• Motiváció,  Rólam

    Ha nem sikerült elsőre, majd megy másodikra

    Bármilyen múltbéli emlékezetes pillanatra visszaemlékszem, egy tulajdonságom mindig ott volt velem: a türelmetlenségem. Volt olyan, hogy valami  nem sikerült elsőre. Hiába nagyon akartam. Ilyenkor nagyon elkeseredtem. Nem akartam és nem adtam fel, de hihetetlen türelmetlen voltam -leginkább magammal szemben. 18 évesen azt hiszi az ember, övé a világ. Most már mindent lehet. Na, nekünk tényleg kinyílt a világ. Nyíregyházáról Budapestre költöztünk egy közös albérletbe a barátommal (aki aztán a férjem lett). Nem féltem. Tisztán emlékszem, hogy nem volt bennem félelem. Csak izgatottság és várakozás. Budapestre korábban egyáltalán nem vágytam. Vele viszont már igen. A fősuli miatt költöztünk a fővárosba és hamar megszerettük. Nem sikerült elsőre, de annál jobb lett másodikra:…

  • Anyának lenni jó

    Ez történt a szülés után

    Fontos téma, itt az ideje, hogy meséljek róla, mi történt a szülés után, a kórházban, milyenek voltak az egészségügyi dolgozók, akik körül vettek. Én, aki életemben nem jártam még azelőtt kórházban, már 5 hetes terhesen bekerültem pár napra. Infúzióra kötöttek, mert semmi nem maradt meg bennem. Akkor már napok óta joghurton, zöldalmán éltem, de eljött az is, amikor már a vízivás után is szaladtam a mosdóba..  Szóval, amikor 2 héttel a kisfiam várt érkezése előtt elfolyt a magzatvizem, már ismerős volt az út a kórházba. Csak az emelet változott. Meg az érzelmi állapotom.  A szülés jó élmény volt. Hihetetlen, felfoghatatlan volt és gyors, szinte nem is volt idő a fájdalommal…