Vannak dolgok, amiket mi irányítunk és vannak, amiket nem – avagy hogyan alakult a szülinapom

Komoly cím lett? De végülis egy kerek születésnap is az. Komoly. Vagy nem? 
Nem számít a kor, csak egy szám, én azt vallom. Amit nem tudunk befolyásolni az az idő , mert az bizony telik, és az időjárás, ami most nem a napfényes, meleg május.., legalábbis a Mátrában nagyon nem, még mindig hideg van. És a szülinapomat is olyan helyen töltöttem, ahol sapkára és kabátra is szükség volt, sőt még havazásban is részünk volt. 

 

Örülj, ha esik, mert ha nem örülsz, akkor is esik.

Van ez a mondás, és … hát jó…, de azért ami sok, az sok. Gyönyörű, üde zöld minden, és persze, jót tesz a természetnek, sőt a májusi eső aranyat ér, hogy egy újabb közhellyel éljek.. , de én mégiscsak leginkább olyan vagyok, mint egy szobanövény, abban a tekintetben, hogy nekem KELL a napsütés, akkor sokkal jobban érzem magam a bőrömben. 

És akkor messziről indítva, de itt a van a poszt megszületésének oka. Hogy hogyan is érzem magam mostanában. Mert ne teljen már úgy el a május (is), hogy nem írok, hiszen fontos dátum van ebben a hónapban. Nekem fontos. Nyilván. De amit mondok (vagyis írok), az majd, hátha neked is ad. 

Szóval szülinapom volt! Szép kerek, amit már nagyon vártam. 

Úgy alakítottam, hogy várjam.

Sok nő kiborul azon, amikor 40 éves lesz. Én úgy voltam vele, hogy már réges-régen kitaláltam, hogy szeretnék egy utazást ajándékba. Annyit mondtam még, hogy olyan hely legyen, ahol még nem jártunk, külföld legyen, de egyébként legyen meglepetés. 

Na, jó…, egy egész listát küldtem a férjemnek. Sok szép hely van ugyanis, ahova vágyom. 

(Amalfi, Firenze, Szicília, Santorini is a listámon volt, meg Amszterdam, Lisszabon, Stockholm, Koppenhága, Málta… – na , de majd ezek közül is párat egyszer… -mondjuk egy hajós út keretében- felfedezünk) 

Egyikre sem esett a választása. Annyit már tudtam az utazás előtt kicsivel, hogy Szlovákiába megyünk. Ismer ugyanis annyira, engem, és minket, hogy mi nem olyanok vagyunk, akik egy zsúfolt városban szeretnek sétálgatni, esetleg a tűző napon.. 

Már tavaly és az előző években is egyértelművé vált – meg hát nem hiába itt élünk a Mátrában , mi természetimádók vagyunk, és nem a városnézéseket preferáljuk. Én azt is szeretem, de őket, a kis családomat még jobban. Szóval ha együtt megyünk, akkor nyilván legyen mindenkinek jó. És ez így volt nagyon-nagyon szuper. Szlovákia klassz hely, és közel van, és annyira nem ismerjük mégsem. ( Egyszer-kétszer már azért voltunk például ITT ) A Tátralomnicon például még sosem voltam. Szóval teljesült, amit akartam, hogy külföld és ahol még nem jártam. És gyönyörű hely, imádtuk a hegyek látványát és egész  más ott barangolni a Tátrában, teljesen más, különleges, varázslatos a táj. (igen, azt az infót is megkaptam előre, hogy meleg ruhákat pakoljak…és hogy a szoknyát nyugodtan kivehetem az utazótáskából 😀 )

Sokáig nem tudtam azonban semmit arról, hogy mi a terv. Azzal nyugtattam magam, míg nem tudtam hová megyünk és vártam is, meg nem is a 40-et, meg izgultam kicsit, hogy a lényeg: együtt leszünk! Azokkal leszek, akiket a legjobban szeretek. Jól érzem majd magam bárhogyan is lesz. Hogy miért izgultam? 

 

Kicsit nehéz volt, hogy nem én irányítok.

Mert eddig mindig én terveztem meg az utazásainkat. Én azt kifejezettem szeretem, hogy utánajárok, keresgélek, melyik szállás, milyen közeli látnivaló, mit írnak ezekről, mit rakjunk még egy napba, A, B, C verziókkal is készülök… És akkor most csak ülök és nem tudok tervezni, készülni. És vajon mindenre gondolnak helyettem, nélkülem is? Képzeljétek, még Chat GPT-t is megkérdeztem, megkértem, hogy győzzön meg, hogy jó ez, hogy meglepetés, és ne faggatózzak. És hosszasan kifejtette, hogy naná, hogy jó lesz, hiszen azt már tudom, hogy Szlovákia, és azt is, hogy valaki olyan szervezi az utat, aki ismer engem és már nem is tudom, mit írt, de érveket, ellenérveket is, és végül teljesen meggyőzött, hogy hagyjam, hogy csak úgy sodorjanak az események, hogy OKÉ, hogy nehéz elengedni az irányítást, a tervezést, de minden úgy lesz jó, ahogy. 

