Utálsz várni? Én nem!
Mindig várunk. Várunk valamire. Várunk valakire.
Várunk, mert tudjuk, hogy eljön, megérkezik. A vonat. Az a bizonyos e-mail vagy telefonhívás. A szerelem. A perc, amikor elkészül a ház. A beköltözés ideje. A siker. A könyv kiadása. Váltás. Változás. Valaminek a vége. Valaminek a kezdete. Az első lépés. Az első belépés. Az ihlet. Az a szó, amit keresel vagy amit hallani akarsz. A találkozás ideje.
A fentiek közül jó párat az életemből ragadtam ki.
2016-ot év elején úgy írtam le magamnak, mint a várakozás, vagy előkészülés éve.
Mert számtalan célom/célunk van és így jó a várakozás. Várunk, de nem karba tett kézzel. Teszünk, folyamatosan teszünk azért, hogy mielőbb megérkezzen a beteljesülés.
Jó érzés, ahogy
a semmiből felépül egy fal. Sikerélmény és egy lépés előre, ha jön egy levél, melyben az áll: Gratulálunk, elfogadtuk a pályázatát.
Apró sikerek, egyre több pipa azon a bizonyos listán. Jóleső fáradtság. Mosoly, mert haladunk. Haladunk előre. Nem toporgunk, nem fekszünk, és nem is rohanunk. Sétálunk, vagy kocogunk, esetleg leülünk és csak gyönyörködünk és élvezzük.
Ha megvan a cél, az már egy nagy előrelépés. Konkrét cél kell ahhoz, hogy kipipálhasd. Ne várd, hogy az öledbe pottyanjon valami jó. Ez nem így megy. Fogalmazd meg. Tűzd ki a célt. Írd fel a dátumot. Csináld , ha kis lépésekben is, de rendszeresen tegyél valamit a végeredmény érdekében.
Ha találkozóról van szó, viszonylag könnyű a dolgod: Csak menj el! És légy önmagad!
Én már gyerekkoromban is úgy voltam vele, nem akarom azonnal megkapni a karácsonyi ajándékot. Jó várni, várakozni. Még nagyobb örömmel tölt el, mikor végre tényleg megkapom.
A kis hercegben a róka is ezt mondja:
„Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…”
A meglepetés lehet jó és kevésbé jó. Annyi biztos, hogy váratlanul ér. Ha valamire készülsz és várod -az még mindig lehet rossz, például ha nem jön el az illető, vagy ha nem úgy sikerül a találkozás, .. .- akkor már maga a várakozás is lehet örömteli.
Már jól kezdődik a reggel, sőt az előző este, lelkes vagy és izgatott, ha délután találkozol valakivel. Várod és készülsz. Fejben elmondod egyszer-kétszer a szöveget, amivel szeretnél kezdeni. Megnézed a képeket a helyszínről. Elképzeled az illetőt. Vajon olyan lesz élőben is, mint amilyennek az írásai alapján elképzelted? Vajon megismered majd, ha ott áll előtted és nem csak fotón látod? És ő Téged? Tudtok majd beszélgetni? Nevetésekkel teli vagy feszült légkörű találkozó lesz, és meddig tart majd?
Csupa-csupa bizonytalanság, mégis ettől olyan izgalmas és jó. Számtalan kérdés és nincs válasz. Egészen addig a pillanatig. Nem tudod, nem tudhatod előre, milyen lesz. Annyi mindentől és mindenkitől függ.
Nagyjából egy randi előzményei is lehetnének az előző soraim. A találkozás, amit nem rég vártam, kicsit olyan is volt. Ráadásul nem is egy személlyel. Huszonvalahányan voltunk jelen. 🙂 Mind idegenek számomra. És egy kivétellel mind lányok. 🙂 Blogger-társaimmal találkoztam a Facebook csoportból. Voltak, akikre nagyon kíváncsi voltam, és örültem, hogy láthattam végre őket és volt, olyan is, akit sajnáltam, hogy nem jött. Volt olyan, akin meglepődtem, mert nagyon szimpatikus volt, miközben eddig nem figyeltem fel rá írásai alapján. Volt olyan is, aki kevésbé volt szimpi a netről, de most csak jót tudnék róla mondani. Volt, aki pont olyan volt, ahogy elképzeltem és volt, akivel tudtam beszélgetni ugyanúgy szóban is, ahogy írásban. Volt, akire sajnos nem maradt idő.
Mert a találkozást nagyon -nagyon vártam és még annál is gyorsabban vége lett. Kevés volt az idő, remélem, lesz majd ismétlés. Egy újabb dátum, amit majd ismét nagyon várhatunk.
Úgy jöttem el, hogy jól éreztem magam. Komfortzóna -tágítás (is) volt számomra. Akármennyire is az látszik kívülről, hogy milyen mosolygós, bájos lány vagyok, azt tudni kell rólam, csak akkor oldódom fel könnyen, ha a társaság is olyan. Mindenki nagyon aranyos volt és szimpatikus. Rengeteg különféle karakter, akiket valami mégis összeköt. Érdekes, tanulságos találkozás, amiről még hosszan lehetne mesélni. De most csak ennyit akartam. Illetve először még ennyit sem. Aztán mégis. 🙂
Köszönöm nektek! 🙂
