Akarod vagy sem, elmúlik

Elmúlik, elmúlás, az ősz ennek az időszaka.

Többek között. Bár nálam ez eléggé hátul van a sorban. Ha őszről beszélünk, hamarabb jut eszembe, hogy gyönyörű. Imádom a színeit, az illatát, a simogató napsütést, a sétákat az avarban. Csizmát húzni, betakarózva teát vagy vörösbort kortyolgatni. Sütőtököt sütni, almás sütiket készíteni. Gesztenyét gyűjteni, falevelet préselni.

A változásról szól. Mint minden évszak. Mégis, talán az ősz a kedvencem.

“Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”
(Albert Camus)

Így is nézhetjük. Vagy akár észre sem vehetjük a szépségét, elrohanhatunk mellette és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy lehullottak a levelek, hogy szürke minden. Csak azt látjuk, hogy sötét van reggel is, amikor munkába indulunk és este is, amikor hazaérkezünk.

Igen, nagy mázlista vagyok a munkámmal kapcsolatban, mert most is volt olyan, hogy egy egész hétig nem dolgoztam. Még nagyobb boldogság, hogy egy álom helyen lakom. Élveztem és élvezem hát az ősz apróbb-nagyobb csodáit. Nagyon nem bírtam bent ülni, és sétáltam, fotóztam, sőt megirigyeltem a gyerekektől az avarban hempergést, és én is letelepedtem a levelek közé. Na, jó bevallom ovis program ide vagy oda, mindenképp megtettem volna. Arany színű az erdő, és nem tudtam kihagyni, lepihentem egy kicsit az avarba.

Ha jobban megnézzük a fákat útközben, akkor ezernyi színt vehetünk észre. A múltkor rászántam az időt, és lecsuktam végre a laptop fedelét, kimentem a teraszra, leültem a lépcsőre és a gyermektől kölcsönvett temperával és ecsettel a kezemben nekiálltam egy A4-es papírra lefesteni a teraszunk előtt álló nyírfát. Az először csak sárga-zöldnek tűnő fa színei között észrevettem aztán a narancsot is, és kékre színeztem az egész lapot, mert az ég is csodálatos, felhők nélküli volt. Bő egy órán keresztül ott ültem és nagyon élveztem. Nem gondolkoztam. Annyira jó belefeledkezni a színekbe.

Ne menj el te sem az ősz ragyogása mellett.

Nem érdekel és nem is vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy majd elmúlik. 

Most gyönyörű. Teli szájjal mosolygok és imádom. Lehet, hogy a jövő héten már vége, lehullanak a levelek, kopárak lesznek a fák, lehet, hogy már a hétvégén egész más lesz a táj. Minden nap más és azzal kell boldogulnunk, azzal kell boldognak lennünk, azzal kell foglalkoznunk, ami épp előttünk van.

Van olyan is, hogy szeretnénk, ha elmúlna, de nem tudjuk siettetni. Van, amire talán túl sokat gondolunk, de nem tudjuk feledni.

Azt gondolom, a múltból töltekezzünk, a jövőbe egy picit néha gondoljuk bele, de a jelen az, amivel igazán törődnünk kell, amit élveznünk kell.

Ez nekem sem mindig megy, de ez a terv.

Te hogy gondolod, hogyan állsz hozzá?

Szerinted az ősz az elmúlásról szól?

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük