Egyszer sem ábrándultam ki a férjemből

Itt a házasság hete. Talán nem ünnepeljük meg úgy, ahogy azt kellene.
Az esküvő után maximum a házassági évfordulókat ünnepeljük, de minden nap lehetne nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy igen, házasok vagyunk, szuper. Nem szerencsések vagyunk, hanem kellően odafigyeltünk a másikra és az egymásra találást követően, egyre jobban és jobban összecsiszolódtunk. Azon túl, hogy szeretjük egymást, úgy bántunk a másikkal, ahogy megérdemli, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak.

Nekem nem számított/nem számít, hogy

• nem gyémántgyűrűvel kérte meg a kezem,
• nem költött rám sosem száz ezreket
• nem Balin vagy Bora Borán voltunk nászúton
• nem mindig volt a számlánkon pénzösszeg a hitelkeret felett
• nem mindig állt mellém a vitában
• nem szeretkezünk naponta
• nem kapom reggelente ágyba a kávét
• nem volt rózsaszirmokkal teli a szobám,
• nem járunk luxus éttermekbe
• nem sütünk-főzünk együtt, nem lep meg a főzési tudományával
• nem csak márkás ruhákat hordunk
• nem megyünk el táncolni este hirtelen felindulásból,
• nem indulunk el csak úgy Bécsbe, …

és hasonlók.. Egyáltalán nem ábrándultam ki ezek miatt a férjemből. 
Talán valakinek ezek is fontosak. Lehet én vagyok túl egyszerű ilyen szempontból, vagy kisigényű, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem. Talán még régimódi is?

Számomra fontos, hogy

• ha jól esik, hozzábújva alszom el, ha úgy kényelmes hátat fordítva neki, de mindenképpen ott van mellettem.
• nagyon-nagyon jó apa – akart apa lenni, várta a gyermekünket, játszik vele, számíthat rá a kisfiunk, sok időt tölt vele, mindent megbeszél vele és meg tudja őt nyugtatni
• megmasszíroz, ha megkérem (és sokszor akkor is, ha nem)
• a szülőszobán is ott volt velem és segített
• tudja, hogy mikor jön meg nekem (gyakran már előttem) és olyankor békén hagy (=elnézi, hogy hisztisebb vagyok)
• több olyan filmet is találunk, ami neki és nekem is tetszik
• elvégzi a házimunkákat, porszívózik, törölget, bevásárol, segít nem csak akkor, ha kérem
• néha kitalálja a menüt helyettem
• elvisz engem vagy minket kocsival, ahova kell, és mindig biztonságosan vezet
• vannak tervei, céljai
• jól osztja be az idejét
• előre gondolkodik
• elvisz nyaralni, kb. évente egyszer minimum és étterembe vagy cukrászdába is viszonylag sűrűn eljutunk
• itthon is szervezünk közös “kettesben” programokat ( filmezés, sakk, borozgatás, …)
• elmondhatok neki mindent
• meghallgat
• elmondja a véleményét
• bátorít, támogat
• nem mondja, hogy ne sírjak, kisírhatom magam mellette, ha épp olyanom van
• leállít, ha túlzásba viszem, felnyitja a szemem, ha valamit nem jól látok, vagy nem akarom észrevenni, és megnyugtat, akár egy-két szóval
• megnevettet egy-egy mondattal, vagy egy vicces tánccal vagy grimasszal (sokszor még a reggeli kávé előtt 🙂 ) 
• mindig itt van, hogy megölelhessem
• elmondhatom neki, hogy szeretem
• mondja és kimutatja a szeretetét nap mint nap

Ezek, amik igazán számítanak.

Ismerni a másikat. Szeretni úgy, ahogy van.
Nem akarni megváltoztatni, nem akarni valamilyen irányba terelni, vagy finomítani rajta.
Van olyan, hogy nem vagyunk elég türelmesek kivárni, mire is gondolt a másik. Lehet, hogy a mondat második fele épp az lett volna, amit akart mondani. Van olyan, hogy csak rajta töltjük ki a mérgünket és neki ez persze, hogy nem tetszik.
Ahhoz, hogy a felé érzett szeretetünket kimutassuk, előbb önmagunkat kell elfogadnunk és szeretnünk. Bíznunk kell magunkban. A legjobb énünket kell adnunk számára. Meg kell adnunk, amit szeretne. Akkor nem is kell majd azon gondolkodunk vajon megcsalt-e, hazudott-e.
A bizalom nem lesz kérdéses. Nem is lehet az. A bizalom és hűség alap. Mint egy ház szilárd alapja.  Hogy hogyan alakul közben, hogyan díszítjük a házat, az már rajtunk múlik. 

Néha jó csendben egymás mellett ülni. De tudnunk kell beszélgetni is, mindent megbeszélni. Nincsenek kérdések, amit nem lehetne feltenni.

Csak menni, menni kell az úton. Együtt. Kézen fogva. Esőben, hóban, sárban és ragyogó napsütésben.

Mosolyogva, mert az út maga a boldogság.

A MI boldogságunk.