Tarts szünetet! – Vendégposzt

Néha úgy érzem, túl sok. Túl sok idő elmegy a net böngészésével, a közösségi oldalak görgetésével. Túl sok inger ér, amitől csak még jobban elfáradok. Töltődnünk, pihennünk is kell és talán most decemberben még inkább figyelnünk erre.

Bloggertársam, Évi, az Anyu tervez blog írója már többször kipróbálta, hogy nem volt a keze ügyében a telefon, nem ült gép elé néhány napig. Ő mesél most a tapasztalatiról.

Fogadjuk meg tanácsát és éljen az offline lét -legalább hétvégére vagy legalább heti 1-1 napra! 😉

Pálné Zavanyi Éva írása

Folyton pörgök, rohanok, elérhető vagyok a virtuális világban, így úgy érzem, egy perc megállás sincs. Nincs szünet, olyan mintha mindig mindenki elérhető lenne a közösségi médián keresztül, és ha valaki lemarad, az bizony kimarad.

Nagy a nyomás akkor is, ha nem veszed észre: nem akarunk lemaradni, szeretnénk jól informáltak lenni, reagálni a fontos dolgokra, törődni másokkal – virtuálisan. Biztos, ami biztos, igyekszünk folyton jelen lenni az online térben, elérhetőek maradni, ha szükség lenne ránk.

Persze az élményeinket is szeretnénk megosztani másokkal: a jó falatok elfogyasztása előtt nem mulasztjuk el a fénykép készítést, a gyermekünk első lépéseit a kamera képernyőjén keresztül figyeljük, a koncerten nem merünk bulizni, mert óvatosan próbáljuk filmre venni az okostelefonunkkal.

Amikor észrevettem, hogy én magam is mennyire kezdek hozzánőni az online világhoz, akkor azt mondtam: köszönöm, elég, ideje lassítani. Először egy offline hétvégével kezdtem: péntek délutántól vasárnap estig. Teljes offline lét telefonon és laptopon is. Nehéz volt, mégis felszabadító. Ekkor határoztam el, hogy szeretnék minden hónapban egy ilyen hétvégét tartani, és kicsit elvonulni 2 napra az online tértől.

Idén november elején számomra még nagyobb lépésre szántam el magam: egy teljes hétre vonultam vissza, igaz csak a közösségi médiától. Rengeteg időt töltök a facebook görgetésével, kommenteléssel. üzenetek megválaszolásával, videók megtekintésével, érdekes blogbejegyzések elolvasásával, különböző csoportokban való részvétellel. Sok esetben a gyermekem mellől, telefonon keresztül teszem ezt meg. Gyakorlatilag a saját kislányomtól veszem el a minőségi időt azzal, hogy állandóan elérhető vagyok. Ezen hosszú távon is mindenképp változtatok!

Ezen kívül az egy hét alatt rádöbbentem néhány dologra a közösségi médiának az életemre gyakorolt hatásával kapcsolatban:

1. A facebook több időt rabol el tőlem, mint amennyit szeretnék. És ezt az időt –bár nem tudatosan de- önként adom neki, saját döntésem alapján…

2. Elaprózódnak a feladataim az állandó elérhetőségből fakadó megszakítások miatt.

3. Beszűkül a gondolkodásom, látásom az állandó görgetés révén.

4. Nem kedvez az egészségemnek sem, ha késő estig az online élettel foglalkozom. Több alvásra van szükségem.

5. A valós emberi kapcsolatok sokkal értékesebbek, és még inkább ápolásra szorulnak, mint az online kapcsolataim. Igyekszem az online térben gondozott kapcsolataimat is átültetni a valós életbe, és találkozni is azokkal az emberekkel, akikkel javarészt csak csetelek.

6. Aki lemarad, kimarad, ez tény. De már kezdem megtanulni, hogy ezt elengedjem. Persze elgondolkodtat, ha azt látom, hogy érthető okokból azok a bloggerek tudnak nagyobb népszerűségre szert tenni, akik szinte folyamatosan jelen vannak az online világ különböző platformjain, nekem mégis fontosabb a nyugodtabb életvitel, mint a „hírnév”.

7. Elengedni, ami nem megy. Hajlomos vagyok összehasonlításokat tenni a facebook segítségével: a más gyermeke már többet tud, jobb és szebb. Miközben pedig ezen kesergek, elfelejtek örülni a saját gyermekem eredményeinek, és egyáltalán élvezni a vele töltött időt. Összehasonlítás helyett inkább szeretném megbecsülni és hálásnak lenni azért, amim van: legyen szó a gyermekemről, otthonomról, külsőmről.

Ismerek olyan embert, aki véglegesen törölte magát facebookról vagy egyáltalán nem is regisztrált. Én ennyire nem vagyok drasztikus, és talán neked sem kell, ha nem szeretnéd. De nekem nagyon jól bevált, hogy minden hónapban egy hétvégére elszakadjak ettől a világtól, hogy sose felejtsem el, hogyan kell helyesen, értékkel és mértékkel használni ezeket a csatornákat.