóknak, a home office-ban lévőknek, a tanároknak, a szülőknek, a diákoknak, az időseknek, a fiataloknak. Kellett odafigyelés, akarás, fegyelem, türelem. Mindehhez kívántunk kitartást egymásnak. Buzdítottuk egymást online, viccekkel meg film-és könyvajánlókkal. Unatkozni éppen nem volt ideje senkinek, de azt hittük, túl vagyunk rajta és nem lesz még egyszer maradj otthon. Most újra itt van a kitartás, a várakozás, a reménykedés ideje – és nem tudjuk még, meddig tart és mit tartogat.

KÖSZI, ELÉG VOLT!

Azt gondolom pedig, hogy már köszi, elég volt. Már nem akarok meglepetést, már legyen döntés, legyen valami biztos, ne csak ez a bizonytalanság. Mert ez a legrosszabb. Készülni sem lehet így. Legyen most már vége az évnek és jöjjön valami jobb. Erre vágyom. Voltak azért jó dolgok is 2020-ban megpróbálom ezeket is összefoglalni.

KIHÍVÁS

Nagy fejszébe vágtam a fejem, amikor 30 felett belekezdtem a jogosítvány szerzésbe. Hiába tudom, hogy nem késő sohasem és nem vagyok még idős, azért az is biztos, hogy már nem megy olyan könnyen a tanulás mint tizen- és huszonévesen. Munka és gyereknevelés mellett vezetni járni azért sokszor kihívás volt. Ehhez jött pluszban a januári oktatóváltás (mert kórházba került, akinél tanultam) és márciustól a 2 hónapig tartó leállás, aztán sikertelen vizsgákból 4. Végül, több mint egy év alatt, de csak sikerült, megszereztem a jogosítványt!

KETTŐ

Azaz második osztályos lett a kisfiam. Tavasszal kalandos volt a tanulás, de igazából élveztük. Ő azt, hogy számítógép előtt ülhet, én meg hogy láthatom, milyen ügyesen rajzol, szépen kerekíti a betűket a munkafüzetébe, és pikk-pakk készen van a matekkal. Büszkeség töltött el, hogy lelkes és szeret tanulni. Persze elsősként még nagyjából ez a helyzet. Óriási mázlink volt, hogy azért márciusra már túl voltak a betűk tanulásán, és jól ment az osztályba járó gyerekeknek a magyar és a matek is, valamint a tanító nénik rugalmasak, megértőek voltak és nem adtak sok feladatot. Boldogság volt hazacipelni az évzáróról az ajándékba kapott könyveket és a szép eredményeket tartalmazó bizonyítványt. Második osztályosként is szereti a sulit és épp matekversenyre jelentkeztünk. Csak kapkodom a fejem és minden egyes nap rácsodálkozom, mikor nőtt meg ennyire az én kicsikém?

KIRÁNDULÁSOK

Szerencsénk volt, hogy még a kijárási korlátozások előtt eljutottunk egy noszvaji szállodába. Klassz volt kicsit kipihenni magunkat. Tavasszal bezártak a hotelek, ahol dolgoztunk és júniusban vissza kellett adnom a dolgozói kártyámat is. Előtte még pont belefért egy rövid nyaralás a tapolcai hotelbe. Bár végig esett az eső, nem csak a medencében ültünk, hanem felfedeztük a környéket, bejártuk a csodás Haláp-tanösvényt és a Szent-György hegyről is gyönyörködtünk a balatoni panorámában. Augusztusban családi tábor lett az alsós gyerektábor, remekül érezte magát kicsi és nagy is Sarudon, örülök, hogy ott lehettem. Ősszel még jutott idő és lehetőség egy kis pihenésre kettesben a férjemmel is, Mórahalmon wellness hétvégéztünk. Rengeteget túráztunk, mert olyan kivételes helyzeten vagyunk, hogy a Mátrában élünk és pár lépésre a házunktól kezdődik az erdő.

KORONA

Idéntől mindenkinek mást jelent majd ez a szó mint eddig. Nem szeretnék koronát a fejemre, csak mosolyt az arcomra. Szeretnék tanulni ebből az évből.