Mit gondolok a Vekerdy-szemléletről illetve a tervezésről?

Van olyan anyuka társam, aki mindent megtervez. Még a játékidőt is. Napokra lebontott játékterve van, mert szeretné fejleszteni a kisgyermekét. Meglepődtem ezen. Arra gondoltam, biztosan élvezi  a tervezést, ő, de mi a helyzet a gyermekkel? Ha neki máshoz lenne kedve? 

Vekerdy Tamás pszichológus szerint a kisgyerek számára a legfontosabb a szabad tevékenység és nem a fejlesztő játék. 

Persze blogger társam is ( https://anyutervez.wordpress.com/) csak azt szeretné, amit minden anyuka: jól csinálni! Nem akar rosszat, csak ötleteket gyűjt, mert néha nehéz saját kútfőből. Visszacsatolást szeretne, sikerélményt a kisgyermeke és saját maga számára is. Mégis kicsit túltervezésnek érzem, amiről legutóbb írt ITT . Amivel nagyon egyetértek az a minőségi együtt töltött idő fontossága. 

Mit gondolok én a közösen töltött időről és a tervezésről?  

A  blogom üzenete is az: csak csináld. Én is így teszek. Rengeteget mesélek neki, mindenről, bármiről. Látom, hogy mi az, ami érdekli, és arról még többet vagy gyakrabban. Egy-két alkalommal soroltam fel például anno neki a színeket és meg is tanulta hamar. Mivel az autók érdeklik, így persze az autók színeiről volt szó. Megmutatok neki több dolgot, de aztán nem váltok, mert mondjuk eljönne az idő egy másik játék megismerésére. Észrevettem, hogy időszakok vannak nála, volt például olyan, hogy mindig gyurmázni akart. Nem tudok előre tervezni és nem is akarok.

Ugyanakkor megkönnyítheti a dolgokat az, ahogyan blogger társam, Éva csinálja. Főleg, ha nem esik túlzásokba az ember és persze, ha figyel a kicsi emberre maga mellett.

Első gyermekes szülőként könnyen lehet a ló túloldalára esni. Beszerezni például rengeteg olyan dolgot, amit felsorolnak a kelengyelistákon és elsorolnak a bababoltokban, aztán rájössz a felére sincs igazán szükség. Rengeteg könyvet el lehet olvasni a babavárásról, a baba első éveiről, a neveléssel kapcsolatban. Én növekvő pocakkal A kismama terheskönyvét olvastam, kisfiam első hónapos korában pedig Spock doktor könyvét lapozgattam, néhány engem érdeklő kulcsszót tekintve. Direkt nem vásároltam könyvet és olvastam szakvéleményeket, nevelési útmutatókat. Vida Ági kismama blogja segített még sokat, amikor elbizonytalanodtam 1-1 témában. 

Eldöntöttük már jóval a terhesség előtt, hogy melyek azok a számunkra fontos dolgok, amiket mindenképp be szeretnénk tartani a nevelésével kapcsolatban, ezen túl pedig tudatosan megpróbáltunk semmit sem előre tervezni, hanem inkább az ösztöneinkre hallgatni. 

Nagyon fontos, hogy

1. bízzunk magunkban. 
2. sok időt töltsünk a gyermekünkkel 
3. figyeljünk az ő igényeire

A fenti sorokhoz egy példa: elmúlt 5 hónapos a kisfiam, amikor még nem fordult át hátról -hasra, ill. hasról-hátra. A szakkönyvek szerint 3-4-5 hónaposan már tudniuk kell, az  orvos, védőnő is sürgette volna már a dolgot. Enyhe hipotóniát állapítottak meg nála és javasolták a Dévény-tornát. Nem azért mert nem fordult még át, hanem azért mert konkrétan csak feküdt hanyatt leginkább a gyermek 5 hónaposan, és nagyon -nagyon nem szeretett hason lenni, úgy döntöttem telefonálok, elvisszük néhány alkalommal egy Dévény-es szakemberhez.  Szentendrére jártunk, hatalmas sírásokkal zajlott az egyórás foglalkozások majdnem fele. Nem tudom, hogy azért mert fájt neki, vagy azért mert már unta, fáradt volt. Nem tudom azt sem, és már sosem fogom meg tudni, hogy valóban szükség volt -e rá. Néhány alkalom volt csupán, mert azt mondtuk, mi látjuk a változást, mi hagyjuk ezt, nem akarjuk tovább „kínozni” a gyermeket, köszönjük szépen. Tehát bíztam magamban, hogy jól látom a dolgokat, kell a torna, mert nem aktív a gyerek. Aztán meghoztam a döntést, elég, hagyjuk abba. Úgy hoztam meg, hogy figyeltem rá, sok időt töltöttem vele, tornáztunk kicsit itthon is. 

Nem lehet megtervezni a dolgokat előre, mert nem tudhatod, milyen lesz adott napon: 

• a gyermek hangulata
• az időjárás
• mihez lenne kedve (kedvetek)

Nálunk spontán alakulnak a napok. Jó idő van, irány a játszótér! Legózni van kedved, oké, építsünk. Játszunk üldözőset, vagy bújócskát, oké, ki kezdi?

A játszóteret én javaslom szinte mindig. A többi játékot viszont leginkább ő mondja, veszi elő. Egy-egy alkalommal, amikor látom rajta, hogy nem tudja, mihez nyúljon, mutatok neki egy opciót, amihez úgy vélem, neki is lenne kedve -és nekem is. Mert fontosnak tartom,hogy olyat játszunk, amit én is élvezek. 

Vekerdy is ezt mondja: „Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb” 

Amivel viszont nem teljesen értek egyet: ” Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek. ” 

A bolondozás oké, főként az apukának jut ez a szerep szerintem. Ő a bohóc. A poéngyáros. Én mégis néha rászólok, amikor vicces, de értelmetlen szavakat gyártanak. Ugyanakkor jóval visszább vettem, nem szólok már bele az ő kettőjük játékába. 
Azért mi is sokszor táncolunk, vagy kacagunk nagyokat valami vicces helyzeten, vagy csak jól megcsiklandozom (ez is jobban megy apának. 🙂 ) 

Azért egy anyuka egyszerűen nem lehet felelőtlen. Ott van például a főzés, a házimunka. Azt is meg kell csinálni. Ehhez valamennyi tervezés kell. De csak egy bevásárláshoz vagy piacra látogatáshoz is. Sok múlik rajtunk, az is, hogyan alakul a gyerek napja.  Ha a gyermeket engedném mindenben dönteni és nem próbálnám picit irányítani a dolgokat, terelni őt, akkor egész nap itthon kergetőznénk vagy autókáznánk a lakásban. Vagy mesét néznénk. Ha viszont rágörcsölünk a dolgokra, akkor azt a gyermek megérzi. Valószínűleg csak azért sem fog sikerülni úgy, ahogy szeretnénk. 

A Vekerdy-féle szemlélet jóval közelebb áll hozzám, mint a mindent előre megtervező blogger-anyuka társam módszerei. Nekik viszont nyilván beváltak a gyakorlatok, azért ír róla.
Lehet, hogy nem ugyanaz a korosztály, mert az én kisfiam már lassan 3 éves, ők pedig most hagyták el a másfél éves kort. Még nem beszél, bár már biztos vagyok benne, hogy tudja jelezni, hogy mi az, amit szeretne. Talán csak útmutatás a kiragasztott játékterv. Én mégsem szólnék bele ennyire, hogy mit játsszon vele  az apuka, vagy más. ( ki is borult volna rendesen anyós, ha megmondtam volna, mit játszhatnak.. 🙂 ) Úgy is látja, hogy mit játszom vele én, és látja, hogy azt élvezi a picur, és akkor majd ők is játszanak olyat , vagy hasonlót. Tapasztalatom szerint az apukák egész más játékokat tudnak kitalálni, olyat ami eszembe sem jutott volna és direkt jónak gondolom, hogy kétféle (többféle) megközelítést is kapjon a kicsi.

Az is eszembe jutott, hogy ha mindent megtervezünk, kvázi a gyerek elé tesszük a dolgokat, akkor mi lesz később? Megijed majd, ha nem látja anyát, mert akkor nem is fogja tudni, hogy mit kell neki csinálnia..

Szóval valahol a két út között látom én a legjobbnak. Kell egy kicsi előrelátás, tervezés, de semmiképpen sem túltervezni, beosztani a napot. Nem akarok felelőtlen lenni, következetes akarok lenni, -magamnak is megkönnyítem így a jövőt szerintem- ugyanakkor fontos, nagyon fontos, hogy el tudjam magam engedni és élvezzem, igazán élvezzem az együtt töltött időt. 

fotó: Csiszér Goti/Goti Photography, wmn