Szerencsés véletlen?

Hóból és romantikából sem elég sohasem.

Egy kedves, édes film jár a fejemben, melyet szeretnék újranézni. Szerelem a végzeten ( angolul: Serendipity, azaz szerencsés véletlen) a címe. Karácsony környékén éppen aktuális. De akár máskor is. Lehet egy pihentető könnyed romantikus vígjáték, amit nem magyarázunk túl. Sőt, azt is mondhatjuk: csak film!

De oka van annak – mint ahogy mindennek, szerintem-, hogy felkerül ide a filmajánlómba.

Az én olvasatomban a film erről szól:

Nincsenek véletlenek. Okkal találkozik két ember. Ahogy a filmben is, a két szereplő még egymás nevét sem tudja, de ez nem is számít, jól érzik magukat egymás társaságában. Kihasználják a jelent, élvezik az együtt töltött perceket.
Aztán viszont jön a makacsság a női szereplő részéről, amikor kitalálja, hogy nem árulja el még a nevét sem, azt mondja, bízzák a jövőjüket a sorsra. Talán előítélet is van a nőben, azt gondolja, nem akarom hallani, hogy azt mondja: oké, majd hívlak, amikor egy könyv lapjára írja a számát és azt egy antikváriumba viszi. Unszolására a férfi neve és száma pedig egy bankjegyre kerül, amiből rögtön újságot vesznek. Úgy dönt a nő, hogy ha ezek a tárgyak újra az útjukba kerülnek, akkor még dolguk van egymással.
Telik az idő, de mintha picit megbánnák, hogy így döntöttek, hiszen nem tudják egymást elfelejteni. Hiába van más az életükben. Sőt talán éppen ezért, mert a házasság küszöbén állnak, egyszerűen tudniuk kell, hogy milyen lenne együtt. Nem biztosak benne, hogy csak véletlenül találkoztak, vagy egymásnak rendelték őket az égiek. Honnan is lehetnének? De hallgatnak a megérzéseikre. Nem foglalkoznak másokkal, a rosszalló ismerősökkel, rokonokkal, azzal, hogy őrültnek nézik őket. Mindent megtesznek, időt és pénzt nem sajnálva, felkutatják egymást.

Nem nagy meglepetés, hogy mi a film vége, de csak annyit mondok, az utolsó pillanatban megérkeznek a jelek is.

Tehát hihetünk akár a jelekben is. De még inkább: higgyünk önmagunkban. Önzőségnek tűnhet az esküvőnk előtt mással foglalkozni, de a saját boldogságunk mindennél előrébb való. Néha önzőnek kell lenni. Egyébként sem működhetett volna úgy két fél házassága, hogy az egyikőjük folyton a lezáratlan múlton, egy másik személlyel elképzelt lehetséges jövőn gondolkodik. A döntéseink előtt mindig jól gondoljuk végig a lehetőségeinket. Amikor pedig döntöttünk, de később kiderül, hogy mégsem az volt a helyes lépés, merjünk változtatni, esetleges hibáinkat kijavítani.

Szerintem jó döntés megnézni a filmet. Jó szórakozást! 🙂