Se veled, se nélküled

Se veled, sem nélküled… élni nem tudok…, szabadulni tőled én… többé már nem fogok. Ez egy dalrészlet. De valahogy így van ez.

Ha nem vagy velem, hiányzol. Ha túl sokat vagy velem, lelkiismeret-furdalásom van.

Veled megszűnik egy időre a „kinti világ.”. Nélküled valahogy olyan fura, jó tudni, hogy ott vagy közel, ha kellesz, hogy sok kívánságomat azonnal teljesíted.

Általad sok új és érdekes információ eljut hozzám, olyanok is, amikről korábban nem is tudtam, hogy érdekelnek. Veled sokat tanulok. Nélküled jobban értékelem, amit már tudok.

Veled sokat nevetek. Ha nem vagy velem, akkor lehet, hogy még többet, mert nem maradok le egy-egy jó poénról.

Veled olyan színes minden. Nélküled még inkább az.

Veled szinte repül az idő. Nélküled sokkal hatékonyabb vagyok.

Veled minden gyors és pörgős és bármi lehetséges. Ha nem vagy velem, a világ még jobban kitárul, és azzal foglalkozom, ami igazán fontos.

Veled nem unatkozom. Nélküled sem.

Veled egyoldalú a kapcsolat, mert csak én érintelek, te nem simogatsz, nem ölelsz.

Hát így vagyunk én és a telefonom. Nélküle nem tudok elképzelni egy napot sem. De azért sokszor leteszem, és úgy is jó. És van úgy, hogy nem hiányzik, mert van sok fontosabb. Néha bánt, hogy nem tudom letenni… Olykor meg arra gondolok, nem fogom eldugni a fiókba, mert miért tenném, amikor jó nekem, hisz segíti, könnyebbé, szórakoztatóbbá teszi az életem?

Talán az arany középút a helyes itt is. Azaz kevesebbet, mértékkel, ésszel – telefonozni.