Egy hely, ahol megpihenhetsz, ahol kapsz, ahol támogatnak

Mostanában sokkal jobban szükségünk van a jó szóra, a támogatásra, a buzdításra, mint valaha. Erőt és motivációt szeretnénk meríteni valamiből és az online térben keresgélünk, ám nagyon nem mindegy, milyen felületen, milyen tartalom mellett igyekszünk kikapcsolódni. Idén nyáron indult egy oldal, egy nőknek szóló magazin, de annál sokkal több. A Miadéle megvalósítja az elképzelésedet, nem álom többé, hogy minőségi időnek érezd, ha leülsz a gép elé.

A Miadéle oldalon női bloggerek írják a tartalmat. Ez azért fontos, mert tudni és érezni lehet az írásokból, hogy azok valósak, és azért készültek, mert adni akarnak. Egy kis pluszt a mindennapokhoz. Ha csak néhány perced van, amit magadra szánnál, hogy szórakozz, töltődj, válaszd a Miadéle-t! Kattints, olvasd a minden nap frissülő változatos írásokat, az őszinte sorokat, a kipróbált jó recepteket, a hasznos gyermeknevelési vagy párkapcsolati tanácsokat, a klassz szépségápolási tippeket, a léleksimogató cikkeket vagy az útitippeket, könyvajánlókat.

Nőnek lenni nem egyszerű, de nagyon szuper dolog. Mivel mi, bloggerek is nőkből vagyunk, így tudjuk, mi kell neked! A nőktől-nőknek-neked így nyer értelmet. Vigyázat, akár órákat is el lehet tölteni a Miadelé-n!

A Miadéle szlogenje: Érték és élmény nőknek

A cél pedig egy olyan oldal kialakítása, ahol fontos az olvasó és az író, ahol mindenki számít! Aki csatlakozik, része lehet egy közösségnek, és érdemben kommunikálhat, valamint játékok, nyeremények is várják.

Hogyan született az ötlet és ki fogja össze a bloggereket?

Amióta belecsöppent az egészbe, imádja a projektet, az ő sztoriját olvashatjátok a következő interjúban:

Dobóné Somogyi Eszter

https://esztiteka.blog.hu/

Feleség, Anya lettél, majd az Eszti-téka bloggere, aztán író. Ha időben helyezzük el, ez a sorrend. Mi a jelenlegi kihívás, a következő célod?

Igen, ez a sorrend. Lelkész-feleség és két csodálatos kisfiú boldog édesanyja vagyok. A blogom indulása négy évvel ezelőtt leginkább egy menekülési úvonal volt. Noel, az első kisfiam születése után, úgy éreztem, beszűkült körülöttem a világ, a tér, és ehhez az is hozzájárult, hogy a férjem munkája miatt a nyüzsgő Budapesti életből egy Szabolcs megyei kis faluban találtam magam, szinte egyik pillanatról a másikra. Majd érkezett Noel. Egy éves volt, amikor éreztem, hogy mindkettőnk számára szükség van arra, hogy találjak magamnak, magunknak ebből a bezártságból kiutat. Így a férjem közreműködésével megtaláltuk az ÉN-IDŐMET. Férjem átvállalta, hogy ő fürdeti minden este Noelt, ez lett az ő idejük, és ennek eredménye az ESZTI-TÉKA megszületése. Egy blog: az anyaságról, az anyává válásról, gyereknevelésről és persze rólam és rólunk.

Jelenleg két nagy kihívás tölti be a mindennapjaimat. Az első, amivel már mondhatom, hogy a célegyenesben vagyok, nem más, mint, hogy az első regényem, 2021-ben megjelenjen. Már egy ideje visszakaptam a kéziratot a szerkesztőmtől, most már csak a javítás van hátra, de ezzel most nem úgy haladok, ahogy szeretnék. De ennek is megvan az oka. Ami a másik nagy kihívás jelenleg az életemben, egy Női oldal menedzselése. Még 2020 nyarán talált meg ez a projekt, ami a szerelemgyerekem lett. Ha úgy tetszik, ez a munka nekem lett kitalálva, annak ellenére, hogy Isteni csodaként élem meg, hogy ez belecseppent az életembe. Így minden fókuszom ezen van jelenleg, és a cél az, hogy a Miadéle oldal egyre nagyobb ismertségre tegyen szert.

