Blogger vagyok. Mit jelent ez és mit ad nekem?

De én blogger vagyok! -Hangzott el tőlem pár napja, amikor -ismét- az orrom alá dörgölték, mennyit fotózok…Én ezt élvezem! Minden részével együtt.

Meg akarom osztani veled, kedves olvasó, ami történik velem és körülöttem, a véleményem, amivel adhatok neked egy kósza gondolatot vagy buzdítást a mindennapokhoz. Ez néha egy fotó, néha egy mondat vagy egy kérdés és sokszor egy egész blogposzt. Amit szerkeszteni, fotókkal kiegészíteni kell, aminek egy jó cím kell, amit bízom benne, hogy kiemelnek és akkor az sikerélménnyel tölt el.

Mit jelent bloggernek lenni? Számtalan ilyen cikket találni a neten. Számomra ez egy nagyon összetett dolog, de azért -ritka alkalmak egyike- egy szóval is ki tudom fejezni:

Szeretem.

Ennyi.

Manapság már kicsit lejárt lemez a blog. Már videót készítenek, azaz vlogolnak sokan, mert a mai fiatalok (de nem csak ők) hamarabb kapcsolnak a lejátszás gombra, mint hogy olvasnának. Ma pörgünk, ezer dolgot csinálunk és közben nincs időnk olvasni, főképp nincs kedvünk komoly(abb) témákhoz. Ugyanakkor kíváncsiak vagyunk és be akarunk lesni valakinek a mindennapjaiba, az otthonába, a ruhatárába. Tanulni akarunk- de úgy, hogy nem akarunk kísérletezni! Mutassák meg, hogyan készül a gyors és egyszerű étel és majd a videó alapján főzünk. Mondják el pontosan, hogy milyen terméket használnak, mutassák meg hogy néz ki, aztán ha tetszik, megvesszük és csak úgy vágunk bele a sminkünk elkészítésébe. Ma azonnali választ akarunk a kérdésünkre, ezért nagy sikere van az élő videóknak. Értem, hogy mindez megy és jól megy.

Talán én öregszem (legalábbis nem vagyok már tizen-, sőt huszonéves sem és soha nem is leszek) Talán még makacs is vagyok (csak azért sem állok be a sorba). Talán továbbra is hiszem, hogy vannak még olyanok mint én.

Akik szeretnek olvasni. Akik nem tudják és akarják bármikor elindítani a videót, így aztán nem is annyira szeretik azt. Akik jobban szeretik elképzelni az adott szépen megfogalmazott, esetleg humorosan, ironikusan, vagy jól megtekert mondatokban megírt sorokat.

Tudom, hogy vannak, akik kifejezetten utálják az e-bookot például, mert a könyvnek van illata és lehet lapozni, vagy esetleg behajtani az oldal sarkát, lehet könyvjelzőzni, lehet benne aláhúzni, ki lehet tenni a polcra,…  Én könyvtárba is járok és nagyon szeretem az egész hangulatát.

Nem gondolom, hogy régimódi lennék. De az sem zavar, ha igen.

A blogger elsősorban ír és örül, ha olvassák. Annak is örül -és próbálkozik, hogy szóra bírja a másikat-, ha kommentet kap, ha véleményt, ha dicséretet, ha bármi hozzászólást kiérdemel az írása.

Mit kaptam én még az idestova 4,5 éve tartó blogolásom alatt?

Legalább 10 dolgot adott nekem a blogolás:

  • A hobbinál több a munkánál kevesebb

A blogot még mindig kedvtelésből írom. Mert így jó! Ha átmenne hogyan tudnék vele pénzt szerezni gondolattá, akkor erőltetett lenne és elvesztené az egész lényegét. Sok idő elmegy vele olykor, hogy megszülessen egy poszt, de nem bánom, mert csinálom folyamatosan és rendszeresen és hiányozna, ha nem lenne a blog… Mindig arról írok, amiről szeretnék, ami megihletett, nincs megkötve a kezem, nincs senki felé megfelelési vágy bennem.

  • Sok mosoly

Amikor kitalálom, miről fogok írni, aztán mikor lefirkálom egy lapra, vagy bepötyögöm a telefonomba a kulcsmondatokat, már akkor jó érzésem lesz. Szívesen foglalkozom a képkereséssel, büszke vagyok, amikor jó címet sikerül kitalálnom, amikor összeáll kerek egésszé a cikk. Örömmel teszem közzé és osztom meg az írásomat.

  • Csapatban

Hamar, körülbelül egy fél év írás után váltottam a Cafeblogra és nem bántam meg, nekem pluszt ad, hogy van egy csapat, aminek a részese vagyok. Van egy támogató, egymás segítő közösség, ahol nagyjából ismerjük egymást és mindig segítünk annak, akinek kérdése van.

  • Sikerélmény

Szintén a Cafeblognak köszönhetem, hogy kiemelik a cikkeimet, címlapra kerülnek az írásaim, amik így több emberhez eljutnak, mintha csak magamnak írnám azokat egy no name oldalon.

  • Csak csináld

Még mindig szuper jónak találom ezt a blog nevet. Anno is úgy gondoltam, hogy tudom ezzel a mondattal motiválni magamat és másokat is. Sok minden belefér ezalatt a címszó alatt és több témáról írok is. Mind én vagyok, mind pozitív hangvételű, mert ez is egy ígéretem volt magamnak és nektek is, hogy így lesz, én továbbra sem gondolom, hogy bárki is szeret nyafogásról, panaszkodásról olvasni. Első kézből tudom, hogy másokat is lelkesítettem már a blogommal, annak üzenetével, vagy az én hozzáállásommal.

