A kulisszák mögött

Kicsit felgyorsultak az események velünk, ezért most úgy érzem, muszáj mesélnem. A Mátra Mánia az életünk része lett, bár még mindig az elején tartunk. Meglepődtünk, de nagyon boldogok voltunk, amikor megkerestek minket nemrég a Duna TV-től. Elmesélem az élő adás előzményeit és hogy mi történt a kulisszák mögött.

Éppen Vácon voltunk, mentünk a gyermekért, aki a mamájánál nyaralt. A telefon csörög, aztán hallom, ahogy a férjem épp azt kérdezi, hogy

A Balatonon? De hát mi mátrai programokkal foglalkozunk. Hirtelen fogalmunk sem volt, miről van szó. A Duna Tv-től kerestek minket,

de mivel mi évek óta nem nézünk tévét, nem tudtuk, hogy egy már tavaly és azelőtt is népszerű nyári magazinműsorba szeretnének hívni minket.  A Nyár 22 -ben a belföldi idegenforgalom aktualitásairól, turisztikai célpontokról, látnivalókról, érdekességekről számolnak be. Négy műsorvezető, Rátonyi Kriszta és Fodor Imre, valamint Somossy Barbara és Forró Bence kérdezi az interjúalanyokat hétfőtől-szombatig, délelőtt 10.00 és 12.00 között. Az élő adások forgatása Révfülöpön történik.

Szóval amikor gyorsan végiggondoltuk, hogy ez mekkora nagy dolog, és óriási lehetőség, hogy mi az egész ország számára bemutathatjuk a Mátra Mániát, persze, hogy igent mondtuk.

Azt viszont tudni kell, hogy ez számunkra a következőket jelentette:

– Révfülöp tőlünk kb. 3,5-4 óra autóútra van. Előre jelezték, hogy 6-7 perces adásidőre számítsunk, tehát mi a 6 perces interjúért majdnem 8 órát utaztunk.

– Soha nem szerepeltünk még élő adásban. Robi egyszer egy TV2-s játékban, de az nem élő műsor volt. Én egyszer egy rádiós műsorban, de ott ugye nem látnak.. Ja, és mindketten tapsoltunk egyszer ezer évvel ezelőtt egy Barbara showban. :)))) A lényeg, hogy nagyon izgultunk! Az előtte lévő napokban is, az utolsó este még inkább, alig tudtunk aludni, a műsor előtt közvetlenül pedig én konkrétan azt éreztem, hogy egy darab épkézláb mondatot sem fogok tudni elmondani.

– Mivel 10.00 -ra kellett odaérnünk, ez azt jelentette, hogy 6.00 kor indultunk. A koránkelés nem az erősségem, ráadásul hiába terveztem, hogy időben lefekszem aludni, későn értünk haza és tényleg folyamatosan a nem létező, de lehetséges kérdéseket válaszoltam meg elalvás előtt, így fogalmam sincs mikor, de éjfél után aludtam el és korán keltem. Robi már 4.30-kor, és aztán végigvezette majdnem az egész napot.

– A kisfiunk a héten könyvtári táborban van (csupa jó programot szervezett az itteni suli a gyereknek, akik tavaly is imádták már ezeket a napokat), vagyis 8.00-ra vinni kellett a suliba. Úgy oldottuk meg, hogy vasárnap este barátainknál aludt, így együtt ment az ő kisfiaikkal reggel. És délután is, a tábor után még ők vigyáztak rá, mert csak 17 óra után érkeztünk vissza. Még egyszer köszönjük! 🙂

Domi előző este mesélte az egyik iskolástársának,
hogy ő ma nem otthon alszik, mert a szülei mennek reggel korán a tévés szereplésre.
Visszakérdezett a kisfiú: Hogyhogy? Miért szerepelnek a tévében? Domi: Hát a Mátra Mániával! :)))
Olyan aranyos volt.

– Aztán még az is jellemző.., hogy pont most nem működik a légkondi a kocsinkban ( ja, de 110 ezerért megszerelték volna, csak azt mondtuk, hogy köszi, akkor nem. – akkor még nem tudtuk, hogy még idén a Balatonig is elutazunk vele, meg aznap vissza is… ) Szóval nagyon-nagyon meleg volt az autóban. 38 fok még Pásztón is, aztán egyszer csak megérkeztünk a 8 fokkal hűvösebb Mátrába.. Ahh felbecsülhetetlen komolyan…annyival másabb és elviselhetőbb itt a meleg. A kocsiban tényleg nagyon nehezen bírtam.