Hogy fér bele mindez az életedbe? Mi a titkod, időbeosztással kapcsolatos tipped?

A titok a férjem nagyszerűségében rejlik. Mivel lelkész és az irodája itthon van, úgy készítette el a saját időbeosztását, hogy nekem is legyen benne elég időm, amit a saját munkámra fordíthatok. Ezzel támogat. Így megosztva vigyázunk a gyerekeinkre, ami az ő számukra meg külön öröm, így anyából is apából is jut nekik. Ennek persze az az ára, hogy ritkán van olyan, hogy együtt van a család és mi másokkal ellentétben nem végzünk mindketten délután négy órakor, hanem hol egyikünk, hol másikunk dolgozik este hatig-hétig. Nekünk nincs nagyszülői segítség, így teljesen magunkra vagyunk utalva. De azt hiszem, jól megoldottuk ezt a kihívást az életünkben.

Gratulálok a könyvedhez! Miről szól? Hogyan zajlik nálad az írás folyamata?

Az íráshoz hatalmas fegyelmezettség kellett. Iszonyat türelmetlen ember vagyok. Így ez egy hatalmas harc volt, mert idő, amíg az ember megír egy könyvet, de én folyamatosan küzdöttem az elégedetlenséggel, hogy még mindig nincs kész. Február elején álltam neki, és mivel tudtam, mikor van az én-időm, akkor mindent beleadva írtam. A köztes időben pedig jegyzeteket készítettem. A szerkesztőm által megszabott határidő is segített: kéthetente kellett küldenem egy újabb fejezetet. Szeptember végére lett meg a kézirat.

A könyvem a drogos hajléktalanok világát mutatja be egy szociális munkás szemüvegén keresztül, aki maga is küzd élete démonaival. Doroti, a fiatal szociális munkás lány, minden nap bejárja Budapest utcáit, hogy életeket mentsen, és megoldást vigyen azoknak, akiknek már nincsen semmi esélye ebben az életben. Közben azonban a saját életét beárnyékoló démonokkal küzd. Keresi Istent, a helyét a világban, és keresi a szerelmet, amilyet Isten ígért neki.

Mit tanácsolsz bloggereknek? Csak írni, írni vagy tudatosan, bátran érdemes posztolni? Mi a te álláspontod?

Elvégeztem egy bloggerképzést, amit Mándó Milán, a Minner.hu tulajdonosa tartott. Egy mondat ott nagyon megragadott, amit azóta is szem előtt tartok.

“Ne arról írj, amiről írni akarsz, hanem amiről az olvasó akar olvasni…”

Egy sikeres bloghoz pedig elengedhetetlen a tudatosság, a tanulás. Én arra sosem költök, hogy népszerűsítsem a blogom, hogy követőket szerezzek a Facebook oldalamnak. Viszont önképzésre, tanulásra nagyon sokat költöttem az elmúlt évek alatt. Ami sokkal jobb befektetés, mint egy hirdetésre költeni, hozzon az bármennyi új oldal lájkot. Nyilván, ez hosszadalmasabb és nehezebb út, hosszútávon viszont sokkal jobban megtérül.

Tehát az én álláspontom az, hogy ha valaki blogírásra adja a fejét, az ne öncélúan álljon neki. Ne magáról írjon, és ne magának írjon, hanem az olvasóknak.

Természetes, hogy mindannyian így kezdjük, én is így kezdtem, de nem szabad megragadni ezen a szinten. Tudnod kell, hogy kinek írsz, és miért. Az olvasó nem kíváncsi arra, hogy te mit csinálsz, mi történik veled. Ő “magáról” szeret olvasni. Ő rezonálni akar azzal, amiről olvas.

Ha magadról is írsz, akkor is azzal a szemüveggel nézd az írásodat, hogy aki ezt elolvassa, az kap belőle valamit, vagy csak a te lelkizésedet olvassa? Nem mindegy. Legyen üzenete más emberek felé az írásodnak. Legyen egy tanulsága, ami a másiknak ad, amiből a másik épül.

Ha én megosztok a saját életünkből történéseket, azt mindig azzal a szándékkal teszem, hogy ha hasonló szituba kerül valaki akkor, mire elolvasa a posztomat, tudja, hogy a problémára hol talál megoldást. Nem egy köszönő üzenet érkezett már egy-egy ilyen posztra hivatkozva, az elmúlt évek alatt. De egy titkot elárulok, ezek a cikkek csak akkor mennek ki – a férjem előolvassa őket, mert én sem mindig tudom megítélni, hiszen nyilván benne vagyok nyakig – ha sikerült túllépnem a “hisztin”. Jó pár cikk maradt így anélkül, hogy kiposztoltam volna.

Amíg nem pozitív a végkicsengése, addig szerintem nincs helye a blogon.

Neked sikerült, amire sok blogger vágyik, Facebook megosztásokkal, organikusan ért el több mint százezer olvasót egy bejegyzésed, egy novellád. Mi a tapasztalatod, hogyan tudunk stabil olvasótábort elérni, miért fognak kattintani az oldalunkra? Hogyan biztatnád a többi bloggert, hogy ne adja fel, ha esetleg nem túl magas számokat lát a saját statisztikájában?

Én azt gondolom, itt is, mint az élet minden területén fontos a hitelesség.

Az olvasók megérzik, ha nem vagy őszinte, ha másnak mutatod magad, mint ami vagy. Azonban, ha hiteles vagy és őszinte, akkor ezt jutalmazzák a hűségükkel.

Az, amit közvetítesz az oldaladon, blogodon keresztül, az legyen összhangban veled.

Mielőtt az ominózus 150.000 kattintást elért novellám megszületett volna, már jó pár éve blogoltam. Voltak állandó olvasóim, így ha kitettem egy írást, rögtön voltak, akik elolvasták. Ezt a novellát egy karácsonyi novella előzte meg, mondhatjuk, ez volt a próba, hogy nyitottak-e az olvasóim ilyen jellegű írásokra. A válasz igen volt. Pár hét alatt 12.000 kattintást ért el. Elkezdték megosztani, és olyan pozitív komment-cunami érkezett, hogy magam sem akartam elhinni.

Ez adott egy hatalmas lökést, ahhoz, hogy újra novellát írjak. Tudtam, mi az irány, mi tetszik az olvasóknak, és született egy újabb novella. Ez már nem egy délutáni gyerek-alvásidő alatt. Háromszor írtam át, amire úgy éreztem, méltó az előzőhöz. És megtörtént a csoda. Ez a csoda volt az utolsó csepp ahhoz, hogy elkezdjek regényt írni.

A történethez az is hozzá tartozik, hogy tíz évig dolgoztam drogos hajléktalanok között utcai szociális munkásként. Így rengeteg élethelyzetbe láttam bele. Ezek ihletik a novelláimat. Az embereknek pedig tetszik és továbbosztják.

A Miadéle-t mint szerelemgyermekedet mutattad be. Hogy indult ez a projekt? Mitől a szíved csücske és mit teszel érte? Mesélj arról, mennyit alakult a kezdetek óta?

Az Eszti-tékának rengeteg pozitív hatása lett az életemre. A blognak köszönhetően kitanultam egy új, addig számomra teljesen ismeretlen szakmát. Ma már profitálok a tanultakból.

A blognak hála rengeteg új embert ismertem meg, és közben úgy kitárult a világ körülöttem, amit sosem reméltem volna.

