Maradj ember az AI-korszakban

Kis tetteken múlik minden. Apró gesztusokon, melyek nagy hatással lehetnek másokra. Lehet, hogy az AI sok mindenre képes, tudunk vele beszélgetni, segíti a munkánkat, de van olyan helyzet, amikor az élő szó a döntő. Az számít, hogy maradj ember ebben a mesterséges világban.

Egy hotelben jártunk, ahol a következő nem mindennapi jelenséget tapasztaltuk:

Megkérdezték első este az étteremben: Látom, ma érkeztek, hogy érzik magukat? 

Majd második este: Milyen volt a napjuk, jól töltötték?

Ezt ma már nagyon kevésszer kapjuk meg. Csak egy apró figyelmesség, kis kedvesség. Viszont sokat számít. Mi legalábbis megjegyeztük, mert jólesett. 

Egyébként rákerestem azóta a véleményekre, amit a szálloda kapott, és nem emelték ezt ki. 

Pedig tényleg azt gondolom, hogy ez nagyon nem jellemző manapság már. És ez valahol szomorú. 

 

Annyira egyszerű. Semmi nem kell hozzá. 

Ennek az étteremvezetőnek a szájából számtalanszor elhangzottak ezek a mondatok és nem gondolom, hogy ez kis dolog, viszont tény, hogy ennél könnyebb módja nincs annak, hogy egy vendég érezze a törődést. Így fogunk aztán jó szájízzel távozni a hotelből. 

Mert oké, kényelmes az ágy, oké jó illat van a szobában, na meg elképesztően lenyűgöző a panoráma. Ugyanakkor el tudja rontani az élményt 1-2 nem kedves szó, rossz stílusban megfogalmazott mondat. 

A figyelmesség, a kedvesség viszont hozzáad az élményhez. 

Én egyébként amikor a Chat GPT-vel beszélgetek, akkor is szeretem, amikor azt írja: Elnézést/ Igazad van/ Szuper, hogy így gondolod/ Nagyon jól érzed/ 

Amikor kvázi megdicsér. 🙂 

 

Mondok egy másik példát is, ami nemrég történt velem. 

Fellszálltam a buszra hajnali 6-kor. A buszvezető lehajtotta az ölébe a fejét és fogta két kézzel. Nagyon nyúzottnak tűnt. Kicsúszott a számon, hogy: 

– Minden rendben? 

Erre a következő ingerült válasz következett: 

-Már miért ne lenne? Én nem iszom, nem drogozom, én csak dolgozni akarok. 

Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. És már sétáltam tovább. Én csak kedves akartam lenni.

Aztán hozzátette: 

-Csak alig látok, akkora köd van. 

Talán már bánta, hogy így reagált. 

Végig, egész út alatt az járt a fejemben, hogy talán nem úgy kérdeztem, ahogy akartam, úgy hallhatta, hogy nem kedvesen kérdezem? 

Nem bírtam ki, -és tudtam, hogy egész nap ezen fogok kattogni, ha nem teszem meg- odamentem hozzá az utam végén és mondtam, hogy elnézést, ha nem kedvesen hangzott, én csak … 

De már azt sem tudta, miről beszélek. Azért folytattam: Én csak arra gondoltam, hogy nagyon fáradt. És köszönöm. 

Mondtam egy köszönetet neki.

Tényleg olyan ritkán tesszük ezt meg. Pedig rábízzuk az életünket a sofőrökre… A munkájukat végzik, de egy köszönöm mégis meddig tart?! Semeddig. És talán jobb lesz a másik napja. 

 

Szóval, emberség. 

Megkérdeztem az AI-t erről a fogalomról, kíváncsi voltam, mit ír. 

• Emberség az, amikor érdeklődéssel meghallgatod a másikat, még ha sietsz is.

• Emberség az, amikor kedves szót adsz, ahol más csak közönyt adna.

• Emberség az, amikor együttérzel, még ha nem is érted teljesen a másik fájdalmát.

• Emberség az, amikor apró gesztusokkal szebbé teszed valaki napját.

• Emberség az, amikor az ész helyett a szíved vezet egy pillanatra.

 

Hát ennyi. A robotok világában, ebben a hatalmas digitális zajban, ebben a mesterséges világban maradjunk emberek. Figyeljünk a másikra. Kérdezzük meg, milyen volt a napja. Legyünk kedvesek. Tegyünk apró gesztusokat. Mosolyogjunk rá a másikra biztatóan. 

 

Ezek az apróságok hatalmas különbséget jelentenek ember és robot között  – és ember és ember között is.