Vegyél egy ébresztőórát!

Pár napja került fel a világhálóra egy videó, “Mi a baj az Y-generációval” címmel. (lent, a bejegyzésem végén találod, nézheted meg)

A mai húszas-, harmincas éveikben járó fiatalokról beszél Simon Sinek brit/amerikai író és tanácsadó.

Érdekes és elgondolkodtató, amit mond, de nem mindenben értek egyet vele.

Ami nem tetszik, az a hárítás.

A nevelés, a környezet hibája minden és nem a fiataloké. Nem!

Igen, számít a nevelés, de nem terelhetjük másra a felelősséget. Nem mondhatjuk, hogy a szüleink miatt nem sikerül ez, vagy az. A jelent mi irányítjuk, mi tesszük meg a lépéseket, vagy épp nem teszünk semmit és csak várunk. Várunk és közben azt mondjuk, persze, jól vagyok,vagy igen , megy a munka. Megy, de szereted? Élvezed? Kihívás? Van előrelépési lehetőséged? Vannak új ötleteid, kimondhatod, megvalósíthatod őket? Jól vagy, vagy boldog vagy?

A szüleink szemében persze, hogy különlegesek vagyunk, és legügyesebbek és legokosabbak. Helyes önértékeléssel viszont tudnunk kell, hogy mi ténylegesen az erősségünk. Csináljuk azt amiben jók vagyunk. Tökéletes ember nincs. A legjobb teljesítményre kell viszont törekedni. Viszont ha nem sikerült a legjobban, de mégis megcsináltad, azt úgy gondolom, igenis ér jutalmazni. Nem hazudni, hanem buzdítani.

Tetszik, ahogy az apró pillanatok fontosságára hívja fel a figyelmet. Hogy figyeljünk a világra, mert ott történnek a dolgok.

Külön említi, milyen türelmetlenek vagyunk. Nem vesszük észre, hogy már ott vagyunk, ahol akartunk lenni. Nem örülünk a kis sikereknek, a részeredményeknek eléggé, mert mindent azonnal akarunk. Legyünk elégedettebbek!

És persze függők vagyunk. Megerősítést várunk a lájkok, az üzenetek számától. Miért? Miért nem tudjuk elfelejteni egy-egy időre a telefont? Annyival másképp tudnánk nézni a világra.

Kifejezetten mérges vagyok én is, ha beszélgetünk és valaki a telefonját nyomogatja közben. – > Rakd el és nézz a másik szemébe. Hallgasd meg, reagálj, válaszolj!

Fotózzuk a tájat, ahol sétálunk, az ételt, mielőtt beleharapnánk. Azért mert nálunk van a telefonunk… -> Hagyd otthon, ne vidd magaddal, mikor sétálni, vagy szánkózni mész. Az asztalnál senki keze ügyében ne legyen telefon!

Alvás előtt és alvás után is rögtön nyomogatjuk, görgetjük a posztokat. – Kapcsolj ki és kapcsold ki! 🙂 Vagy legalább rakd távol magadtól. Mondjuk háló helyett a nappaliba.

És, amivel mosolyogva értek egyet : Igen, vegyél egy ébresztőórát!