Nem csak a gyerekek játszhatnak!

Most volt gyermeknap. Az jutott eszembe, szeretnék néha (sokszor) gyermek lenni. Sok mindennel nem törődni. Mindeközben mindenre figyelni.

De most is jó. Hiszen valakinek én vagyok a legfontosabb. Példakép. Nagy felelősség, de annyi örömmel jár. Kisgyerekes anyukaként pedig minden nap újra gyermek lehetek. Játszom.

FB_IMG_1464679052260
De mindannyian megtehetjük. Elgondolkodtam a minap, mi lenne, ha mind játszanánk?

Gurulva-huppanva kelnénk ki az ágyból, majd vágnánk néhány grimaszt a tükörre. Dobnánk egy puszit a habos kávés bajuszú tükörképünknek. Ha kiesik a kezünkből a zokni, nem mérgelődnénk, kreatívak lennénk és felvennénk a lábujjainkkal. Színes ruhába bújnánk és jó reggelt köszönnénk a reggelinek. A zabpehelynek, amin mosolygó alakba rendezett banánkarikák csücsülnek.
Megszagolnánk a virágot útközben. Megállnánk megnézni a galambokat. Mosolyognánk a szemben ülőre a metrón. Dúdolva sétálnánk. Nevetnénk a kollégákkal. Versenyeznénk, ki kapja fel leggyorsabban a telefont. Élveznénk, hogy a napunk azzal telik, hogy segítünk másoknak. Kipipálnánk az elvégzett feladatokat, majd megjutalmaznánk magunkat. Ebédszünetben a napos oldalon sétálnánk. A legjobb ötleteket megtapsolnánk. A legszínesebb mappát hoznánk létre. Pontban fél 6-kor az ajtóhoz szaladnánk. Hazafelé betérnénk egy kis boltba, meglepni magunkat egy aprósággal: körömlakkal, csokival vagy egy színes ceruzával. Előreengednénk valakit a sorban és megtippelnénk magunkban a reakciót. Kettesével, hármasával lépnénk a lépcsőn. Otthon célbadobóst játszanánk a szennyessel. Nagyon habos fürdőt készítenénk, aztán jól belefújnánk egy tenyérnyi adagba. A netet böngészve eljátszanánk a gondolattal, mi milyen válaszokat adnánk a kérdésekre, vagy mi miről faggatnánk a kedvencünket.
A nap végén pedig az a játék következne, hogy mi volt a legjobb a mai napban? és akár többet is leírnánk a legszebb, legkedvesebb emlékek közül.

Így is lehetne. Lehet. Csak rajtunk múlik.
Én tanulok a kisfiamtól. Élvezem a jelent.

Sokan morognak, ha esik az eső, én nem teszem, hiszen attól még zuhog. Ekkor jöhet a kedvenc esernyőm és egy vicces gumicsizma. A busz elment, hiába csap valaki a levegőbe. Én arra gondolok, jót fog tenni egy kis séta és már indulok is. Közben nézelődök és észreveszem, amit addig még nem. Lehet, hogy egy ajándék vár rám az úton. De már az is nagyszerű érzés, hogy van két erős, egészséges lábam, ami előre visz.
Lehet fáradtan és nyűgösen ébredek, húzom a számat, hogy megint csak akkor lesz kávé, ha én készítek. Aztán egy átkattintás fejben és máris mosolyogva indulok a konyhába. Mert milyen jó, hogy van kávéfőzőnk, kávénk, és még annál is jobb, hogy van kinek készíteni.

Pozitívnak lenni nem nehéz. Kihúzni magam és mosolyogni. A legszebb oldalt látni és a legszebbet oldalamat mutatni.

Hangosan köszönni. Megdicsérni valakit. Meglepni, megköszönni, csak egy apró figyelmességgel. Lehet kedveskedni tárggyal vagy egy együtt érző szóval. Olykor még szavak sem kellenek.

Csak mosolyogj és a világ visszamosolyog rád.

Nem hiszed? Nem baj. Csak csináld!

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük