Így írok én

Őszintén leírni a gondolatainkat és nagyvilág elé tárni, ehhez bátorság kell, nem igaz? Én nagyon irigylem azokat, akik bátran kiállnak mások elé és azt mondják, ez van, ez vagyok én, ezt gondolom és jól el is mondom.

Igazából én is és minden blogger ezt teszi. Őszinteség nélkül nem működik a dolog. Hiteles vagy és magadat adod vagy előbb-utóbb át lát rajtad az olvasó és simán továbbgörget, nem kattint az oldaladra, mert nem érdekli. Óriási a zaj, rengeteg a felület, ahol olvashatunk. Ám van egy oldal, ami mindig tud olyan cikket felmutatni, ami érdekes, szórakoztató. A Miadéle azért klassz, mert bloggerek írják a posztokat, ráadásul olyan bloggertársak, akik szívvel-lélekkel teszik ezt.

Mert blogger és blogger között is van különbség. Van, aki csendes, visszahúzódó és nehezen “szólal meg” és van, aki mindig elsők között kommentel. Mindig hosszan ír, mindig van kérdése, jó meglátása, hozzáfűznivalója, “van hangja”.

A Miadéle közösséghez csatlakoztam a nyáron és az oldalnak köszönhetően új embereket, új bloggertársakat ismertem meg. Nemrég pedig jelentkeztem egy játékra, ami egy klasszikus karácsonyi angyalkás játék, vagyis húzunk és ajándékozunk. Blogger-verzióra lefordítva: kaptunk egy párt, akiről írunk egy posztot.

Nagyon megtetszett a feladat és játszani jó, így lelkesen jelentkeztem. Hamarosan meg is kaptam a nevet, ami rögtön ismerős volt.

Antal-Ferencz Ildikó, az Így írok én bloggere.

Beugrott a mosolygós arca, mégis először picit megijedtem, hogy mégis mit fogok, mit tudok majd írni róla. Első benyomásom ugyanis az volt róla, hogy nagyon más mint én.

Azt mondják, mindig szimpatikusabb az, aki hasonlít hozzánk, barátot, barátnőt is úgy választunk, hogy akár külső, akár belső tulajdonságokat tekintve, hasonló jegyekkel rendelkezzen mint mi. Szóval elkezdtem keresni a hasonlóságokat. Mert tudatosan vagy tudat alatt ezt szoktuk tenni.

Aztán olyan jól esett olvasni a blogját, meg a cikkeit más oldalakon. Az jutott eszembe, most ő az interjúalanyom, csak épp kérdések-válaszok nélkül – de talán egyszer 🙂 , mert hasonlóan körbejárom, nyomozgatok utána, mint amikor egy interjúra készülök.

Számtalan dolog jött szembe, amiért irigyelni kezdtem őt.

Őszintén leírni az első gondolatot, megfogalmazni a véleményünket, ehhez bátorság kell.

Aztán még önbizalom is, sőt inkább nagyon erős önismeret.

Továbbá tudatosság, vágy arra, hogy elegendő információnk legyen, fejlődni, tanulni, okulni akarás.

Őszintén úgy gondolom, hogy segíteni szeretne. Adni szeretne.

Ildikót egy nagyon erős jellemnek ismertem meg az írásai, cikkei, kommentjei alapján.

Nem is az a jó szó, hogy irigylem, inkább, hogy felnézek rá.

Már a cím is:

Így írok én

https://igyiroken.hu/

Nem csak csináld avagy ahogy esik úgy puffan.

Hanem tudom, átgondoltam, csinálom, úgy ahogy én tudom, és szereted vagy nem, ez van.

Úgy értem, hogy határozott, és tudja, hogy jól csinálja és tud adni vele. Tudatosan dolgozik, ír, közben azért érződik, hogy szereti, szívvel teszi.

Erdélyben született és nőtt fel. Majd egy hatalmasat váltott, hiszen Budapestre költözött. Irigylem Erdély miatt, irigylem ismét, mert bátor volt.

Egész más pályát választott, majd végül újságíró, méghozzá szabadúszó újságíró lett belőle. Ezt is nagyon klassz dolognak tartom.

A blogot idén kezdte el, először a Cafeblogon, majd amikor költözni kellett, egy percig sem ijedt meg, hanem az elsők között lépett, váltott és halad tovább rendíthetetlenül.

Időmilliomos vagy legalábbis tuti időzsonglőr, mert ebben a zsúfolt időszakban is minden nap van a blogján új tartalom. Ráadásul az adventi időszakra sok interjúval készült, és én is tudom, nem kis felkészülést igényel meg utómunkát egy-egy ilyen poszt megjelenése.

Szóval, bravó, Ildikó, de tényleg!

Úgy sejtem, azért ilyen fáradhatatlan, mert az írás őt is feltölti, erőt ad neki, amikor elkészül egy-egy cikk és megoszthatja az oldalán.

További közös vonásokat is felfedeztem magunkban:

A hármas szám: Három gyermekük van, mi meg hárman vagyunk, a lényeg viszont hogy a család az első helyen áll. Nála és nálam is.

Bagoly: Én is inkább vagyok fent jó sokáig mint hogy koránkelő lennék. Sokkal szívesebben írok este mint reggel.

Interjúk: A kedvenc műfaja az íráson belül, ahogy nekem is. Nagyon szeretem, hogy megismerhetek és megismertethetek így embereket másokkal. Nagy öröm számára is, hogy megnyílnak neki az intejúalanyok.

Szuper lehetett többek között Farkasházi Rékával és Lacki Jánossal interjút készíteni!

Az írás szeretete: Nem csak szeretünk írni, de valami pluszt hoz az életünkbe, és nagy adag önbizalommal lát el és bátrabbak, merészebbek vagyunk általa.

Az írás tehát számomra értékes találkozásokat jelent, mély gondolatok rögzítését és átadását. És igen, néha terápiát is, sajátélmények feldolgozását, főleg a blog esetén, ahol egyre bátrabban merem saját gondolataimat is leírni.

Megbízhatóság és a vágy a fejlődésre:

„Az is erősségem, hogy megbízható vagyok: amit elvállalok, azt megcsinálom. Ez néha a saját káromra megy, de már tudom: időnként jobban meg kell gondolnom, mire mondok igent. Igyekszem fejlődni ebben is.”

Az időbeosztással kapcsolatos elmélete:

“Meggyőződésem, hogy az embernek arra van ideje, ami számára fontos. De hogy arra valóban legyen is, érdemes felállítani a prioritásokat és megtervezni az időt. És legalább ennyire fontos közben rugalmasnak maradni.”

Antal-Ferencz Ildikót idéztem fent, akit örülök, hogy picit jobban megismerhettem. Igyekszem tanulni tőle, több tudatosságot, jobb időbeosztást.

Ő vállalja, hogy így ír, de nem hiába, hiszen nagyon jól csinálja.

Csak így tovább, Ildikó! 🙂 Legyél mindig olyan, amilyen vagy!

Nagyon boldog karácsonyt kívánok neked és kedves családodnak!

Mosolygós napot, kedves Olvasó! 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem!

Kövess Facebookon és Instagramon is!

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük