Miért zavar ennyire, ha hibázom?

Emberek vagyunk, hibázunk. Mindenki hibázik. 

Én igyekszem. Csak olyan sokszor kell dönteni. Ráadásul gyorsan dönteni. 

Olykor rosszul döntök. 

Van, hogy apró hibát vétek, van, hogy nagyon elszúrok valamit. 

Nagyon rossz, amikor másoknak is bajt okozok vele. Nem szeretem azt, hogy esetleg elrontom a kedvüket, és azt sem, hogy felesleges munkát csinálok nekik.

Rossz, mert nem tudom megmagyarázni, miért úgy döntöttem, hiszen sok más, sok jobb lépés közül is választhattam volna. 

Ezeket a válaszokat soroltam vörös, könnyes szemekkel, amikor kolléganőm nekem szegezte a kérdés: miért zavar ennyire?

Hirtelen földre rántott, hirtelen megálljt parancsoltam magamnak. Hiszen bár rossz, de tudom jól, hogy a múlton változtatni már nem lehet. Nehéz továbblépni, de el kell engedni. 

Kértem segítséget, kezeltük a problémát, meg fogjuk oldani. Innentől az én dolgom már csak ennyi : Elengedni

 

Ha Téged is zavar, ha hibázol, ajánlom figyelmedbe a következő gondolatokat: 

 

” Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől” (Peter T . McIntyre)

“Amíg az ember törekszik valamire, hibázik is.” (Goethe)

“Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)

 

“A siker nem más, mint egy jó döntés eredménye. A jó döntést, egy tapasztalat előzi meg.” (Anthony Robbins)

 

“Az élet olyan, mint a biciklizés. Nem lehet egyensúlyban tartani, ha egy helyben áll.” (Linda Brakeall)

 

 

 

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük