Kavargó karantén-gondolatok

Extrovertált, introvertált, jó, rossz?

Miért kell mindig bekorlátozni magunkat, bepréselni valahova a jellemünket? A karantén alatt miért ne lehetnénk egy kavargó kavalkád?!

A karantén korlátoz. Elveszi a szabadságunkat. Nem kell viszont, hogy elvegyen belőlünk. Sőt!

Nagyon hullámzó a hangulatom mostanában… : Néha csendben figyelő, néha pityergő, néha örömtől repdeső, táncoló, csevegő.

Néha túl éles a madárfütty is, néha meg sem hallom a madarakat.

Néha bömböl a zene és hátrafelé meg körbe-körbe visz a lábam.

-De anya a lábadat te irányítod! – kiált rám a kisfiam.

-Ja, tényleg? – viccelődöm.

-Ja, tényleg! – mondom magamban.

A fejem irányítja a hangulatomat és a hozzáállásomat. Sokadszor döbbenek rá, hogy a hozzáállás az, ami rettenetesen sokat számít.

“Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk.”

/Viktor Frankl/

Most is, ebben kuszaságban, ebben a kicsit feje tetejére állított világban.

Amikor már kevés zaj is zavar és amikor a leginkább a csendes ölelés hiányzik.

Amikor a mosoly nélküli arc túl gyakori. Amikor újra rájövünk és megerősítve érezzük magunkat abban, hogy nincs jó és rossz.

Vagyunk és tesszük a dolgunkat. Nem mindig nevetünk, picit -még- könnyebben sírunk, nem mindig vagyunk kedvesek, már-már meg sem lepődünk, hogy megint ordibálunk.  Most ez van. Nagyon megmaradt bennem, egy nemrég olvasott mondat:  Rendben van, hogy nem vagy rendben. 

Nemcsak túléljük, átéljük ezt az egészet, együtt (közel vagy távol, de akkor is együtt! ) azokkal, akiket szeretünk.

A karantén ideje alatt is folyamatosan tanulunk. Ha nem görcsölünk, pánikolunk, ha figyelünk befelé. A legfontosabbról tudunk meg sokat – magunkról.

Csak csináld!

Kikapcsolódásként, figyelemelterelésképpen #egykisnosztalgia albumokat, korábbi utazásaimból fotókat töltök fel minden nap a Facebook oldalmra. Kövesd az oldalt és #utazzvelemvirtuálisan Te is!