Gondolkodom, tehát vagyok
Emberek vagyunk. Elgondolkodtam a kérdésen, hogy mi tesz emberré? A nevem – mondhatnám viccelődve. De tény, hogy nagyon sok poént hallgattam már meg a nevemmel kapcsolatban.
Emberek vagyunk ezért gondolkodunk – már aki.
Emberek vagyunk, érző lények – mert annak sincs kőből a szíve, aki ezt mondja magáról…
Emberek vagyunk és beszélni tudunk – bár még így sem értjük mindig egymást. Meg tudjuk osztani egymással az érzéseinket, a kedvességünket, a mosolyunkat, a bizalmukat, a türelmetlenségünket, a gonoszságunkat, a nem törődömségünket, és mindehhez nem kellenek szavak sem.
Korábban írtam egy komolyabb dolgozatot non-verbális kommunikáció témában. Utánaolvastam, készültem, belemélyedtem a gesztusok, a mozdulatok világába. Mindig érdekelt és fontos terület, sokat meg lehet tudni csupán valaki nézéséből (a pupillák tágulásából), abból, merre fordulnak a lábfejei, hogyan tartja a karját, mit csinál a kezével, stb.
Itt is írtam a témában :
Persze ugyanúgy megtévesztő is lehet, csak 1-1 mozdulatból, kiragadott gesztusból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Mi, emberek alkalmazzuk csak a non-verbális kommunikációt (talán a majmokat kivéve).
Vannak akaratlan jelzéseink, de ügyesen irányíthatjuk is ezeket. Ha tudatosak vagyunk.
Ha figyelmesek, tájékozottak és fegyelmezettek vagyunk.
Mi, emberek tudunk megfontoltan, céltudatosan, célirányosan cselekedni.
Mi, emberek tudunk szórakozni és szórakoztatni.
Mi, emberek sokszor önzően viselkedünk.
Mi, emberek hibázunk. Tudunk meggondolatlanok lenni. Tudunk direkt gorombák és bántóak lenni.
Mi, emberek sokszor nem mérjük fel, hogy az, hogyan bánunk másokkal visszahat ránk.
Jobb világban élnénk, ha mi emberek amellett, hogy jól érezzük magunkat, gyakrabban gondolkodnánk is.
Ezeket is olvasd el:
Aludj rá egyet! + 3 tipp, hogy könnyebb legyen döntést hozni
Ezeket is érdemes megnézni
Mi lenne, ha megtanulnánk jól kérdezni?
Amikor tudom, mit akarok
