Természetes

Tegnapelőtt a buszon hallottam, ahogy két idősebb, 60-70 év közötti hölgy beszélget. A “Hogy vagy?” kérdésre a válasz a következő volt:

“Köszönöm, jól!” 

Annyira jól esett ezt a választ hallani.
Hiszen valljuk be, legtöbbször panaszkodás, illetve olyan válasz érkezik, ami a fenti ellentéte. Vagy csak egy legyintés, egy “ne is kérdezd”.
Ráadásul, azt kell mondjam, hogy nemcsak az idősebb korosztálynál figyelhető ez meg.  A fiatalok ugyanannyit sopánkodnak. Sokszor fáradtak, nem jó semmi…
Mi magyarunk szeretünk panaszkodni – szokták mondani.
De én állítom, hogy változunk. Mert még ha el is hangzik egy -két ilyen csüggedt mondat, mostanában már sokszor hozzáteszik: de legalább / de az a jó , hogy .. Tehát keresik, keressük a jót a rosszban. Ez már haladás szerintem.

Másik történet: a napokban írta ki az üzenőfalra egy ismerősöm a közösségi oldalon, hogy ajándékot kapott a kisfia a benzinkúton –

csak úgy.

Egy -két nappal előtte pedig az ő autóját mosták le kívülről is, grátisz, pedig csak belső tisztítás kért.
Én is találkoztam a hét elején egy nagyon kedves pénztárossal az egyik szupermarketben. Észrevette, hogy tetszik nekem az ajándék szakácskönyv illetve meg is említettem neki, hogy ez milyen jó kezdeményezés, hogy végre nem úgy kaphatunk valamit, ha a kupon mellé még plusz valamilyen összeget fizetünk. Fizetéskor 3 kupont nyomott a kezembe, pedig csak egy járt volna… 🙂

Apró figyelmességek ezek az egyik oldalról. Nagyon kedves kis gesztusok. Viszont annál nagyobb öröm a másik oldal számára!
És észrevettétek, hogy meg tudunk lepődni, amikor ilyenek, mint a fenti esetek történnek… ?

Bízom benne, hogy egyszer

ez lesz a természetes.

Természetes, hogy a hogy vagy? kérdésre a köszönöm, jól válasz.
Természetes, hogy figyelünk a másikra és ha látjuk, hogy valaminek örülne, és mi megadhatjuk azt neki, akkor megtesszük. 

És még egy üzenet (mert nem az ajándék számít):