“Jó érzés, hogy látod megvalósulni az ötleteidet” – A maximalizmus a sikerének titka?

Jucussal először egy workshopon találkoztam. Átéreztem a helyzetét a kisgyermekes anyukának, akinek volt egy elképzelése, belevágott a blogolásba és ügyesen csinálja, szereti, de picit megtorpant és nem tudja hogyan tovább. Azóta már tudja a választ és halad az általa épített úton, töretlenül, és folyamatosan látja megvalósulni az ötleteit. Maximalizmus vagy csak tudatosság esetleg mindkettő? Kicsit faggattam őt a kezdetekről, a mostról és a tervekről.
Számos felkérés, közös munka van már mögötte és nemrégiben jutalmazták is azért, amit csinál. Büszke voltam rá, amikor nyert és örültem, hogy újra találkoztunk, bízom benne, hogy még többször fogunk.
Talán nektek is adnak egy kis pluszt Szabó Jucus, az 5 hozzávaló blog bloggerének és az 5 hozzávalós reggelik könyv írójának válaszai.
 
2014-ben indítottad útjára a blogodat, ami igazából a második, szintén gasztro témával foglalkozó blogod. Repüljünk kicsit vissza az időben és oszd meg velem, kérlek, hogy milyen gondolataid voltak akkor, a határozott elképzelés és a megvalósítás között mennyi idő telt el?

Az első blogom a Kenyér Otthon blog volt. Mindig is akartam, és vágytam egy gasztroblogra. De soha sem éreztem, hogy na ez most az a téma, amiről szívvel-lélekkel írni tudnék. Mikor a Kenyeres blogot elindítottam, azzal úgy éreztem, hogy nagyon szívesen foglalkozom. Aztán egy idő után egyre kevesebb kenyér és egyre több recept poszt került fel. Aztán mikor a fiam elment pár délelőttre bölcsibe, mert már láttam rajta, hogy rajtam kívül gyerek társaságra is szüksége van, felszabadult egy kis időm. Egy szabad délelőttömön ültem a gépem előtt egy kávézóban és végre tudtam egyedül kicsit gondolkodni. Mindig is úgy főztem a hétköznapokon, hogy kevés, de jól megválogatott alapanyagokat használtam, ezért jött az 5 hozzávalós blog ötlete.

Mindig azt hangsúlyozzák, hogy egy blog legyen egyedi. Nálad már a név is elárulja, mitől egyedülálló az oldalad. Mit gondolsz, mi az, ami még mindenképpen hozzátesz a blogodhoz, ami nélkül elképzelhetetlen lenne számodra az egész folyamat (a főzés, az alkotás, a képek, az írás együtt)? Miért figyeltek fel rád, miért éppen a te saját gasztro-rovatodat követhetjük a Marie Claire oldalán?

Szerintem nagyon sokat számítanak a szép képek. Az emberek nagyon vizuálisak, szeretik nézegetni a szép képeket. Aztán ha meglátják, hogy ezek az ételek csak 5 hozzávalóból vannak, már nyert ügyem van! Ezen kívül nagyon figyelek arra, hogy maga a recept leírás is pont abban a sorrendben legyen, ahogy valójában történik. Így még könnyebb elkészíteni a receptet, és szerintem még nagyobb sikerélménye lesz az elkészítése. Valamint mindig kiírom, hogy milyen eszközök szükséges a recepthez, így ezzel könnyebben átláthatóvá válik a recept. Marie Claire olvasói pont az én olvasóim is, szerintem azért találtunk egymásra. De ehhez kellett egy kis szerencse is, hogy ők pont gasztro bloggert kerestek, én pedig épp megkerestem őket! 🙂

 

Sokszor hangoztatod, hogy nőként, anyaként szükségünk van olyan tevékenységekre, amiket csak magunkért csinálunk! Számodra a főzés kikapcsolódás, szórakozás. Mit tanácsolsz, ha megvan a hobbink, hogyan találjuk meg az utat, hogy ebből pénzkereset (is) legyen?

Szerintem nem kell feltétlenül a hobbinkból pénzkereső tevékenységet csinálni. Vagyis nem úgy érdemes nekiállni, hogy ebből pénzt fogok keresni. Úgy érdemes vele foglalkozni, hogy szívvel-lélekkel, és ha erre lesz kereslet, akkor lesz egy kis csoportunk, olvasóink, akik maguk fogják kérni/igényelni, hogy kilépjünk a hobbi blogger kategóriából!

Egy nőnek számos területen kell helytállnia, és azt gondolom, mindig előtérbe kerül az egyik, olykor a másik rovására. Mit gondolsz a  a „négy gázrózsa elmélet” -ről (The Four Burner Theory).

( Itt írtam róla: https://csakcsinald.cafeblog.hu/2017/04/13/errol-beszelt-ordog-nori-is/)
Nem szabad maximalistának lenni, ez lenne a titok?

Én nem tudok nem maximalista lenni. 😀 Sokszor próbáltam, de nem megy! 😀 Vagyis én akkor nem érzem jól magamat, ha a belekezdett dolgokat nem 100%-osan csinálom meg. Nálam sajnos ezért 1-1 terület háttérbe szorul. De annyit megteszek, hogy bizonyos időközönként, amikor érzem, hogy valami nem stimmel, leülök, és számot vettek. Aztán ahol nagyon érzem, hogy változtatni kellene, ott megpróbálok egy új szokást vagy valamilyen megoldást találni. Például ennek eredménye, hogy lassan 1 éve minden kedd és csütörtök reggel eljárok edzeni. Nagyon sokáig nem volt meg a helye, mert napközben sajnáltam rá az időt. De így, hogy reggel 7:30-ra már haza is érek az edzésből, egy nagyon jó szokássá tudott válni, és már hiányozna, ha nem lenne.


Tudom, hogy nálad is volt olyan, hogy érezted, jó úton vagy, jól csinálod, mégis mintha kicsit megrekedtél volna, nem tudtad, hogyan tovább. Ekkor kérted szakemberek segítségét, például, ahogy a bloggernapon is hallottuk, Oravecz Nórával is szoros az együttműködésetek. Mesélj róla, kérlek, miben segített neked?

A blogger létben az a legrosszabb, ami a legjobb: hogy egyedül vagy. Néha nagyon jó lenne csak beszélgetni valakivel. Csak vitázni, és beszélgetni, hogy megismerjek más nézőpontokat, és könnyebb legyen bizonyos helyzetekben döntéseket hozni. Azért kértem szakemberek tanácsát, köztük Nóriét is, mert voltak terveim, de nem tudtam, hogy jó úton haladok-e feléjük. Tőle eszközöket és nagyon sok tudást kaptam arra, hogy bloggerként hogyan tudok előre haladni a céljaim felé.

 
A szakácskönyv kinek az ötlete volt? Régóta vágyad volt, vagy hirtelen ötlettől vezérelve indultál neki, esetleg lecsaptál a lehetőségre? Nem volt benned sok kérdés, bizonytalanság, megéri-e még a mai világban szakácskönyvet kiadni?

Nagyon sok olvasóm kérdezte, hogy nem lesz-e könyv. S bár nagyon régi vágyam volt (szerintem már gyerekkoromban is erről álmodtam), valamiért soha nem mertem elhinni, hogy én ezt megtehetem. Aztán tavaly év elején, a nagy éves célok kitűzésekor újra feljött a téma. Aztán belevágtam, és már az elején imádtam az egész folyamatot, úgy éreztem jó úton járok. Idénre már két könyvet terveztem be! 😀
Az év bloggerének választott a Cosmopolitan szakmai zsűrije. Őszintén gratulálok. Motiválsz, inspirálsz másokat, mert úgy tűnik, megtaláltad az egyensúlyt: azt csinálod, amit szeretsz, kétgyermekes anyukaként, aki számos felkérést kap, online és a tv-ben is szerepeltél már. A csajszombat is óriási ötlet volt, ami 4 másik bloggertársaddal való együttműködésből alakult. A közös projekteket élvezed inkább, vagy ami rólad és a te elképzeléseidről szól? Lehet tudni valamit a további terveidről? 

Mind a kettőre szükségem van. Nagyon jó, hogy van egy saját kis terepem, ahol én határozok meg mindent. Kimondhatatlanul jó érzés, hogy látod megvalósulni az ötleteidet. De e mellett nagyon nagy szükségem van a közös projektekre is! Szeretek csapatban dolgozni, főleg olyan kreatív emeberekkel, mint a csajszombatos csajok. Nagyon sokat tanulunk egymástól, és sok-sok támogatás kapok tőlük.
A terveket már annyiban érintettem, hogy idén 2 könyvet szeretnék, de minden évszakban lesz csajszombat, azaz idén 4, és saját workshopokat is fogok indítani, mert nagyon szeretem a személyes kapcsolatokat az olvasóimmal!

 További válaszok-kérdések a képre kattintva:
Csak így tovább, Jucus! 😉
Köszönöm a válaszokat!
Írd meg bátran, ha van ötleted, ki legyen a következő interjúalanyom, vagy jelentkezz, ha Te vagy az, aki úgy érzed, itt a helyed, inspirálsz másokat, mert szívvel-lélekkel teszed azt, amivel foglalkozol! 
További interjúkat ITT találsz! 😉

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük