Emberek vagyunk, hibázunk. Mindenki hibázik.  Én igyekszem. Csak olyan sokszor kell dönteni. Ráadásul gyorsan dönteni.  Olykor rosszul döntök.  Van, hogy apró hibát vétek, van, hogy nagyon elszúrok valamit.  Nagyon rossz, amikor másoknak is bajt okozok vele. Nem szeretem azt, hogy esetleg elrontom a kedvüket, és azt sem, hogy felesleges munkát csinálok nekik. Rossz, mert nem tudom megmagyarázni, miért úgy döntöttem, hiszen sok más, sok jobb lépés közül is választhattam volna.  Ezeket a válaszokat soroltam vörös, könnyes szemekkel, amikor kolléganőm nekem szegezte a kérdés: miért zavar ennyire? Hirtelen földre rántott, hirtelen megálljt parancsoltam magamnak. Hiszen bár rossz, de tudom jól, hogy a múlton változtatni már nem lehet. Nehéz továbblépni, de el kell…