„A boldogság receptje: megadni magunknak mindazt, amit másoktól várunk.”-Interjú Dr.Ábrahám-Hörömpő Andrea íróval

„Élni, hogy írjak és írni, hogy éljek!” – ezzel összegzi munkásságát, ezzel mutatja be magát az interjúalanyom. Egy olyan valaki, akivel még nem volt szerencsém találkozni, mégis kicsit olyan, mint egy régi ismerős. Írásaiban oly sokszor magamra ismerek. Kimondja, amit talán még magamnak sem mertem, vagy ami ott lebegett a szemem előtt, mégis elsiklottam felette. Minden nap bátorít, buzdít és erőt ad és mindezt teszi olyan kedvességgel, közvetlenséggel, ami példaértékű. Szívvel -lélekkel ír. Igazolja őt a 29 ezer ember, akik kedvelték blogjának közösségi oldalát. Megjelent második könyve is, és kívánok neki még jó néhányat, hogy minél nagyobb közönséghez juthassanak el értékes gondolatai.


Aki válaszolt kérdéseimre: Dr.Ábrahám-Hörömpő Andrea
Ábrahám-Hörömpő Andrea_2015

Lélekmozaikok: www.lelekmozaikok.cafeblog.hu
https://www.facebook.com/Lelekmozaikok

 

1.Mivel kezded egy napod? Írsz mondjuk céllistát?

Hétköznap munkával, hétvégén olvasással kezdem a napot. Nem szoktam céllistát írni, a lista helyett kérdéseket használok, amelyek teret nyitnak számomra a lehetőségekre. Nekem ez nagyobb hatásfokkal működik már. Access bars facilitátorként ezt a módszert az Access Consciuosness alapján tanultam, és ennek köszönhetően például az elmúlt évben a céljaim, álmaim is sokkal könnyebben és gyorsabban váltak valóra, mint a kijelentő mondatok ismétlésével. Nagyon tiszták és egyértelműek a céljaim, nem kell, hogy naponta írásban megerősítsem őket, de tudom, hogy ez a módszer sokak számára bizonyul hasznosnak. A lényeg szerintem az, hogy rájöjjünk, mikor mi működik nekünk. Az is lehet, hogy egyszer ez az eszköz, máskor a másik. 

2.Ki az, akire felnézel? Ki a példaképed? Miért ő és mi az, amiben szeretnéd követni?

Példaképem több van, de követni nem szeretnék senkit, arra törekszem, hogy Önmagam legyek. Az írásban Müller Péter, mert egyetemes értékeket közvetít, például az ősi keleti hagyományokat. Fontos dolgokat tud közérthetően megfogalmazni, úgy, hogy sok emberhez szól. A tanításban dr.Domján László a példaképem, akinél az Agykontroll tanfolyamot végeztem el évekkel ezelőtt. Felnézek rá azért, amilyen alázattal az embereket tanítja már több évtizede. Harmadik példaképem pedig Havasi Balázs, aki a saját műfajában úgy tudta megújítani a zenét, hogy nem feledte a gyökereket és a klasszikusokat sem, mégis megtalálta az utat a 21. században a közönséghez, és most évente többször tölti meg az Arénát. A tavalyi naptáramban például egy tőle származó idézet volt a mottóm: „Annak van joga újítani, aki a régi mesterek műveit is ismeri és tiszteli.” Én is osztom ezt a nézőpontot. 

3.Melyik könyv, illetve kinek az előadása vagy tanfolyama volt a legnagyobb hatással Rád? Miért fogott meg? Mi az, amit azóta is hasznosítasz a leírtak vagy az elhangzottak alapján?

Könyvben dr. David R. Hawkins ERŐ kontra erő című könyve volt rám a legnagyobb hatással. Dr. Hawkins Tudattérképét olyan fontos dolognak tartom, hogy az első könyvemet teljesen neki szenteltem. Nemcsak továbbgondoltam benne dr. Hawkins rendszerét, de igyekeztem közérthetően bemutatni az embereknek. Az ERŐ kontra erő nem egy esti mese, így nagyságrendileg lehet, hogy kevesebb emberhez jut el. Remélem, hogy aki olvassa a Lélekmozaikok című könyvemet, kedvet kap hozzá, hogy utána azt is elolvassa.
Tanfolyam közül egyértelműen az Agykontroll és a Sikerkód volt az, ami elindított egy úton, aminek következtében ma két kötetes íróvá váltam. Ha valaki ezt mondja nekem 3-4 éve, biztos jót mosolygok rajta. Az elmúlt egy évemben pedig az Access Consciousness tanfolyamai voltak rám a legnagyobb hatással. Az Access olyan dinamikus eszközöket adott számomra, amivel úgy érzem, sokkal gyorsabban értem el a céljaimat, mint azt korábban gondoltam volna. Mindhárom módszer képviselőjével készítettem interjút is, ami bekerült a Lélekmozaikok könyvembe, hogy minél többen megismerjék.