  • Tanulás

A helyesírásommal sosem volt gond, de a fogalmazásom sokat fejlődött. Egyszerűsítés – ezt kellett szem előtt tartanom. Az eltelt idő alatt megtanultam, hogyan tud olyan lenni egy-egy írás, ami tényleg egyszerre tud személyes, motiváló, átlátható, tartalmas, nem túl sok és nem túl kevés lenni.

  • Én 

Még mindig teljes mértékben én vagyok én, úgy értem, nem játszom meg magam, nem írok mást csak amit tényleg teszek/látok/hallok/érzek. Nem adom ki az életünk minden mozzanatát. Ugyanakkor nagy öröm számomra, hogy átjön az írásaimból, hogy milyen is vagyok én. Sokszor kapok kedves mondatokat és köszönömöt, meg dicséretet, vagy annyit hajrá, csak így tovább! Ezek igazán jól esnek és nagyon hálás vagyok értük.

  • Kihívás

A blogon kihívás mindig újat kitalálni és nem ismételni önmagam, figyelemfelkeltőnek lenni és minőségi cikkeket írni. Olykor picit tesztelem magam és részt veszek olyan játékban, kezdeményezésben, ahol vannak feladatok, például adott volt egy téma vagy cím és arról kellett írni. Ezeket a kihívásnak éltem meg, büszkeséggel töltött el, amikor megoldottam, ráadásul mindig szerettem kicsit extrán hozzákezdeni és megvalósítani egy-egy posztot. Belevinni valami pluszt, önmagamat, vagy olykor teljesen eltérni a tárgytól, de mégis tartalmas írást produkálni. Imádom, hogy használhatom a kreativitásomat.

  • Barátok

A blogot írók nem konkurenciái egymásnak. Ha hiszed, ha nem, mi tök jóban vagyunk egymással. Hasonlóképpen látunk dolgokat és szeretjük mindezt megbeszélni, megvitatni egymással. Kikérjük egymás véleményét, meghallgatjuk, megfogadjuk a tanácsaikat. A bloggereket sokan nem értik meg, és már ez egy közös pont a sok hasonlóság között, ami minket bloggereket összeköt. Szerencsésnek érzem magam, hogy van olyan, akit már nem csak bloggertársamnak nevezek itthon, hanem barátnőmként említek. Nagyon sok nevet sorolhatnék, sokakat olvasok, követek. Nagyszerű dolognak tartom, hogy ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, máshogy közelítünk meg egy-egy témát, de mindannyiunkban közös, hogy bátran, felvállalva a véleményünket, a nevünket adva, rendszeresen, céltudatosan és főleg lelkesen írunk és foglalkozunk a blogunkkal.

  • Kitartás

Nagyon sok mindenbe belekezdtem már és aztán csináltam pár hónapig. Évek óta írom ezt a blogot, kitartóan és őszintén lelkesen. Sokat kapok, és bízom benne, hogy sokat adok is vele.  Lehetnék tudatosabb és összeszedettebb -bár azért ezekben is változtam, erősödtem- meg ügyesebb és profibb is már, de ami tény, hogy folyamatosan fejlődöm. Leginkább a határozottságomon és a kitartásomon érzem ezt és büszke vagyok magamra.

+ 1 : Lehetőségek

A blognak köszönhetően több olyan lehetőséghez jutottam, ami nélküle nem ment volna. Nagyon szerettem a szálláshelyekről és programokról szóló beszámolókat készíteni egy nagy hazai portálnak, és a gyerekneveléssel kapcsolatos cikkeket írni korábban baba-mamás oldalakra. A családbarát cikkek is szívügyeim, meg a programajánlók -előtérbe helyezve mindig a csodás Mátrát- amiket most is írok egy nagyszerű oldal remek magazinja számára. Kihívásként tekintek azon cikkek megírására, amit kérnek tőlem, amelyek címe adott, és plusz sikerélményt jelent ezeket jól megírni. Nagyszerű érzés, amikor számít a véleményem, jónak találják az ötletem és elfogadják, valamint megdicsérnek érte. A lehetőség nem pottyan az ölünkbe, és nem is biztos, hogy mindig olyan, amilyennek elképzeljük. Felkészültnek kell lennünk és tudnunk kell élni azzal, amit kapunk. Meg kell mutatni, hogy meg tudjuk csinálni, nem is akárhogy, meg kell tenni azt a plusz lépést, amiből érzik és tudják majd, hogy nem robotok vagyunk, hanem lelkes és kreatív, valamint megbízható emberek.

Talán egyszer szakemberek. Vagy írók.

Vannak terveim, elképzeléseim, álmaim. Erről majd máskor. Amúgy is még a jövő zenéje.

Most még csak annyit, hogy erre az évre, ha egy kulcsszót kellene választanom, akkor az ez lenne:

megélni

Töprengtem rajta bőven eleget és az elengedés, a szelektálás, a priorizálás is elöl voltak a listámon, de mégiscsak leginkább ezt szeretném. Nem beleőrülni a tervezgetésbe, a jövőt várni vagy ezerfelé szakadni – mindez fontos számomra. Így aztán szeretném megélni a perceket.

Erőltetés nélkül teszem, amit teszek, azért mert kedvem van hozzá.

Ahogy ez a blog is íródik.

Te mit szeretsz csinálni pusztán kedvtelésből? Mi a kulcsmondatod 2020-ra?

Csak csináld!

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük