Nem adtam fel és sikerült, megvan a jogosítványom!

Végre, sikerült! Nem volt egyszerű. Nem ment elsőre, de még negyedszerre sem. Úgy indultam neki, hogy ez a mai az utolsó vizsgám… De sikerült, megvan a jogosítványom! Alig hiszem el!

Amikor ezt hangosan kimondtam, a kisfiam tette fel a kérdést: és ha nem sikerül? (a gyerekek és az őszinteség, az egyszerűség meg a realitás, ugye…) Azt válaszoltam: azért mondom ezt, hogy az utolsó vizsgám, mert sikerülni fog! Megszerzem a jogosítványt!

Nem voltam biztos benne, de igyekeztem elhitetni magammal és nem voltam hajlandó a másik opcióra gondolni. Elhessegettem a gondolatot, amikor bevillant, hogy ha esetleg nem sikerül, akkor az nem csak egy újabb sikertelen vizsga (és még több pénz, idő, energia, idegeskedés…) hanem még egy pályaalkalmassági vizsgára is elküldenek. Az pedig, bár fogalmam sincs róla milyen, de számomra kínos, megalázó lett volna. Őszintén szólva nem biztos, hogy vállalom. Lehet, hogy elengedtem volna az egész vezetést, mert fontosnak gondolom a nem feladni mellett azt is, hogy lássuk be, hogy ha valami nem megy, nem nekünk való, tudjuk elengedni, nem szabad makacsnak lenni.

Én az oktatóm szerint is megtanultam, amit lehetett, egy értelmes, ügyes valaki vagyok (köszönet érte, hogy ezt nem csak gondolta, de hangsúlyozta is többször és nagyon jól esett, amikor a 4. vizsgám utáni újra találkozáskor azt mondta, sokat gondolkodott rajta, hogyan tudna nekem segíteni, és tényleg volt végig a tanulásom alatt megállás és türelmes magyarázás, rajzolás, makettezés meg mindenféle biztatás és nyugtatás, kérdésekre válaszolás) mégis nehezen ment a vezetés. Ahogy ezt a férjem előre megmondta. Ezen persze megsértődtem, pedig igazából csak arról van szó, hogy ismer.

Nem más miatt akartam pedig letenni a vizsgát, megszerezni a jogosítványt- ebben nem volt igaza, amikor ezt mondta. Egyrészt könnyebbség lesz nekünk itt a Mátrában, hogy nekem is van jogsim, másrészt szeretnék vezetni. Erre jutottam sokszor önmagamban és bár lassan – nagyon lassan- de haladtam előre a cél érdekében, hogy megszerezzem a jogosítványt.

Az első cél: a sikeres vizsga -> pipa!

A következő cél: magabiztosan és jól vezetni! – ehhez még sok-sok gyakorlás kell, de rajta leszek.

A tanulás kezdetén:

A vezetés kőkemény meló

Összedettnek és nyugodtnak kell lenni és figyelni mindenre IS!

Én nem ilyen voltam.

Én makacs voltam. Türelmetlen voltam. Iszonyat ideges voltam (remegett kezem-lábam, a számat szétharapdáltam), de végre lezárhatom ezt az időszakot, mert sikerült, az ötödik alkalom volt, de nem érdekel most már, a lényeg, hogy megvan a vizsga!!!

Azért írom ezt a posztot, hogy neked, aki még jogosítvány szerzés előtt vagy, segítsek. Van tapasztalatom most már sikertelen vizsgák, vizsgabiztosok, oktatók, szituációk terén bőven és azért, hogy

tanulj a hibáimból!

Ne legyél türelmetlen, készülj fel rendesen!

