Nevess velem, képzeletbeli kérdésekre feleltem

Egy kérdést kaptam: Félek-e a koronavírustól? Igen, félek.

Ám mit érek vele, ha félek? Talán a nevetés a félelemre is gyógyír…

Nevess most velem, nem őrültem -még- meg, de feltettem 10 kérdést magamnak, szóval következik egy képzeletbeli interjú velem.

-Mi volt az óvodai jeled?

-Hal

Óvodáskoromban halacska volt a jelem. Nem tulajdonítok ennek nagyobb jelentőséget, de azért elmesélem, hogy érdekes módon a halak visszatérő elemei az életemnek: Kiskoromban volt otthon egy nagy akváriumunk, főként vitorláshalak voltak benne. Nekem inkább csak a kisebb színes halak tetszettek, de igazán sosem kötöttek le vagy nyugtattak meg ezek az állatok. (amúgy is nyugodt gyerek voltam) Apukám szeretett és szeret horgászni. Egyszer-kétszer mentem én is vele, egy éjszakai horgászást nagyjából végigaludtam a sátorban (elég unalmas sportnak tartom a horgászatot). Arra viszont tisztán emlékszem, amikor egy törpeharcsával játszom otthon a fürdőszobában, a mosdókagylóban úsztattam. Enni is nagyon szeretem a halakat és minden tengeri herkentyűt. Egyszer dolgoztam felszolgálóként néhány hónapig egy pesti halétteremben, ott volt lehetőségem megkóstolni például az isteni Szent-Jakab kagylót, a kedvencemet, a királyrákot meg a homárt is.

-Ki volt az a gyermekkorodból, aki nagy hatással van az életedre?

-A király

Igen, szeretem a meséket, ma is, olvasni is, nézni is. Ám, most Zámbó Jimmy-ről szeretnék nektek pár szót írni. Nagyon sokszor énekelgetem otthon, hogy „Szeress úgyis, ha rossz vagyok” vagy ha kisfiam azt mondja -mert mondjuk túl forró, vagy túl hideg a víz, amit engedek rá zuhanyozás közben…- „Rossz vagy, Anya!” Akkor én feszültségoldásképpen, megőrizve a humoromat, megelőzve a kiabálást,veszekedést, rákezdek , hogy : „Egyszer megjavulok én …”

Na, nem azért mert annyira szerettem Jimmy-t, vagy a zenéit (mert sosem szerettem)! Mindezek oka inkább ott keresendő, hogy kiskoromban anyukámnak volt egy darab kazettája, nevezetesen Zámbó Jimmy, és éjjel-nappal az A meg a B oldalt hallgattuk – ha akartuk, ha nem…

-Mi szerettél volna lenni?

-Tanító néni

Elsősként, amikor feltették nekem azt a bizonyos „mi leszel, ha nagy leszel” kérdést, én azt feleltem: Tanító néni

Hamar elszállt a lelkesedésem aztán, és utána már leginkább nem tudtam megválaszolni a kérdést. Mindenesetre rájöttem, hogy a tanításhoz irtó nagy adag türelemre van szükség, na, abból pedig nekem nem sok van.

Az utóbbi napokban kicsit minden anyuka belekóstol a tanító nénik munkájába, pici szelet ez, jól tudom, de nem egyszerű. Igyekszem jól csinálni , meg türelmesen…

Közben sokszor arra gondolok: Vigyázzunk, mit kívánunk, mert a végén még teljesül! 🙂

Például rajzot tanítanék… 🙂

-Mi a kedvenc péksütid?

(ne kérdezd, mi a kedvenc sütim, mert azt nem tudom megválaszolni, az összes! 🙂 )

-Kakaós csiga

Én vagyok azon kevesek egyike, akiknek nem a kakaós csiga közepe a kedvence, hanem pont a széle, a kívül ropogós, belül puha és kakaós, de még nem túl édes és ragacsos rész. Édesszájú vagyok, nagyon, és minden jöhet, ami csokis, ám a kakaós csigám közepét én bármikor neked adom.

-Mi a kedvenc színed?

-Kék és zöld

Nehéz választanom, de mondjuk ez a kettő. Kisfiamnak is egyszer ezt a két színt neveztem meg, jól meg is jegyezte és kék felsőben, zöld nadrágban rajzolt le engem egy Anyák napjára. A két színt együtt azért talán nem viselném, de ki tudja.., szeretek színesbe öltözni, szeretem a színeket magam körül, ám nagyon nem vagyok az aki rózsaszínbe bújik. Színes körömlakk, vagy valami színes mindig kell.. a kék és a zöldet pedig tenger formájában a falamon vagy még inkább a szobám ablakából szívesen nézegetném…

-Milyen állat lennél?

-Madárka

Talán már gondolkodtál rajta, miért szerepel a madár az oldalamon? A boldogság kék madara, biztosan hallottál róla.

A madarak a szabadság, a jókedv, az önfeledtség szimbólumai számomra. Egy nagy adag akarat is van bennük, céltudatosak és sosem adják fel. Kicsik és erősek, na meg csivitelnek vagy énekelnek egész nap -szóval olyanok mint én.

Ha lesz egyszer tetkóm, akkor az egy kis madárka lesz a vállamon. (a vállam és a kulcscsontom között)

-Milyen mesefigura lennél?

-Csőrike

A cuki, kötekedős, de szerethető Csőrike. A wikipédia ezt írja róla:

“Csőrike kismadár egy kedves, ártatlannak kinéző kanári, de Csőrike tágra nyílt szemei és a sárga tollazata alatt egy agyafúrt túlélő szíve dobog.”

Nem is ragozom tovább 🙂

-Mi a szupererőd?

-A mosolyom.

Az, amit az arcomon látsz – ha olyan szerencsés vagy, hogy látod- az 99,9% -ban nem erőltetett mosoly. Meglátom a szépet és a jót, vagy tudok viccet csinálni egy-egy dologból. A humorérzékünkkel minden sokkal jobb lehet. Ha meg tudlak nevettetni, attól nekem is még jobb. Örülök neki és annak is, ha elterelem a figyelmed, vagy jobb kedvre derítelek.

Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!

-Milyen szupererőt választanál magadnak?

-Szeretném a homokórát megállítani…

Szeretnék néha láthatatlanul ott lenni valahol és látni valakinek a reakcióját, de talán még jobban azt, amit Sabrina csinált a sorozatban, hogy összeérintette a két mutatóujját és így megállította az időt, akire azonban rátette a kezét, az tovább tehette, amit épp csinált…, csak a többiek fagytak le, és az idő nem telt tovább…

ez sem lenne rossz… 🙂

-Mi a gyengeséged?

-A kitartásom nullához közelít

Egy kezemen meg sem tudom számolni, mennyi mindent hagytam abba, úgy 1 hónap után ..pl. kosaraztam, pingpongoztam, táncolni jártam (cha-cha-cha és hasonlók), de most végre a blogot például kitartóan és lelkesen írom. A türelem dolgon is igyekszem javítani…. Már kevesebbszer számolok 3-ig…

Tegyél fel magadnak kérdéseket, majd válaszold meg azokat. Jó móka! Közben pedig megismered még jobban te is önmagad!

Érezd jól magad!

Csak csináld!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük