Köszönjük a pedagógusoknak!

Márciusban egyszer csak nem követte a pénteki suli napot a szokásos hétfői. Akkor én még jártam dolgozni. Az egyik kolléganőm azt kérdezte, nálatok, hogy fogják megoldani a digitális oktatást? Simán! Vágtam rá. Így is volt. Vagy legalábbis nekem így tűnt. Hálás vagyok érte és mindenért, a pedagógusoknak!

Az első két napban még sok mindent nem tudtunk, mi hogyan lesz. Az elsős kisfiam osztályfőnöke lelkesen és határozottan vetette bele magát a munkába. Úgy sejtem, nem sokat pihenhetett. Mégis minket szülőket nyugtatott, és abszolút megértő volt az első hét után zajló online szülői értekezleten. Kérte, hogy osszuk meg a tapasztalatainkat, kérte az őszinteségünket.

Mi, szülők kicsit megilletődötten de elmondtuk, hogy mit gondolunk és hogy menni fog ez! Bíztunk a gyerekeinkben, tudtuk, hogy lelkesek, ügyesek, szorgalmasak. Azt mondogattuk, majd most kicsit önállóságot is tanulnak. Ki gondolta volna, hogy ilyen különleges lesz ez az első évfolyam a számukra?!

Sodródtunk vagy túléltünk, hajtottunk vagy élveztük? Pontosan nem tudom, hogy a többi szülő és gyermek hogyan élte meg. Én azt érzem, könnyen ment nekünk a digitális tanulás.

Egyrészt azért, mert márciusra már nem sok új dolog maradt a kis elsősöknek. Másrészt mert azonkívül, hogy természetesen mi anyukák és apukák ott voltunk velük, de főként mert az ebben az iskolában dolgozók abszolút segítették a szülők munkáját. Beigazolódott az az elképzelésem és reményem, hogy a kis településen a kis létszámú iskolában majd türelmesebbek, figyelmesebbek lesznek a tanító nénik és bácsik. Köszönet a pedagógusoknak!

Volt játékos feladat, de volt komoly tesztírás is matekból és magyarból. Az első nagy feladat a hat-hét évesek számára persze maga a számítógép kezelése volt. Kettőt kattintani az egérrel, hol a tovább gomb, hogy zársz be valamit. Ugye hogy ezek milyen alap dolgok egyébként? De nekik még nem! Eddig nem ültek gép előtt. Most viszont nem tehettek mást. Reggelente skype-n csatlakoztunk a videóhíváshoz, és mikor már nemcsak nézte egymást az 5 kis elsős gyermek, mintha tévét néznének, akkor kérdezz-feleleket játszottak, vagy a korábban az iskolában játszott kinél van a kártyajáték internetes verzióját, de működött az olvasás óra, a tollbamondás és a szövegértés meg a többi matek feladat gyakorlása is online.

A gyerekek megértően és együttműködően viselkedtek. Mi, szülők a háttérből segítettük őket. Pikk-pakk belejöttek a laptop használatába. Kis idő elteltével már egyre önállóbban dolgozott a kisfiam, az utolsó hetekben meg már oda sem engedett engem a gép elé…

Hihetetlen viszont a mai napig számomra, ahogy a mi gyerekeinket tanító pedagógusok odatették magukat. Napról-napra jöttek a kreatívabbnál-kreatívabb feladatok! Csak ámultam és boldoggá tett, hogy ilyen élvezetessé teszik az otthonlétet a gyerekek számára. Sőt sokszor én is lelkesen kattintottam, várva, hogy na, mára mit találtak ki!

Én nem utáltam ezt az egész rendszert, én imádtam, hogy a részese lehetek.

Hálás vagyok a tanító néniknek és a tanító bácsinak a hozzáállásukért!

Teljesült egy régi vágyam a digi-sulival

Hogyan oldották meg a digitális oktatást?

Kreatívan

Játékok, mesék, videófelvétel a tesi órához, hangfelvétel a szlovák tanuláshoz, hosszú leírás a rajzfeladatokhoz, szuper program a kottázáshoz, szolmizáláshoz, táncvideó

Jutalmazva

Matricákat kaptak digitális formában az órai munkákért. Húsvét előtt pedig házhoz érkezett borítékban a meglepetés. Színezős feladat, puzzle, játék vagy rövid mese, dal volt több alkalommal a jól megérdemelt jutalom a magyar, matek és szlovák órákon.

Kedvesen

Bájos, kedves hangon érkezett a hangfelvétel, Sziasztok, elsősök! kezdettel, hogy gyakorolhassák a gyerekek a tavaszi virágok, az állatok, a gyümölcsök neveit szlovákul. Biztató és sok-sok magyarázó mondattal a kísérőüzenetben, ami nagy segítséget nyújtott a szlovákul nem tudó szülőknek. Rengeteg dicséret hangzott el a magyart és matekot tanító osztályfőnöktől, és kedvencem volt, amikor az hangzott el: most nyújtsd előre a karod, rakd át az ellenkező oldalra és ütögesd meg a vállad, mondd közben: ügyes gyerek voltam. Képzeld el, az öt kisfiút a skype megbeszélés közben, ahogy egyszerre veregeti a saját vállát. Imádnivalóak voltak! A tanító nénivel együtt!! Jól esett, amikor a tesi tanító néni megkérdezte messengeren, hogy vagyunk, hogy bírjuk.

Ösztönzően

Külön köszönetem a rajz tanító néninknek! Úgy dicsérte a gyermekemet, hogy 1-1 gyengébb pillanatomban elérzékenyültem rajta! Melegség járta át a szívemet, hogy ilyen mondatokat olvashatok fel a kisfiamnak, egy igazi és részletes értékelést, arról, amit készített, és buzdítást, további ötleteket meg 5-ös osztályzatokat.

Rugalmasan

Köszönettel tartozom azért is saját és minden szülőtársam nevében, mert meghallgattak minket a tanítók és amikor picit soknak találtuk, vagy picit nagy feladatnak az aznapi „adagot” akkor másnap kevesebb volt, tudtak változtatni, tudtak rugalmasak lenni, tudtak kevesebbet adni, kevesebbet elvárni, másképp fogalmazni.

Szórakoztatóan

Egyik kedvencem a rajzóra volt, mert mindig szuper jó feladatokat kaptak a gyerekek. Imádtam a kakaókoncertet is, amit az ének tanító néni küldött át nekünk. Letelepedtünk kisfiammal a kanapéra egy-egy kakaóval a kezünkben és meghallgattuk az előadásokat, ismerkedtünk a hangszerekkel. Érdekes és szórakoztató mesét néztünk a vízről, a környezetvédelemről, az állatokról. Szuper jó kis linkeket kaptunk tesiből, többet együtt csináltam a gyermekkel. A külön fejlesztő torna is szuperül működött skpye-n keresztül, még jobban is mint élőben. Nemcsak fejlődtek a gyerekek, hanem élvezték és kitartóan, lelkesen csinálták hétről-hétre a feladatokat.

+ Extraként a szülőknek is készített egy játékot a gyerekek osztályfőnöke, naná, hogy játszottam és gyűjtöttem a pontokat a szavakat mutató vakondok leütésével (csak néha sajnáltam őket… :))))

Segítően

Imádtam az énekórán kapott feladatokat is, jó volt a gyermekemmel együtt dúdolni, énekelni, szolmizálni (nosztalgiázni). Egy alkalommal viszont a tanítónéni segítségét kellett kérnem, mert egyszerűen nem jutottunk egyről a kettőre, nem ment az egyik dallam lekottázása. Fogalmam sem volt, hogy segítsek a gyereknek, aki csak később mondta, hogy ja, ő tudta, hogy úgy jelölik a tá-t meg a titi-t. Na, kösz, gondoltam és jól meg is írtam üzenetben a tanító néninknek. Jókat nevetgéltünk, miközben beszélgettünk kicsit írásban. Nagyon kedves volt az igazgató néni által írt üzenet ís, amit a Google Classroom felületen a napközi menüpontban olvashattunk, vagyis hogy bármikor fordulhatnak hozzá a gyerekek, ha elakadnának, szívesen segít nekik.

Az iskolában nagyrészt a jó reggelt kívánok- viszontlátásra köszönőformulákra korlátozódott a kapcsolatom a tanító nénikkel, bácsikkal. Most volt lehetőség rá, sokkal többet tudtunk kommunikálni. Érezhető volt, hogy nehéz ez nekik, de elsősorban nem azért, mert új, szokatlan, nagyon más. Én így a távolból azt éreztem, hogy hiányoznak nekik a gyerekek. Minden egyes visszajelzésnek, fotónak, videónak ők tiszta szívből örültek. Nem az volt a cél, hogy bizonyítsuk, elkészítettük a feladatot, hanem hogy kapjanak egy icipici szeletet a gyerekekből.

Mindenki iszonyatosan kedvesen és nagyon segítőkészen jelen volt. Támogatott minket szülőket és mindent megtett hogy a gyerekeknek könnyebb legyen.

Hálával gondolok erre az időszakra. Örülök, hogy egy kicsit jobban megismerhettem őket. Megerősítettek az olvasott, hallott szavak, hogy jó kezekben van a gyermekem az iskola falain belül is.

Tudnak ölelni szavakkal, de jól tudom, hogy alig várják, hogy megölelhessék újra a gyermekeket, hogy mosolyogjanak a folyosókon és nevessenek együtt az órákon.

Köszönöm a kitartást. Köszönöm az együttműködést. Köszönöm a sok segítséget. Köszönöm, hogy szeretik a munkájukat, és szeretik a gyerekeket. Köszönet mindenért.

Meg akartam örökíteni ezt az időszakot, leírva ezt a pár gondolatot.

Én hiszem és tudom, hogy tanulunk az elmúlt hónapokból. Az is, aki nem így emlékezik most ahogy én, vagy aki nem így alakította a napokat mint a mi pedagógusaink.

Így is lehet!