Az első vizsgám előtt hiába mondta az oktatóm, hogy ráérek majd januárban menni, én erősködtem, hogy de decemberben megpróbálom. Majdnem sikerült igazából, a vizsga vége előtt 10 perccel túl közel álltam meg egy előttem parkoló autó mögé, hogy elengedjem a szemből jövőt.. ha tolatva indulok el, nem lett volna gond, de sajnos ez eszembe sem jutott, és így rá kellett taposnia a fékre az oktatómnak, hogy ne akadjon az autó orra a parkoló autó hátsó részébe. Hogy teljesen őszinte legyek, elhangzott ettől az oktatótól még a vizsgám előtt, hogy én még húsvétkor is ott fogom róni a köröket Gyöngyösön.. Sokszor eszembe jut, és nem haragszom rá, de másik oktatóval vizsgáztam le végül. Ilyet szerintem nem kellene mondani egy oktatónak, és a bukás -sztorikat is kéretik elfelejteni, tessék motiválni a tanulókat!

Az nem segítség, hogy ha tanulás közben ejtett hibák során folyton elhangzik, hogy ez bukás, ha így csinálod. Persze mondani kell, de dicsérni is, ha valamit jól csinálok! Ez nála nem volt.. de amúgy nem miattam történt oktató-váltás januárban. És történetesen húsvétkor a karantén miatt pont nem tudtam vezetni, és a nyár is nagyjából kimaradt, de kb. egy évembe került, mire meglett a jogosítványom, szóval nagyjából ő is kiismert és tudta ez nekem nehezen fog menni.

Köszönet még egyszer mindkét oktatómnak a türelmükért és a segítségükért!!

Itt írtam az oktatóváltásról:

Végre élvezem a vezetést!

Koncentrálj a jelenre!

Nem fog számítani később, hogy hányadik alkalomra lett meg a sikeres vizsga, a kutyát nem fogja érdekelni. Érdemes egyébként megkérdezni az ismerőseidet, mert ki fog derülni, hogy jóval több embernek sikerült csak sokadik alkalmora, mint ahánynak elsőre meg lett. Nekem jó érzés, kicsit megnyugtató volt, amikor elhangzott, hogy negyedikre sikerült csak olyan ismerősömnek, aki tudom, hogy most vezet és jól vezet. Hálás voltam az oktatómnak (az újnak) azért a sikersztori elmesélésért is, hogy volt olyan tanuló, aki 120 órát vett, és csak 80 óránál ment először vizsgázni, mert nem érezte igazán a vezetést, nem ment jól neki, ma viszont napi szinten közlekedik és szeret vezetni. Nem szabad a vizsgán az előző vizsgán elbénázott esetekre gondolni, azok már elmúltak ( azért elárulom: a második vizsgámon az oldaltávolságot nem tartottam, azért állítottak le, a harmadik vizsgámon meg annyira beparáztam a gondolattól is, hogy nekem Nagyréde felé kell vezetnem, ahol sok sávos út van, ahol kamionok járnak, stb, hogy konkrétan a szembejövő sávba irányítottam az autót egy bal kanyar után, így 10 perc után vége lett a vizsgámnak. A negyedik alkalommal azt gondolom, a türelmetlenségem múlt, hogy nem lett sikeres a vizsga, túl szűk helyet választottam a párhuzamos parkoláshoz, és nem sikerült sehogy sem kiviteleznem). A parkolás gyakorlására van egy pluszt tippem: le lehet tölteni olyan alkamazást, amivel játszva lehet gyakorolni, nekem a Parkolás király segített, hogy kívülről is lássam, mit csinál az autó egy-egy cselekedetemre.

Nem szabad elbambulni, álmodozni sem meg a jövővel foglalkozni, akkor ott csak és kizárólag az adott helyzetekre, feladatokra kell koncentrálni!

A vizsga előtti este kikapcsolódásként a Randiguru c. filmet néztem meg, és bár egész más kontextusban, de itt is elhangzik:

„Éjszaka álmodozz. Ha jelen vagy légy jelen, koncentrálj és készülj.”

Csak te tudod!!

Sem az oktató, a vizsgabiztos meg még inkább nem tudja, hogy te miért szeretnéd a jogosítványt, hogy mennyit fogsz vezetni (ezt lehet még te magad sem tudod előre), hogy mi és miért nehéz számodra, hogy mi segít felkészülni vagy az adott helyzetben hogyan tudsz a legjobban teljesíteni.

Csak TE tudsz a hozzáállásodon változtatni!

Rajtad múlik minden. Nem fogja más helyetted megoldani, neked kell ott lenned, testben, fejben, mindenhogy. Tudnod kell döntéseket hoznod, gyorsan reagálnod. Tanácsokat is fogsz kapni bőven, csak azzal foglalkozz, ami neked tényleg segít!

3 hiba, amit elkövettem, ezért nincs még jogosítványom!

A leghülyébb és a legjobb tanácsok, amiket kaptam:

Le kell sz@rni!

Na, hát szerintem nem vagyok vele egyedül, hogy nem és nem és nem tudjuk lesz@rni, hiszen szeretnénk megcsinálni, meg akarjuk szerezni azt a fránya a jogosítványt, azért vagyunk ott! Persze, hogy parázunk meg nagyon fárasztó és nehéz mindenre figyelni, pont nem lehet lazának lenni. Szerintem.

Vizsgázott előttem egy srác, aki nagyon laza volt.., jól meg is bukott, mert átment a sárga lámpánál…

Nem fogsz nem izgulni, sőt tuti, hogy izgulni fogsz! Akár vezettél már a tanuló-autó előtt másik autót életedben, akár vettél 30, akár 80 órát előtt, ezer százalék, a vizsgán le fogsz izzadni, a kiindulási helyre visszaérkezésig izgulni fogsz! Nincs mese, ezt nem lehet másképp. Ezen túl kell lenni. Az adott helyzetből kell kihoznod a legjobbat!

Macskagyökér-tabletta

Ha már izgulás…, kaptam ezt a tanácsot, és őszintén szólva fogalmam sincs segített-e bármennyit. Bevettem egy szemet a vezetés-vizsga előtt (meg már azt megelőzően 1-2 órán is próba jelleggel). Ha nem is segít a nyugtató hatása ( 2-t nem szabad bevenni, csak ha aludni szeretnél, azt mondták a gyógyszertártban), a placebo hátha működik (azaz bevetted és ettől megnyugszol kicsit, hogy majd segít megnyugodni a gyógyszer). Természeti összetevőket, szárított macskagyökér-kivonatot tartalmaz a tabletta, és annyi biztos, hogy nagyon büdös, ezenkívül semmi bajod nem lesz tőle. Egy próbát megér.

Nem vizsga, csak vezetés!

Ez már egy jobb tanács, mint az első, de azért persze ezt is nehéz megfogadni és így csinálni. Főleg amikor 5. vizsga és rajtad van egy plusz adag stressz, hogy ezt meg kell csinálni! Meg kell próbálni, az első alkalommal, tényleg állj így hozzá: mi baj lehet? Ott van melletted az oktató, vezess a tanultak szerint, nem történhet baleset, a legnagyobb baj csak az lehet, hogy megbuksz és még nem lesz meg a jogosítvány. Azért lásd be, hogy ettől vannak nagyobb problémák az életben.

Ehhez szorosan kapcsolódik, amikor azt mondta az oktatóm: Ági, te már túl vagy egy szülésen. Az nagy dolog! A vezetés-vizsga nem az!

Hát ígen… Gondolj arra te is, mennyi mindent sikerült már elérned az életben, ezt is meg fogod csinálni!

Ne bízd a szerencsére!

Ez is elhangzott és ez nagyon fontos tanács, nem csak a vezetést illetően.

