Lehet szeretni Emilyt és Párizst!

Az Emily Párizsban egy szórakoztató, könnyű, nőknek szóló sorozat a Netflixen. Ennyi és nem több. Én szerettem!

Nem is értettem, miért a sok háborgás, durvább hangvételű cikk. Sokan kiakadtak, (mondjuk manapság mi az, ami miatt nem?!), szerintem túlzásba vitték. Az egész hozzáállás rossz volt, hiszen nem megsértődni kell, és hibákat keresni, hanem élvezni azt, amit lehet ebből a sorozatból.

A franciákhoz nem sok közöm van, de azért nagyon is el tudom képzelni, hogy a Chicagóból érkező túl-túl-túl magabiztos és optimista, nagyon színes, nagyon mosolygós Emilyt, aki egy szót sem beszél franciául, hát mondjuk úgy, hogy nem kedvelnék. Én nem gondoltam arra a sorozat nézése közben, hogy most akkor a franciák lusták, mert később járnak be dolgozni, hogy állandóan dohányoznak, alig esznek, gorombák, udvariatlanok, mindenki szeretőt tart és hogy szexuálisan túlfűtöttek vagy zaklatók lennének vagy hasonlók..

Én rögtön empatikus voltam Emilyvel, mert váratlanul érte a bejelentés, hogy ő megy a terhes főnöke helyett Párizsba munkaügyben. Természetesen nem tudott megtanulni pár nap alatt franciául, de feltalálta magát és nem veszítette el a lelkesedését egy percre sem.

Persze, hogy voltak túlzások meg hülyeségek a részekben, de engem őszintén nem érdekeltek, én csak azt vettem észre, hogy szinte végig mosollyal az arcomon fekszem a kanapén és alig vártam, hogy megnézzek egy-két részt!

Mit szerettem az Emily Párizsban sorozatban?

Párizst – Csodás volt a Szajna part, amit Emily reggeli futása közben mutattak belőle, imádtam a jelenetet, amikor a kivilágított Eiffel-torony látképe előtt pezsgőznek, tetszett a nappali hangulat a macskaköves utcákkal, croissantokkal, kávézókkal, parkokkal, és a bulis esték, főleg amikor sok-sok fotót készített a kicsit őrült barátnőjével Emily.

Emilyt – akit a bájos Lily Collins alakít (én az Ahol a szivárvány véget ér / Love, Rosie c. filmből ismerem). Csupa mosoly ez a nő. Olyan kedves, aranyos. Számomra egyáltalán nem idegesítő, nekem tetszett, hogy lelkes, hogy vannak ötletei, hogy nem adja fel, hogy nem kesereg, ragad önsajnálatba, hanem látja a dolgok jó oldalát, hogy tud örülni egy csokor rózsának… Vidám és csinos és mer megszólalni, hangot adni a véleményének, az ötleteinek. Tud buzdítani másokat ( a divattervezőt például vagy az énekesnő-bébiszitter barátnőt), tud szórakozni, barátkozni, tudja élvezni az ízeket, átélni az élet apró örömeit, pörgős és színes és vállalja önmagát mindig.

A ruhákat – Emily színes ruhái vagy imádnivalóak vagy meghökkentőek voltak, de biztos, hogy nem unalmasak. Mindig történt valami a 10 rész alatt, szerettem, hogy pörögnek az események, hogy rendezvényekre visz minket a sorozat, de egy sima munkanapon is csodás ruhakölteményeket láthattunk. Több kedvencem is volt, de amit az Operaházban viselt az csodaszép volt és bármikor elfogadnám.

A szomszéd srácot – naná, hogy van egy cuki, helyes srác, aki ráadásul Emily szomszédja és naná, hogy nála kopogtat, amikor elromlik a saját zuhanyzója.. Lucas Bravo, a szexi séf a közeli étteremben és izgalmas szituáció alakul ki a szereplők között…

a vicces párbeszédeket – a kínai és az amerikai lány között zajló csipkelődéseket, de a “gonosz” főnöknő gúnyolódásait és a kollégák humorát is nagyon bírtam. Tetszett, amikor Emily franciául tanult, amikor használt egy-két francia kifejezést. Szerintem humoros könnyed sorozat az Emily Párizsban én jól szórakoztam!

Arra pont jó, amire egy sorozat való, hogy kizárjuk a külvilágot, kikapcsoljunk és kikapcsolódjunk. Az Emily Párizsbant jó nézni és lehet rajta jókat mosolyogni.