Írok szponzorált cikkeket, amelyek a blogomon jelennek meg, de vállalok vendégcikk írást is más blogokra. Ha pedig valakinek arra van igénye, leveszem a blogírás terhét a válláról és fantomíróként írok neki. Pár éve már rendszeresen jelennek meg cikkeim a Híd magazinban is.

Nagyon sok megkeresés érkezett az évek alatt, arra hivatkozva, hogy olvasták ezt vagy azt a cikkemet és szeretnének velem együttműködni. Ez adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy elkezdtem magam felépíteni, mint vállalkozó. Készül a weboldalam, és elkészítettem a Linkedin fiókomat. Utóbbin keresztül érkezett egy megkeresés, először csak szövegírónak, de miután elküldtem a referenciaanyagomat, már nem a szövegírásról, hanem a Miadéle oldalról beszélgettünk, hogy lenne-e kedvem az Eszti-téka közösségéhez hasonló közösségépítéshez, csak nagyban. Persze, hogy volt!

Szeretem a kihívásokat és a lehetetlennek tűnő feladatokat. Amire nem számítottam, hogy ez egy nagyon durva önismereti munka is lesz.

Teljes mellszélességgel beleálltam, és végül kevesebb mint két hónap alatt már 100 blogger osztotta meg írásait az oldalon. Nagyon szeretem a velük való munkát. Olyan jó látni, ahogy idegenek egymásra találnak, ahogy a magányos blogolási tevékenység közösségi tevékenység lesz, annak ellenére, hogy továbbra is mindenki a saját blogját írja, de közben

van egy hely, ahol ott vagyunk egymásnak, és ahol figyelünk egymásra és segítjük, támogatjuk egymást.
Jó látni, hogy mára megérett a közösség arra is, hogy ne csak várják, hogy működjön a Miadéle, hanem hajlandóak beletenni egymásért, hogy mindannyian sokkal többet vehessenek ki belőle.

Azóta a Miadéle olvasottsága is napról-napra emelkedő tendenciát mutat. Szerintem ez egy igazi csoda, ahova fél év alatt eljutottunk.

Jobbnál jobb közös projektek, együttműködések bontakoznak ki a szárnyaim alatt. Persze van még hova fejlődnünk, de látom a célt és az irányt, ami egyre jobban tetszik.

Együtt többre vagyunk képesek – hangoztatod gyakran, és nem titkolt szándékod a közösség építése a Miadéle-lel. Mi még a cél, az elképzelés és a hosszútávú tervekről is lehet többet tudni?

A cél mindenképpen az, hogy a Miadélen egy olyan közösség alakuljon ki, ahol az emberek támogatják egymást. És itt most nem csak a bloggerekre gondolok.

Azt akarom, hogy ez egy olyan hely legyen, ahol megpihenhetsz, ahol kapsz, ahol támogatnak, ahol ha elfáradtál, hallasz két jó szót, ami segít továbbmenni.

Jelenleg egy fejesztés zajlik az oldalon, ami arra lesz hivatott, hogy kommunikálni is tudjunk az olvasókkal. Az embereknek szüksége van arra, hogy megoszthassák gondolataikat másokkal. A Facebook ezt a szerepét pedig már rég nem tölti be. Az, ami jelenleg az emberek között zajlik a Facebookon, komolyan megijeszt. És már egyre többen nyilatkozzák, hogy nem kommentelnek a Facebookon, mert teljesen mindegy, hogy mit írnak, egyszerűen mindig akad olyan, aki beléjük köt. A Miadéle ezt a keletkezett űrt szeretné betölteni. Ha kialakul a Miadéle közösség és széles körben ismertek leszünk, akkor már vannak tervek offline programokra is, de ez még a jövő titka, hol és hogyan fog megvalósulni. Egy biztos, rajtam nem múlik majd.

Köszönöm az interjút, a válaszokat Eszternek!

A Miadéle oldal elérhetősége:

https://www.miadele.com/

https://www.facebook.com/miadelehungary