Azt gondolod, szerencsés vagyok? Te is lehetsz olyan, mint én!

Nem igazán szeretem azt a szót, hogy szerencsés. Tény, hogy valamihez sok-sok egybeesés kell. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy vannak-e véletlenek, vagy minden mindennel összefüggésben van és bár előre nem látható, de okkal történik. Inkább ez utóbbiban hiszek. Előre ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy mi miért történik, sokszor már javában benne vagyunk valamiben, de még mindig nem értjük. Előfordul, hogy azután sem, hogy elmúlt.

Ha jó, élvezd. Addig, amíg tart.

 

Vannak jó dolgok az életemben. Úgy gondolom azonban, hogy tettem is értük. Nem jó hallani, amikor azt mondják: de szerencsés vagy! Két példa:

Itt vagyunk a Mátrában, itt élünk 2 éve, tényleg imádjuk, de ez nem szerencse kérdése. Egy döntés volt részünkről. Egy hosszabb folyamat, amikor keresgéltünk a környéken, kerestük a házat, beszélgettünk ismerős családdal, majd még egy időszak, amikor a felújítási munkák zajlottak. Elhatároztuk, léptünk, csináltuk. Kellett bátorság, kitartás, lelkesedés, erő, energia, pénz, kreativitás és így tovább, de a szerencsét nem sorolnám ide.

Utazó nagykövet lettem. Hatalmas dolognak tartom, hogy sikerült, amit jó pár hónappal ezelőtt kitaláltam magamnak: egy szálláshelyre elmehetek kis családommal, hogy kipróbálhassam a szolgáltatásait, cserébe azért, hogy írok róla. Már korábban is azt gondoltam, hogy ez nagyszerű dolog és oda-vissza működhet, hiszen a szálláshelynek is jó, hogy ír róla valaki kötetlenül, nem reklámszagúan, hitelesen az olvasók számára, miközben ténylegesen jól érzi magát a blogger és kikapcsolódik. Írtam néhány szállodának e-mailt az elképzelésemről, de vagy választ sem kaptam, vagy azt írták, köszönjük, nem élünk vele. Aztán megláttam egy pályázatot. A KidsOasis, – ami egy családbarát szálláshelyek minősítésével foglalkozó kezdeményezés, ugyanakkor számos nagyszerű programot, ötletet közvetít az oldalán és megjelenteti az Utazik a család magazint és mesekönyvet is kiadott ( Utazik a család sorozat, mely Magyarország látnivalóit mutatja be) – hirdette meg bloggerek és vloggerek számára. Több, mint 50 pályázóból 8-at választottak ki. Bekerültem. Nem nagy blog az enyém, nincsenek hatalmas sikerek, eredmények mögöttem. Lelkes vagyok? Igen. Elszánt? Tudatos? Pozitív? Igen-igen-igen. Szerencsés? Talán. De még mindig hiszem, nem ezen múlik.

 

Elértem, mert akartam. És mert tettem érte. Például elküldtem a jelentkezésem a pályázatra (és írom a blogot rendszeresen, már több éve). Hiszen mondhattam volna, hogy á, minek, úgysem engem fognak kiválasztani. Ehelyett léptem egyet előre.

 

“Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!”

 

Te mit tegyél, hogy elérd a kívánt állapotot?

Sőt kezdem inkább azzal, ami talán még könnyebb:

 

Mit ne tegyél?

• Ne a másikat nézd, ne mérd hozzá magad!
• Ne mondogasd, hogy á, csak szerencsés volt, nem tudod mit tett érte!
• Ne legyél előítéletes!
• Ne kuksolj a szobádban!
• Ne legyél lusta. Ne unatkozz!

 

“Minden nap menj ki az ajtódon, ott történnek a csodák.” (Regina Brett)

 

Mit tegyél?

• Járj nyitott szemmel és fedezd fel a lehetőséget, aztán élj vele!
• Nem elég hinni valamiben, folyamatosan dolgozni kell rajta, csinálni kell!
• Ne csak képzeld el, tegyél azért, hogy megvalósuljon.
• Nem baj, ha apró lépésekben haladsz, de kezdd el! Csináld!
• Változtass a hozzáállásodon!
• Legyél pozitív, a kicsinek is örülni kell.
• Élvezd, amit kapsz.
• Légy hálás azért, ami már a Tiéd.

 

 

Ezt is olvasd el: 

Nem vagyok a legjobb