Kapcsold ki-kapcsolj ki!

Úgy érzem, a kisfiam születése óta élek igazán. Mindig is optimista voltam, pozitív és mosolygós, de valahogy vele és általa még több, még jobb lettem.
Ma elhagyta ez a mondat a számat a hármasban töltött vacsoránk közben:
– Ha ő nem lenne, lehet, hogy még mindig legtöbbet a tévé előtt döglenék?
Az önmagamnak adott válasz pedig: – Lehet…

Két okból is:

1. Miatta, amikor kb. fél éves volt, hagytam abba ugyanis a tévénézést. Káros a kicsik idegrendszerre nézve, a zaj és a képi hatás miatt is – tudtam meg akkor. Márpedig ha ment a tévé, ő nézte. Szóval inkább én sem nézem. Azt kell, hogy mondjam nem is hiányzik. (Az is hozzátartozik, hogy a nappaliban rendeztük be a babakuckót, és tévé is csak ott van. A hálószobában sosem akartunk tévét, elvből. ) Annyi minden mással el lehet tölteni az időt.
Mérgesít, amikor a mit csináltok? kérdésre az a válasz a telefonban, hogy: hát, tévézünk. A szüleimtől is hallom minden alkalommal. Pedig annyi mindent lehetne helyette csinálni, csak néhány példa: olvasni, kertészkedni, varrni, sakkozni, keresztrejtvényt fejteni, főzni, sütni, fényképalbumot rendezgetni, kirakózni, társasozni, sétálni, biciklizni… beszélgetni!

Biztos vagyok benne, hogy sok családban és nem csak az idősebb korosztálynál, hanem a fiataloknál is ez a program: a tévé előtt punnyadás.

Ez szomorú. Mert a tévében sok butaságot, túlzást hallunk. A múltkori előadáson például konkrétan ez hangzott el: ha te nézed a híradót, nem tudok rajtad segíteni, hogy motivált legyél. Elgondolkodtató… Apukám persze meg azon van kiakadva, hogy nem nézünk híradót..-sem.
Persze tájékozottnak kell lenni, de inkább olvasd el a híreket, amik érdekelnek, mintsem hogy hagyd, hogy a rengeteg szörnyűség, negatív energia a nyakadba zúduljon.

És ha épp nem vagy tájékozott, mi történik?

Megint csak arra lyukadnék ki, hogy tanuljunk a kisgyerekektől: Éljünk a mában! Ne foglalkozzunk mással! Igenis csodálkozzunk rá a világra és akár a négy fal között, akár távolabb tőle, fedezzük fel a szépet, az illatosat, a kedveset, a jót, … Legyünk nyitottak, érdeklődőek!

Kapcsolj ki -és ehhez kapcsolD ki! 🙂

2. Az anyaság velejárója szerintem, hogy szeretnénk valami pluszt. Valamit alkotni, valami kreatívat csinálni. Kicsit kiszakadni a mindennapokból. Mert bár rengeteg dolog történik, leginkább mégis a gyermek körül forog minden. Több anyukát látok az ismerőseim között is, akik belekezdtek valamibe, ami az alkotással kapcsolatos. Az én blogom létrehozásának is egyik oka ez. Kikapcsolódás nekem. Szeretem. Fontos, hogy találjunk magunknak valamit, amivel szívesen foglalkozunk. Egy hobbit.

Anya vagyok. És még annyi minden. De sosem éreztem a gyermeket nyűgnek. Imádom, hogy mesélhetek, imádom, hogy engem ismétel meg, imádom, hogy kérdez, érdeklődik, imádom, hogy sosem vagyok egyedül, ha otthon vagyok, imádom, hogy sokat nevet, jól alszik és jól eszik, ezekkel is megerősítve, hogy jól csináljuk, jó szülei vagyunk.

Rengeteg pluszt kapok tőle:

– Anyaként jelenleg újraélem a gyermekkoromat. Egyrészt pl. amikor diavetítőzünk. Akkor és most is rajongok érte. 🙂 Másrészt amit, akkor annyit hallottam, most akaratlanul is az én számból hangzik el: pl. Háromig számolok! 🙂 Vagy épp újra hintázok.

– Anya vagyok és ez azt is jelenti, nincs több kifogás. Egy gyerek mellett nem mondhatod, hogy jajj, fáj a hátam, fáj a lábam,… nem lehetsz fáradt. Illetve mondhatod és lehetsz, de attól még ugyanúgy helyt kell állnod a nap során. Ha fáradtan, nyűgösen állok hozzá a dolgokhoz, csak magamnak nehezítem meg. Nyugodtság, türelem. Fontos kulcsszavak. Anyaként egyszerűen nem dőlhetsz ki egy megfázástól, vagy nem sírhatsz az ágyadban, ha rossz napod van. Össze kell szedned magad és erősnek lenni.

– Egy gyermek -és főleg több gyermek- megtanít az időt beosztani. Nincs többé “egész nap takarítottam”, akkor kell megoldanod a teendőket, amikor alszik. Vagy vele együtt, az lehet jó móka is, de megint csak tömérdek mennyiségű türelem kell hozzá, mert jóval lassabb így. Be kell osztanod és nem mindent egyszerre akarnod.

–Fontos az énidő. Az igazi énidő, amikor magaddal foglalkozol. És nem pelust veszel a dm-ben, vagy babaruhákat vásárolsz. Magad miatt mész el zumbázni, vagy magadnak vásárolsz. Találkozol a barátnőiddel, vagy olvasol, sétálsz, sütizel egyedül. Ki lehet használni az estéket is ügyesen, mert bár jó dolog az alvás, ilyenkor van leginkább időnk magunkra. De időnként mindenképp ki kell mozdulni otthonról. A legnehezebb, magunkat az első helyre rakni, hiszen ott a férj, a gyerek, vagy gyerekek… De meg kell tenni! Mindenkinek jó, ha anya frissen, feltöltődve érkezik haza. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha elmész otthonról. Élvezd a megérdemelt szabadságot (nyugodtan bízd rá az apukára vagy a nagyszülőkre a kicsit).
Jó érzés az is, hogy várnak, hogy nagy mosollyal szalad feléd a kis lurkó. Azt hiszem, szinte bármit tehetnénk, ő akkor sem haragudna érte. Mi se haragudjunk hát egy percig sem magunkra.