Ne foglalkozz az időjárással!

Komolyan mondom, hogy mérgesít, hogy állandóan azzal vagyunk elfoglalva, jajj, milyen hosszú ez a tél, és gyere már tavasz… Túl sokat foglalkozunk az időjárással!

Egyrészt nem jön el hamarabb attól a tavasz, hogy várod. Majd jön. Olyan még nem volt, hogy tél maradt volna egész évben.

Nem szeretek az időjárásról beszélgetni, azt gondolom, hogy olyan dolog, amin úgysem változtathatunk, az a véleményem, hogy csak amolyan töltelék-téma, akkor beszélünk róla, amikor nem tudunk, nem akarunk másról.

Annyi, de annyi fontos dolog van!

Kérdezd meg, hogy van a másik!

Ne csak annyit, hogy mizu… ( de még az is jobb, mint bármi a hóval kapcsolatos kérdés…), kérd, hogy meséljen a napjáról. Hallgasd végig. Beszélgessetek. Amíg lehet. Lehet, hogy egy nap, már nem tudsz tőle semmit kérdezni. És akkor majd bánod…

Egyáltalán nem érdekel, hogy tavaly, vagy 1985-ben, vagy akármikor hány fok volt ilyenkor… már a rádiót is kikapcsolom inkább.

Komolyan! Foglalkozzunk már a jelennel, találjunk olyat, amit szeretünk, és csináljuk azt. Függetlenül az időjárástól!

Én is imádom a napfény melegét, a tavaszi illatokat, a kabát nélküli kimozdulást itthonról…

De most ez van, ami van, nem álmodozom, jól elvagyok most is. A takaróval a derekam körül, a meleg teámmal, a kályha pattogó tüzénél, az ablakból a fehéret bámulva. Még mindig tetszik, ahogy ropog a cipőm alatt a hó… És még fogom látni egy jó darabig. Még ne gyere nekem a tavasszal…!

Örülj annak, ami van.

Foglalkozz azzal, amit szeretsz és szívesen teszel, törődj azzal, akit szeretsz.

Adj ölelést, nevess szívből, igazán.

Élj! Most!

Tojd le, hogy épp tél van. EZ NEM FONTOS!