 

És akkor hogy vagyok most, de ténlyeg? 40 évesen, a szülinapom után pár nappal? 

Csúcson voltam – és vagyok. 

Nem érdekel, hogy ez kétértelmű… Tényleg azt csinálom általában, ami nekem jó. 

Értsd az olyan apróságoktól kezdve, hogy 

• palacsintát sütök és jó sok baraklekvárral eszem. Vacsorára. 6 után. Közben töltök magamnak egy fél pohár bort, amit felöntök a szénsavas vízzel. ( ha már kinyitottam a palacsintához, ugye… ) És egyedül is elkortyolgatom. Nem várok másra, hogy koccintsunk, nem várok a jó időre sem már, hogy kiüljek a teraszra vele (mert ott lenne az igazi..) és főleg nem érzem rosszul magam miatta.
  
  
• ott van az is, hogy nem nézek híradót, nem folyok bele a politikába, nem olvasok szörnyű híreket erőszakról és a többi.., lehet, hogy azt mondod homokba dugom a fejem. De ugyan mivel lesz jobb annak, aki mindent elolvas, esetleg még kommentel is és hergel -másokat és magát ?!?
  
  
• élvezem, hogy itt csend van és nyugalom és örülök a zöld fáknak, a fűnek, ami épp kibújik a kertünkben, köszönök a facsemetének reggelente (vagy délután) és nem megyek úgy el az orgona, a rózsa vagy a gyöngyvirág mellett, hogy ne szimatolnám meg. 
  
  
• Megengedem magamnak, hogy megnézzek egy sorozatot /meghallgassak egy-két podcast-ot ( éljen a rugalmas home office! ) napközben.

   

• Elmegyek sétálni ebéd után.

   

• Elvégzek néhány jógagyakorlatot akár este 19-kor. És a reggelem is így indul. De van, hogy az esti meseolvasás közben is guggolásokat csinálok.
  
  
• Nem hagyom ki a reggeli és esti arcápolási rutinomat szérumokkal, krémekkel, néha gua sha arcmasszázzsal 

 

A lényeg, hogy ezeket mind úgy, hogy én irányítok. Én akarom, vagy én engedem meg magamnak, vagy én érzem jobban magam tőlük. 

Gondoltam arra, hogy bejelentkezem egy head spa kezelésre ( keressetek rá, nézzetek videót róla, már csak nézni is tiszta relax…) vagy meglepem valami más különleges élménnyel. De még nem történt meg. Lehet, hogy ami késik, nem múlik.. 

De ezt üzenem neked, aki olvasol, ne várj valamire. Hozd ki a maxot, abból amiben éppen vagy. Érezd jól magad, mert tudod, egyszer élünk! Lehet, hogy én is, ha az életkoromat nézem is, épp a csúcson, a közepén vagyok. Mert ki tudja? De az is lehet, hogy 100 évig élek majd…  Ezt megint csak nem tudjuk. Van, amit nem mi irányítunk. 

De egyet tehetünk: ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz. Úgy éljünk, ahogy nekünk jó!

Ja, és ha, tényleg az kívánod, legyen így, éljek 100 évig, akkor: 

Egészségünkre! 😉 

Ne feledd: minden úgy jó , ahogy van. Vagy ha mégsem, akkor tedd azzá, változtass. 

Én mindenesetre totál elégedett voltam a születésnapi hosszú hétvégémmel, minden fotón vigyorgok is, mint a vadalma. 😀 A szülinapi jókívánságokat egy olyan FB-poszttal köszöntem meg, hogy MINDENEM MEGVAN. ÉS MÉG ANNÁL IS TÖBB.  És így is gondolom. 

Íme a képes összefoglaló a Füleki vártól (1.nap, amikor még napsütés volt) kezdve, a Lomnici-csúcs alatt lévő, festői fekvésű Kőpataki-tavon át ( ez volt a kedvencem, – ide a 2. kabinos felvonóval érkeztünk és körbejártuk, meg sziklákon túráztunk a környékén. Bár felmentünk a Lomnici-csúcsra a 3. kabinos felvonóval – erre előre kellett foglalni a jegyeket, időpontunk volt- ott addigra olyan hóvihar volt, hogy semmit nem láttunk.  De azért így is klassz élmény volt, igazán kalandosra és emlékezetesre sikeredett) a Csorba-tó közelében lévő Fátyol-vízesésig.

 

Imádom hely – visszatérünk még Szlovákiába!

Köszi, hogy velem tartottál, és elolvastad, végignézted a beszámolómat!