– Féltünk a nagy forgalomtól is, ment a dilemma, hogy Pesten keresztül menjünk, vagy kerüljük ki?! Pont fél 8 körül leszünk ott, dugó lesz, nem tudunk haladni, nem késhetünk el…. Végül Pesten vágtunk át, nem volt gond. Ott nem. Viszont előtte! Még 7 óra körül a pályán majdnem ütköztünk. Nagyon megijedtem. Előttünk hirtelen fékeztek, és már hiába fékeztünk mi is, ha nem tudunk átkanyarodni jobbra, akkor nekimentünk volna az előttünk állónak. Szerencsére nem haladtak mellettünk, de az utánunk jövő autó szintén így fékezett és sorolt át a leálló sávba, és éppen csak nem jött nekünk. Szóval már 7 órakor leizzadtunk és hol volt még a vége….

Ezeket azért írom le, mert sokan gondolhatják azt is, hogy milyen szerencsések vagyunk, mert egy ilyen TV-s felkérést kaptunk. Ez részben igaz, viszont

az ilyen lehetőségekkel élni is kell!

Sokkal egyszerűbb lett volna azt mondanunk, amikor megkerestek, hogy nem vállaljuk, mert nagyon messze van. Mi viszont elindultunk és megcsináltuk. Igaz lehet a mondás:

“A szerencse nem más,
mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.”
– Darrell Royal

9.47 körül megérkeztünk a révfülöpi kikötőbe. Az autó mellett gyorsan átöltöztünk, majd már az adás szerkesztői mellett álltunk, amikor 10.00-kor csörgött a telefonom. Már fel sem vettem, pont szemben állt velem a szerkesztő lány. Nagyon kedves volt, mindent megmutatott, kávéval, vízzel kínált, mutatta, hol tudunk leülni. A kávé közben elhadarta az összes kérdést, ami rengeteg volt és a műsorban azért nem pont úgy hangzottak el.

Ma sem tudom, hogy jó volt-e, talán jobb lett volna inkább nem hallani előre a kérdéseket.. Így próbáltunk picit készülni a sminkszoba látogatása után, de élőben aztán nem úgy zajlott a beszélgetés. A műsorvezetők a kérdésben néha megadták a választ is, így elbizonytalanodtunk mit is mondjunk, ráadásul a beszélgetés előtt a szerkesztő lány felhívta a figyelmünket, hogy a Mátra Mánia-t csak nagyon ritkán mondhatjuk ki, mert reklám… Na, ebből az lett, hogy egyszer sem mondtuk ki és bár volt egy olyan elképzelésünk elméletben, hogy majd mi irányítjuk a beszélgetést, nem így lett.

Visszanézve az adást, az első kérdéssorozat után lett volna lehetőségünk csak elmondani azt, hogy miről szól és milyen élményeket nyújt a Mátra Mánia. Úgy beszéltük meg, hogy Robi kezdi a válaszadást. De hiába tudtuk mit kellett volna, ott élőben ő is és én is picit lefagytunk, és csak arra koncentráltunk, amit utoljára kérdezett Forró Bence műsorvezető, vagyis, hogy hogyan kerültünk Budapestről a Mátrába. Átvehettem volna a szót Robitól, talán, de magam sem tudtam akkor, ott, hogy mit is mondjak, a következő “Mi motivált benneteket, hogy átadjátok a tapasztalt mátrai élményeket” vagy valami hasonló kérdést vártam.., de az már nem volt. Somossy Barbara segítette ki Robit, amikor már nem igazán tudott mit mondani, de a következő kérdést is ő kapta. Én csak ültem ott mosolyogva. (Éppen úgy ahogy kisfiam mondta, pár nappal korábban: Szerintem anya te csak mosolyogj! 🙂 Na, szép!) Aztán végre én is válaszolhattam és szerencsére jöttek a szavak, a mondatok, már abba sem akartam hagyni.. :))

Még a végén jó lett volna megemlíteni a köszönjük szépen után hogy: És szeretettel várunk titeket a Mátrába, akár egy élménypiknikre, mert azt is szervezünk…

– mert így viccesen mutatott a piknikkosár, amit vittünk, hiszen nem is volt szó róla.

De ez is már csak később, a Balatonban lubickolva jutott eszembe. Mert egyet azért csobbantunk, ha már ott vagyunk. Ennek a sok jó lett volna, úgy kellett volna.. mondatoknak igazából nincs sok értelme és igyekszem elégedett lenni. Amit nem mondtuk, azt leírták, meg akit érdekel a Mátra, a természet, a túrák, az keressen rá a Mátra Mániára!