Lélekmozaikok könyv_előlap (1)

4.A tavalyi év elején, Argyelán Krisztával folytatott interjú során említetted, hogy szeretnél gyakorlati tanfolyamot indítani. Azóta tartottál is önismereti tréninget illetve Elengedés témájában workshopot. Mennyire érzed úgy, hogy kiléptél a komfortzónádból ezzel, hiszen elsősorban írónak tartod magad? Szerinted a komfortzóna elhagyása a siker felé vezető út egy fontos része? Elengedhetetlen ez a fejlődéshez?

Elsősorban író vagyok, mert az írás számomra olyan kiteljesedést ad, mint eddig talán semmi más. De ugyanakkor éreztem magamban vágyat arra, hogy kiscsoportos workshopokat is tartsak. Kisgyerekként tanár szerettem volna lenni, de aztán másképp alakult. Számomra a tanítás fontos abban, hogy Önmagam legyek. Az írás a tanítás egy formája, a workshopok, előadások egy másik. Ez utóbbiakban igen, szükség volt arra, hogy tágítsam a komfortzónámat, de a pozitív visszajelzések és megerősítések végül ezt is egyre könnyebbé tették. A határaink megismerése és átlépése fontos lehet a fejlődésben és a sikerben, nem utolsó sorban pedig pozitívan hat vissza az önbizalmunkra is.

5. Milyen rendszeres gyakorlatot javasolnál az önbizalmunk erősítésére?

Elismerés, elismerés, elismerés! Mi az, amit ma el tudsz ismerni magadban? Az elismerés egy semleges dolog, ami egy olyan attitűddel történik, mintha kívülről ránéznél magadra: Oké, ez vagyok én. Ez nem jó, nem rossz, ez van. Minél inkább elismerjük magunkat, annál jobban képessé válunk arra, hogy a külvilág elismeréseit is befogadjuk. Kapcsolataink is egyre kiegyensúlyozottabbak lesznek, és a függőségek helyett már valódi egyenrangú, tápláló kapcsolatokat alakítunk ki. Az elismerés mentes a nagyképű „elszállástól” de a kishitű alulértékeléstől is. Amikor elismerem magam – elsősorban saját magamnak – az azt jelenti, hogy tisztában vagyok az értékeimmel, a nagyszerűségemmel, a belső tudásommal, így kevésbé függök a külvilágtól, kevésbé borítják fel az életem a körülmények. Szilárd talaj kerül a lábam alá. A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemben írom: „A boldogság receptje valójában nagyon egyszerű: megadni magunknak mindazt, amit másoktól várunk.”

12745400_1127567390608938_2103037890510847349_n

6.Ha negatív vélemény érkezik Hozzád, azt hogyan kezeled, hogyan érint?

Eddig szerencsére nem sok negatív kritikát kaptam – pedig volt időszak, hogy már direkt kértem. Alapvetően ráérzékelek, hogy van-e a negatív véleménynek alapja, és ha igen, akkor mit kellene esetleg másképp csinálnom, hogy még nagyobb hozzájárulás legyek mások életéhez. Kevesen kötnek belém, mert én alapvetően mindenkinek meghagyom, hogy azt gondoljon, amit akar, és nem védem foggal-körömmel a saját nézőpontomat. Ezt is az Accessben tanultam: Minden csak egy érdekes nézőpont. Nem gondolom az enyémet jobbnak a másiknál. Ráadásul tudom, hogy ahogy fejlődünk, növekszik a tudatszintünk, úgy a nézőpontunk és az „igazságaink” is változnak. A Lélekmozaikok könyvemben is írom: Mindenkinek a maga tudatszintjén igaza van. Nincs értelme vitatkozni.

7.Mit gondolsz a lehetőségek kihasználásáról? Minden adódó lehetőséget meg kell ragadnunk, élnünk kell vele? Valószínűleg nem véletlenül kerültek az utunkba. Ellenben, ha a megérzésünk azt súgja, tudjunk néha nemet mondani?

Legyünk kérdésben: Mi teremt többet? Most van itt az idő rá? Mit teremt az életemben, ha élek a lehetőséggel? Milyen lesz az életem 5, 10 vagy 50 év múlva, ha választok valamit, és milyen, ha nem? Ezernyi lehetőségünk van, sokszor kiagyalni akarunk mindent, ahelyett, hogy kérdeznénk és figyelnénk az érzékelésünkre és arra, ami feljön utána. Semmit nem kell. Én nagyon ritkán használom a „kell” szót. Van választásunk minden esetben. A „kell” szó azt sugallja, nincs választásom, valamit muszáj megtennem. Én azt mondom, mindig van választásunk, csak sokszor azért nem érzékeljük a választás lehetőségét, mert két általunk rossznak tartott dolog közül „kell” választanunk.Nemet mondani nagyon sokan nem tudnak, de ahogy egyre tudatosabbá válunk, egyre inkább tudjuk, mit akarunk, és azt is, hogy mit nem. A „nem” kimondása nagyon felszabadító lehet, bár sokszor kényelmetlen. Mégis rengeteg energiát és felesleges kört megspórolhatunk, ha merünk nemet is mondani. Nemet mondani nem rossz dolog, csak egy csomó ítélet ragadt hozzá a fejünkben.

