-
A szoptatás magánügy!
Az, hogy anyatejet adok a babámnak vagy tápszert, esetleg mindkettőt, magánügy, csak a mi dolgunk. Kizárólag én és a babám, akire tartozik, hogyan csináljuk. Minden második kérdés úton-útfélen mégis ez. Az első jól ismert: jó baba? (amit szintén nagyon nem szívlelek, hiszen persze, hogy jó, miért lenne rossz?) után az utcán sétáló néni, a játszótéri anyuka és úgy általában mindenki ezt kérdezi: szoptatod? Igen. -hangzik a legegyszerűbb válasz, de közel sem volt ilyen egyszerű a mi történetünk. A kórházban 4 napot töltöttünk a kötelező 3 helyett, mert sokat csökkent a kisfiam súlya. 3660 grammal született, 3220 grammal mentünk aztán haza. Nem indult be rögtön a tejem. Kisfiam nagyon sokat aludt…
-
Új ház, új élet #2 – Hurrá, itt vagyunk! + Napirend tervem
Itt vagyunk! Csak ez számít. Beköltöztünk és bár nem vagyunk még készen, nagyon nem, mert a konyha teljes egészében hátra van még … ( gépek vannak és üzemelnek is, -a kamrában, ill. a hűtő a nappaliban), de majd alakulunk. Jól vagyunk, jól telt az első hét! Magam is meglepődtem, amikor pityeregve búcsúztam az újpesti lakásunktól. Visszafordultam a kis ibolyámért és elköszöntem. Azt hiszem, meghatódottságomban könnyeztem. Véget ért egy korszak… Telepakolt utánfutóval érkeztünk meg. Haza. Megláttam a fenyőket, megcsapott a kellemes levegő, hangosan köszöntünk mindhárman a háznak és a magasban összecsaptuk a tenyerünket a férjemmel. Boldogság. 🙂 Kicsit nehéz most, mert már szeretnénk csak élvezni… Bár egy kertes házban sosem unatkozik…
-
Búcsú
Nem hagyom abba a blogot, sőt… rengeteg gondolatom, ötletem van, amit alig várok, hogy begépelhessek ide.. A napokban Budapesttől búcsúztam. Felhasználtam az irodától kapott ajándékkuponomat és fentről tekintettem meg szépséges városunkat. Egy sárkányrepülésen voltam. 25 perc a budai hegyek felett. Mesés volt! Legjobban a felszállás tetszett, különleges élmény volt. Csak a biztonsági öv, a sisak védett és a pilótára voltam bízva… körülvett a nagy szabadság … Próbáltam kikapcsolni, és csak élvezni. A levegőt. A tájat. Az élményt. Nagyszerű program volt a búcsúzáshoz. Lefelé a motor kikapcsolásával, siklással érkeztünk, izgalmas volt. 🙂 Tegnapelőtt este pedig egy búcsú-kocsikázás ötletét vetette fel a férjem. Naná, egyből igent mondtam. 22 óra magasságában elindultunk a…