Ez most így alakult, jó volt igazából, egy vidám hangulatú beszélgetés lehet, ahol kicsit bemutakozhattunk. Legközelebb ügyesebbek leszünk! 🙂 És így is sokan megdicsértek minket, hogy szépen beszéltünk, ügyesek voltunk.

Amikor egyszer nevetek a beszédem elején, az azért van, mert Bence vágott egy vicces arcot arra, hogy néha ingerültek vagyunk, de a grimasza nem látszott a műsorban. Nem tudom pontosan, miért az alvászavart emelték még ki, nem vagyok én orvos, hogy tudjak erre válaszolni… Ahogy jógaoktató sem vagyok, hiába ezt írták a nevem alá. Sosem mondtuk vagy írtuk. Szeretek jógázni és csak néhány egyszerű jógagyakorlatot meg meditációt tartalmaz az erdei felfrissülés programunk. Szóval örülök, hogy úgy tűnt nem izgultam, pedig nagyon. Örülök, hogy tudtam nevetni, mert előtte azért nem volt olyan jó a hangulat sminkeléskor..

Még az elején kedvesen beszélt a sminkes, de amikor kinyitottam a szememet és megláttam magamat…. hát kicsit kétségbeestem. Azért estem kétségbe, mert nem volt nálam egy darab papírzsebkendő sem ( mert a táskánkat a kávézóban hagytuk előtte…) márpedig én úgy voltam vele, hogy ezt a sötétvörös (barnás-vörös, ami ráadásul valahogy ferdén volt felkenve) rúzst biztos, hogy letörlöm, mert ez nem én vagyok. Mondjuk, attól lehet még jobban kiakadt volna a sminkes, de így sem örült. Már Robi ült a székben, kapott egy kis púdert, én pedig néztem magam a tükörben. Kérdezte a sminkes, hogy tetszik -e. Azt válaszoltam, hogy én ezzel a rúzzsal nem tudok megbarátkozni. Erre ő: Nem is kell megbarátkoznod vele. Na, ezen felhúztam magam még jobban. Mondtam, hogy de valami halványabb legyen, mondjuk valami rózsaszín.. Erre ő, hogy az eltűnik, nekem ez áll jól. Mondtam hogy ez nem, és ezt szedjük le. Ő pedig: hogy jól van, nyugodj meg, nyugodj meg. Na, ennyire azért nem hisztiztem, mint ahogy ő ezt beállította és mondogatta. Inkább ő volt megsértődve. Mondta is, hogy: ő azért van itt, hogy én jól nézzek ki a tévében. Hát én meg jól szeretném érezni magam és nem a hülye smink miatt feszengeni, gondoltam magamban. Még jó, hogy kérdezte érkezéskor, hogy mennyire sminkelem magam alapból és mondtam, hogy csak minimálisan… Nem mondtam már semmit, csendben ültem, amíg leszedte és valami halványabbat felkent. Megköszöntem és kijöttem. Úgy éreztem, jól tettem, hogy szóltam, de azért nem bántam volna, ha nem így kezdődik.. Aztán túltettem magam az eseten, amire kezdődött az élő adás velünk. Szerencsére mindenki más tényleg nagyon kedves volt. A sminkes megkérdezte (picit gúnyosan) hogy én milyen témában jöttem? Csak annyit feleltem: Mátra

És tényleg ennyi a lényeg, nem ragozom tovább.

A Mátra és mi.

Nagyon-nagyon szeretjük továbbra is a Mátrát és ezért tudjuk a Mátra Mániát is szívvel-lélekkel csinálni és élményt adni. Bár nem mondtuk, mert most nem tudtuk elmondani, de a lényeg, hogy szeretnénk mindenkihez közelebb hozni a természetet. A mai világban nagyon nehéz “lelassulni” és függetleníteni magunkat a minket érő rengeteg impulzustól. Programjaink mindegyikének pedig az a célja (piknik, túra, erdőmerülés, erdei felfrissülés, kincskeresés), hogy csak az aktuális élményre figyeljünk és a jelennel foglalkozzunk.

Összességében különleges és jó élmény volt az élő adás varázsa – de főleg annak izgalma. Nem tudjuk, hogy lesz-e bármilyen komolyabb hatása, de hisszük, hogy minden ilyen lépés hozzátesz a nagy egész kialakulásához.

Valaki szerint ez még csak a kezdet! Legyen így!

Köszönjük a drukkokat és a kedves szavakat!