Viccelődve elmeséltem egyébként az oktatómnak, hogy hordtam egy szerencse-karkötőt, ami pár nappal az 5. vizsgám előtt elszakadt. A lényege pedig pont ez volt, hogy kívánni kellett valamit, amikor felkötöttük, (naná, hogy azt kívántam, hogy sikerüljön, megszerezzem a jogosítványt!) és ha elszakad, akkor teljesül a kívánságunk. Úgyhogy ennyi, sikerülni fog, mondtam nagy mosollyal és persze csak félig-meddig hittem benne. Ugyanakkor akárhányszor ránéztem a karkötőre, amikor még a csuklómat díszítette, tudtam, miért van ott, a szemem előtt lebegett a célom. Tudtam és tudatosítottam magamban, hogy rajtam múlik. Nem a karkötőn (még jó hogy nem! ) nem az oktatón vagy a vizsgabiztoson ( ezt felejtsük most már el, hogy ők azért olyanok, amilyenek, mert akkor így jobban keresnek, nem tudom, hogy jönnek-e még hasonló mesék, de én határozottan állítom, 5 különböző vizsgabiztos és 2 oktató után, hogy mindenki jófej volt és nekem akart jót!) és nem máson! A szerencsére sem szabad bízni, és nincs olyan, hogy ó, nem látom jól, biztos nem jön senki, vagy itt még talán elfér a kocsi orra. Bizonyosodj meg róla! Vezess lassan, megfontoltan! Nézz mindig minél messzebbre és vezess olyan tempóban, hogy legyen időd végiggondolni a következő lépéseidet!

Képzeld el!

Ezerszer elképzeltem, hogy a vizsga végén majd hogy ugrálok az ülésen és tapsolok és ujjongok. Ehhez képest sírás volt és még több sírás és még mikor sikerült, akkor is sírtam. Végre megkönnyebbülésemben. Pozitív hozzáállás kell igen, fontos, de jelen esetben nem ez volt a legfontosabb! Nem kértem a sokadik vizsgámhoz már drukkokat, nem írtam ki, hogy küldjetek pozitív engergiát, alig mondtam el pár embernek a vizsgám időpontját. Tudtam, hogy rajtam múlik!

Azért ami összejött, azt is elmesélem: szürke időt kívántam magamban (ne essen, de ne is süssön a nap) és az egyívű megfordulást meg a balra előre merőleges parkolást választottam volna, ha választhatok. Ezekre gondoltam, majd sikerült ezeket kihúznom. A számomra legegyszerűbbeket. Úgy álltam viszont hozzá, hogy bármi is lesz, meg tudom csinálni! Sikerülni fog.

Azt is mondta az oktatóm korábban, hogy itt az ideje, hogy elképzeljem magam, lássam magam előtt azt a jövőbeli képet, ahogy vezetek, hogy magabiztosan haladok az úton. Ne csak a vizsgára koncentrálj! Persze elsőkörben annak kell sikerülnie!

Még egy tanács, amit kaptam és szerintem segíthet a vizsgán: Képzeld el, hogy nincs mögötted sem a vizsgabiztos, sem az oktató, hanem mondjuk a kisgyerekedet (vagy egy számodra fontos személyt) viszed valahova. Ha sikerül ezzel a gondolattal a fejedben vezetni, akkor még figyelmesebb, körültekintőbb leszel a vizsgán.

Hinned kell magadban

A fentieken túl még egy fontos dolgot szeretnék leírni:

“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”(Henry Ford)

(Vicces, hogy épp ő mondta.) Kérlek, ne gondold, hogy ez blabla. A vezetéshez kell magabiztosság.

Nem túlzottan és ez a plusz tanácsom: ne bízd el magad!

Tudom, hogy még rengeteget kell gyakorolnom. Még alig hiszem el, hogy végre sikerült! De igen, akárhogy is, de megcsináltam. Megvan a jogosítvány!!!!

Köszönöm mindenkinek, aki segített, támogatott, buzdított!

Te is meg tudod csinálni! NE add fel!

Hajrá! Csak csináld!