8. „A találkozás, ami elrendeltetett” című új könyvedben a párkapcsolatokról is írsz. Mi lenne a tanácsod annak, aki most esett át egy szakításon? Hogyan lehet könnyebb az elengedés? Saját önbecsülésünket kell helyreállítanunk, hogy ne legyenek elvárásaink egy friss kapcsolatban?

A találkozás, ami elrendeltetett több, mint egy párkapcsolati könyv, mindenféle kapcsolatról szól, de persze tudom, hogy sokan vannak, akik elsősorban a párkapcsolatukra vonatkoztatják. Hogy hogyan lehet könnyebb az elengedés, arról egy egész napos kurzust tartok, elég nehéz néhány mondatban összefoglalnom. A kulcs az elfogadás, hogy ne küzdjünk semmi ellen. Ha a Tudattérképet hívjuk segítségül, először is vállalni kell a felelősséget (200-as szint: Bátorság), majd hajlandónak kell lennünk egyáltalán az elengedésre (310-as szint: Hajlandóság), végül pedig meg kell szüntetnünk az ellenállásainkat, és a fix nézőpontokhoz való ragaszkodást (350-es szint: Elfogadás). Saját önbecsülésünk helyreállítása és Önmagunk elismerése akár szakítás után, akár párkapcsolatban, akár párkapcsolat nélkül is roppant fontos. A párkapcsolatunk, és tágabban értelmezve minden kapcsolatunk akkor lesz harmonikus és függőségektől mentes, ha Önmagunkkal rendben vagyunk. Ezért például azoknak, akik nem találnak párra, vagy egyik szakítás után a másikba kerülnek, mindenképpen javaslom, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Számos eszköz áll már rendelkezésre, kinek mi működik. Hallgasson mindenki a megérzéseire.

12666355_1130566723642338_1488373158_n
9. A könyveiddel kapcsolatban kérdeznék még. Mi a véleményed, a szerző miatt (Miattad), veszik meg? Magadat kell megszerettetned, eladnod? Gondoltál már erre így? Hiszen a Te érzéseid, gondolataid vannak a papíron.

Igen, most már hogy két könyvet írtam, és nem csak írtam, hanem mivel a könyveim magánkiadásban jelennek meg, én is adtam ki és menedzseltem az egész procedúrát, ezt egyértelműen meg tudom erősíteni. Az írásaimban Önmagamat adom, ezzel vagyok hiteles. A találkozás, ami elrendeltetett könyvben például olyan mélyre mentem a saját megéléseim leírásában, amihez szükség volt arra, hogy vállaljam ezt a fajta sebezhetőséget, és meg se forduljon a fejemben, hogy az emberek mit gondolnak majd róla. Leírok olyat, ami nagyon sok ember foglalkoztat, mégis benne vagyok én is, volt olyan olvasóm, aki azt mondta, más oldalon olvasta az írásomat, és rögtön felismerte, hogy én írtam. Nem tudom mi a titka, néha én is csak rácsodálkozok erre az egészre, de már egyszerűen csak hagyom, hogy megtörténjenek a csodák, nem akarom irányítani és megérteni őket.

10 Tervezős típus vagy? Mi a terved 2016-ra? Ha választanod kellene egy kulcsszót erre az évre, mi lenne az? Miben szeretnél fejlődni, mi az, amit szeretnél elérni?

Ahhoz képest, hogy még jó pár évvel ezelőtt 5 éves terveket gyártottam magamnak, most már sokkal kevésbé vagyok tervezős típus. De vannak kulcsmomentumok, amelyeket szeretnék elérni, amelyek a céljaim között szerepelnek. Idén a legnagyobb cél a Lélekmozaikok központ elindítása Szegeden, a workshopok, tanfolyamok beindítása rendszeresen, és magamat ismerve karácsonyra ismét megjelenik majd egy új könyv, mert egyrészt az olvasók is nagyon várják, másrészt nem tudok nem írni.

Plusz néhány kérdés-válasz (kattintás a képre és nagyobb lesz) :

rövid_

Csak-Csináld-Magadért Összegzés:

Tudd, mit akarsz, legyenek konkrét, egyértelmű céljaid. Tegyél fel magadnak kérdéseket, ha döntés előtt állsz. Mindig több lehetőséged van! Mondhatsz nemet is! Fogadd el önmagadat, ismerd el értékeidet!

Az interjút készítette: Deák-Ember Ágnes

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük