Bármilyen múltbéli emlékezetes pillanatra visszaemlékszem, egy tulajdonságom mindig ott volt velem: a türelmetlenségem. Volt olyan, hogy valami  nem sikerült elsőre. Hiába nagyon akartam. Ilyenkor nagyon elkeseredtem. Nem akartam és nem adtam fel, de hihetetlen türelmetlen voltam -leginkább magammal szemben. 18 évesen azt hiszi az ember, övé a világ. Most már mindent lehet. Na, nekünk tényleg kinyílt a világ. Nyíregyházáról Budapestre költöztünk egy közös albérletbe a barátommal (aki aztán a férjem lett). Nem féltem. Tisztán emlékszem, hogy nem volt bennem félelem. Csak izgatottság és várakozás. Budapestre korábban egyáltalán nem vágytam. Vele viszont már igen. A fősuli miatt költöztünk a fővárosba és hamar megszerettük. Nem sikerült elsőre, de annál jobb lett másodikra:…